Egy vérfarkas társának naplója

A csapda

Másnap sokáig forgolódtam az ágyban. Képtelen voltam aludni pár óránál többet. Az előző napi események jártak a fejemben. Erre vártam, most meg olyan furcsa érzésem támadt. Tudom, hülyeség. Tegnap este Ash-t is felhívtam és részletesen beszámoltam neki. Amikor a rossz érzésemmel jöttem elő, azt mondta, idézem: "Te hülye vagy! Ha Jay valakit megcsókol és ilyeneket mondd neki, akkor tényleg szerelmes." Végülis igaza van. Én és a paranoiám. 11 orakkor döntöttem úgy, hogy ideje kikecmeregni az ágyból. Anyáéknak be kellett menniük dolgozni, szóval egyedül vagyok itthon. Luke visszament az egyetemre.
Kivánszorogtam hát a konyhába és csináltam magamnak tejeskávét. Még félálomban osztogattam a kávém és agyaltam, amikor éreztem, hogy a barátaim kozelednek. Nem vártam meg, amíg csongetnek, így az a nyitott ajtóban vártam őket a kávésbögrém társaságában.
- Azonnal oltozz fel - utasított Ash.
- Miért? Szombat van! - nyafogtam.
- Nem érünk ra! Egyre több vámpír maszkal eszakankent az erdőben! Gyerünk, siess!
- De ők nem éjszaka jönnek elő? - ertetlenkedtem.
- Nem hozzájuk megyünk. A boszorkányhoz - érkezett meg Gary is.
- Este pedig vámpír vadászatra indulunk - támasztotta meg az ajtófélfát Jay. Nem volt idő, hogy azon gondolkodjak miként viselkednek vele, úgyhogy rohantam átöltözni.
Egy óra múlva mind Gary kocsijában ültünk és a boszorkányhoz tartottunk.
- És mi a terv? - kérdeztem a hátsó ülésről. - Megszerezni a Gyémántot?
- Felkutatni a Gyémántot - javította ki mellettem Jay.
- Így van - bólintott Gary vezetés közben.
- És hogyan? Láthatatlanná tevő kopenyben?
- Ne beszélj hülyeségeket! - fordult hatra Ash.
- Nincs otthon - kanyarodott jobbra Gary.
- Elvileg - tette hozzá Jay.
- Legyünk pozitívak - parkolt le Gary. - Kiszállás.
- Ez egy városrész. Itt lakik? - csodálkoztam.
- Miért, mit hittel? - értetlenkedett Ash és Gary kezet megragadva elindultak lefelé az utcan.
- Gyere - nézett rám Jay, mire pár méterre lemaradva követtük a párost. Hirtelen egy kéz fogta meg az enyémet. Jayre néztem, aki mosolyogva figyelt, mire én is elmosolyodtam. Komolyan gondolta és Ashnek is igaza lett. Lehet, hogy átfutott valami gyanakvás fele az arcomon, mert Jay megszólalt.
- Erről a dologról soha, ismétlem soha nem szoktam hazudni!
- Ennek örülök - suttogtam. Aztán megtorpantunk, ugyanis Ash és Gary egy hatalmas, többemeletes társasház előtt álltak.
- Itt lakik? - kérdeztem.
- Itt - bólintott Gary.
- És, most mit csinálunk?
- Bemegyünk - jelentette ki Ash.
- De nem törhettunk csak úgy be valahova.
- Ahogyan nem harcolhatunk fegyverekkel, nem lehet farkasunk...
- Már nem is szólok semmit - sóhajtott Jay.
- Ne beszéljetek már annyit, gyertek! - mondta Gary. - Csókolom! - köszönt egy idős néninek, aki éppen a tarsashazbol igyekezett ki. - Ne tessék becsukni. Köszönöm!
- Szervusz! Vannak még illedelmes fiatalok! - ment el. Jay vigyorogva nézett a haverjára, éppúgy, mint Ash.
- Illedelmes vagy
- Inkább menjünk - lépett be a lépcsőházba. Lifttel mentünk fel a negyedikre. A folyosóra lepve Jay felém fordult.
- Érzel mozgást abból a lakásból? - mutatott a szemközti ajtóra. Egy nagyot sohajtottam és lehunytam a szemem. Erősen összpontosítottam a szembe levő lakásra.
- Semmi, de lehet, hogy ül vagy alszik, vagy valami.
- Zárva az ajtó - állapította meg Ash.
- Nincs itthon - szólalt meg egy hang mogulunk. Egy férfi volt az, aki a szomszéd lakást nyitotta ki. - Tegnap láttam bőrönddel elmenni. Rokonok vagytok?
- Igen, az unokaöccse vagyok - vágta ra Jay. - Ők pedig a barátaim. Csak itthagytam egy könyvem, ami kellene az iskolaba.
- Van egy kulcsom a lakáshoz. Máris hozom - tűnt el.
- Nagy vagy, Jay - suttogta Ash.
- Sss! - csititotta.
- Itt is vagyok, tessék - nyújtotta at Jaynek a férfi a kulcsot. - Ha vegeztetek, kopogjatok be hozzam - vonult vissza a lakásába. Jay bele illesztette a kulcsot a zárva és elfordította. Lenyomta a kilincset az ajtó egy szempillantás alatt kinyílt.
- Gyertek! - nézett ránk a fiu. Ash és Gary belépett a lakásba, de én nem mozdultam. Jay odalépett hozzám és megfogta a kezem.
- Jössz?
- Rossz érzésem van - néztem ra.
- Ne legyen! Bebizonyítottad, hogy bátor és tettrekesz vagy! Szükségünk van rad! És soha nem hagynám, hogy bántódásod essen! - nézett melyen a szemembe. A szívemet elöntötte a melegség. Szeretem. Szeretem Jayt. Aprót bólintva megindultam, de Jay visszahuzott és egy gyors csókot adott, majd elindultunk befelé.
- Na végre! Amíg ti turbekoltok, addig mi "csak" a Gyemantot keressük - tűnt fel előttünk Ash. - Váljunk szet! Mindenki menjen egy helyiségbe és kutassa at! Gyerünk! - adta ki az utasítást. Elengedtem Jay kezét és bementem a legközelebbi szobába, ami a hálószoba volt. A gardrobszekrenyt kinyitva egy széfet találtam. Nem tartottam valószínűnek, hogy nyitva van, de valami miatt mégis megpróbáltam kinyitni és... és kinyílt. Ennél azonban jobban meglepődtem, hogy a szefben megpillantottam egy csillogó követ. A Gyémánt!
- Megtaláltam!
Éreztem és hallottam is, hogy Jay rohan először felém. Amint meglátta a kezemben a Gyémántot, kikerekedett s szeme és rám ordított.
- Azonnal dobd el és gyere ki onnan! - kiáltotta. Meglepettsegemben először nem tudtam, hogy miért, de aztán eldobtam és kijöttem.
- Mi történt? - jelentek meg a többiek.
- Ez csapda! - jelentette ki Jay.
- Jön valaki - mondtam. Abban a pillanatban kulcszorgest hallottunk. Mindannyian egyszerre rohantunk az ajtóhoz. Ash megfogta a kilincset és megpróbálta lenyomni a kilincset. Aztán mégegyszer. És megegyszer, de hiába.
- A rohadt életbe!
- És ez még a kisebb baj - nézett ránk Jay. - A Gyémánt, amit Lia talált, nem Gyemant. Az bomba.