Egy vérfarkas társának naplója

35. fejezet

Ilyen lenne az alvilág bejárata? Egy nagy arany vaskapu előtt álltunk és, ami rendkívül furcsa, hogy a kapu mellett két ijesztő vízköpő szobor állt. Most rajtam volt a sor, hogy jobban megszorítsam Jay kezét. Nyeltem egy nagyot. A hideg levegő végig futott a hátamon, se immáron nem a hidegtől borzongtam, hanem a félelemtől. Sikolyok és halk kiáltások szűrődtek ki. A sötétben a kapun túl két vöröses bőrű démont vettünk észre. Bőr ruhájuk hátulján hatalmas szakadás tátongott, ami lehetővé tette az óriási szárnyaiknak a helyet. A lábam megremegett. Sose féltem ennyire. Levegőt sem vettem, amikor a két démon megindult felénk. Jay egy kicsit hátrébb húzott. Bár Eva a maradék pár démonűző kártyát odaadta nekünk, mégse éreztem magunkat biztonságban. A két vörös démon lassú léptekkel közeledett, végül megálltak a kapu előtt. Még a motelben felvilágosítottak arról, hogy nem dőlhetünk be a démonok lassú cselekedeitől, mert, ha arra kerülne a sor, senki nem tudna elmenekülni előlük a gyorsaságuk miatt. Ez csak az álca.
- Mit kerestek itt? - hörögte az egyikük és beszéd közben megvillantotta éles fogait. A hangja halk, mély és rekedtes volt, ugyanakkor határozott.
- Luciferhez jöttünk - válaszolta Mrs. Baker. - Nagyon fontos ügyben. Ők itt elemek, én pedig vérfarkas vagyok, csakúgy, mint ez a fiú - mutatott Jay-re.
- Jelszó?
Mrs. Parker ránk nézett, majd ismét a démon felé fordult.
- Secretum - mondta, majd levette a fekete kiskabátját. Kinyújtotta a karját, amin egy hold és alatta egy vonyító farkas fej volt tetoválva. Ezt a tetoválást már Jay karján is láttam. Azt mondta, minden vérfarkasnak van ilyenje. Mrs. Parker tetoválását nézve tágra nyílt a szemem. A hold alak körül, ha csak egy kicsit is sárgás fehéres fény csillogott.
A démon némán megfordult és ugyanolyan ráérős tempóban lépkedett egyre beljebb, ahogyan kijött. A másikuk maradt és le nem vette rólunk a narancssárgás vöröses szemét. Nagyon kellett tartanom magam, hogy ne ájuljak el ott helyben. Egyrészt mert én akartam ennyire jönni, másrészt mert nem mutathattam, hogy félek.
Mellettem Jay tekintetét le sem vette a démonról és határozottan szorította a kezemet. Oldalra néztem. Ash szemmel láthatóan nem rezelt be annyira, mint én. A barátja és Mrs. Parker között állt karba tett kézzel. Néhány perc múlva a démon visszatért, kezében egy nagy ezüst kulccsal, amivel komótosan kinyitotta a kaput. Akkor vettem csak észre, hogy a másik kezében egy tükör van, amit maga elé téve megszólalt.
- Lucifer meg szeretne győződni róla, hogy ti - mutatott ránk - tényleg elemek vagytok.
- Ez most komoly? - sóhajtott Ash, majd arréb sétált. Leguggolt, a kezét a földre téve. Néhány pillanat múlva víz kezdett szivárogni a földből. Az a démon, ami a tükröt tartotta a kezében, amin keresztül Lucifer figyelte az eseményeket, Gary felé fordult. A fiú mindkét kezét felemelte, majd hirtelen mozdulattal megsuhintotta a karjait maga előtt, aminek következtében nagy széllökést éreztem.
- Nem lesz semmi baj! - engedte el a kezem Jay, majd az egyik égő fáklyához lépett. Kezét fölé tette. A kis láng a következő pillanatban a háromszorosára nőtt. Most rajtam volt a sor. Én is arrébb mentem néhány métert, majd dobbantottam egyet a jobb lábammal, amit rögtön visszahúztam. A föld kettévált és pár centis rész keletkezett.
- Gyertek - szólalt meg egy mély hang a tükörből. Amikor odakaptam a fejem csak a saját tükörképemet láttam. Jay ismét megfogta a kezemet és a csapatunk belépett a kapun.