Egy vérfarkas társának naplója

39. fejezet

Szótlanul sétáltunk egyre beljebb az erdőben. Tapintható volt közöttünk a feszültség. Ash fújtatva lépkedett elöl Gary-vel az oldalán, Mrs. Parker és Eva mögöttük haladt, utánuk következtünk mi. Jay láthatóan nagyon ideges volt. Audrey kissé lemaradva követett minket. Hamarosan vagy 20 faházból álló területre értünk, oda, ahol az őrzők laknak. Az őrzők feladata mindenáron titokban tartani a mi világunk létezését a normális emberektől, valamint ők tartanak rendet is a különböző lények között, ezért is kerestük fel őket. Másrészről pedig, tudhatják, hogy a kórházi démon hogyan került oda.
- Talán be is mehetnénk. Vagy itt is állhatunk, nekem mindegy - mondta Audrey.
- Akkor te miért nem mész? - nézett rá Jay. - Tessék, rajta! Szabad az út.
- Ne kezdjétek megint - kértem.
- Nem kezdjük, folytatjuk - jegyezte meg Jay.
- Ebből most már nagyon elegem van! - fakadt ki Mrs. Parker. Ideje félretenni a személyes sérelmeket! - nézett végig rajtunk.
- Segíthetünk? - kérdezte egy hang, ami egyértelműen női hang volt. Mindannyian a hang forrása felé kaptuk a fejünket. Az egyik fának dőlve egy nagyjából velünk egyidős vagy kicsit fiatalabb lány nézett minket gyanakodva. Tekintete Jay karjára tévedt, pontosabban a tetoválását vette szemügyre, aki pólóban volt.
- A nevem Josie, - mutatkozott be, majd hozzátette - a kaliforniai őrzők törzsfőnökének lánya.
-  Natalie Parker, szintén vérfarkas, ők pedig elemek - mutatott négyünkre Mrs. Parker - és ők vámpírok - fejezte be a bemutatkozást Mrs. Parker. Szinte teljes mértékben meg voltam róla győződve, hogy ő is valami bemutatót vagy bizonyítékot kér, mint Lucifer, de ehelyett csak bólintott és intett, hogy kövessük, mi pedig követtük. A lány, vagyis Josie mellett hirtelen egy szőkésbarna hajú srác tűnt fel és nem túl barátságosan nézett ránk.
- Semmi baj, Logan. Mi világunkbeliek - világosította fel a lány.
- Mutattak bizonyítékot? Josie, ne legyél hiszékeny, hiszen a főnök lánya vagy!
- Na, Jay 2.0 - jegyezte meg halkan Audrey.
- Valami bajod van? - kérdezte "kedvesen" Jay.
- Logan, nem vagyok ostoba! Meg tudok különböztetni elemeket és egyszerű embereket - vágott vissza a srácnak Josie. - Egy pillanat - mosolygott ránk a lány, majd a legnagyobb faház hoz lépett, mely verandájáról vissza fordult.
- Ha megkérhetlek addig maradj velük, Logan - vigyorgott a fiúra, majd belépett a házba, így már nem hallhatta az ellenkezést.
- Miért vagytok itt? - tért a lényegre Logan.
- Josie valahogy sokkal szimpatikusabb volt - jegyezte meg Jay. - Nem úgy értem - fordult rögtön felém, mire rosszallóan néztem rá.
- És okosabbnak is tűnik - tette hozzá Audrey.
- Na, helyben vagyunk - motyogta Gary.
- Mostmár igazán befejezhetnétek - förmedt rájuk Mrs. Parker. A házból, amelybe bement Josie egy férfi lépett ki, nyomában Josie-val.
- Üdvözöllek benneteket! - fogadott minket kedvesen, széles mosollyal. - Köszönöm a segítséget Logan, de nem kiképzésen kellene éppen lenned?
- Ó, baszki - kapott a fejéhez. - Mármint, elnézést! - fordult a férfi felé, majd elfutott.
- A kamasz az kamasz, hiába ember vagy valami természetfeletti, esetleg őrző - nézett utána a férfi.
- De még mennyire - nézett ránk rosszallóan Ash anyukája.
- James Watson, én vagyok a törzsfőnök, ő pedig a lányom Josie. De milyen udvariatlan is vagyok, jöjjenek be - invitált be a házba a férfi. - Josie - fordult a lánya felé. - Keresd meg Luna-t és amilyen gyorsan csak tudtok menjetek el a látóhoz, Mrs. Todd-hoz. Kérjétek meg, hogy jöjjön ide. Tudjátok, mit kell mondani.
- Rendben - indult el Josie, de az apukája utána szólt.
- Vigyázzatok! A biztonság kedvéért vigyétek Logan-t is.
- Ugye most szórakozol? - torpant meg. - Amúgy is kiképzésen van!
- Én meg a főnök vagyok. Úgyis az ő évfolyamukban a legjobb - legyintett a törzsfőnök. - Nem árt neki, ha egy edzés kimarad.
- De...
- Nincs de! Így is egyikőtök sincs 18.
Josie nagyot sóhajtva futott el egy kis tisztás felé. A mi világunkban már megszoktam, hogy nem az amerikai 21 évet használják a felnőttkor kezdetének, hanem 18 évtől számítják megegyezéses alapon. Miután Josie befordult az egyik faház mellett, amerre van a kis tisztás, bementünk a házba.