Egy vérfarkas társának naplója

A csata

Miután azon is túl voltunk, hogy bemutassuk Audreyt és leginkább én meggyőzzem Jayt és nem mellesleg még Garyt is, higy segít nekünk.
- Van itt valaki - jelentettem ki és a sötét erdőt kezdtem kémleli.
- Farkasok - szegezte a tekintetét ő is a sűrű erdőre. A következő pillanatban sok vicsorgó fogsor csillant meg a fák mögül és a hozzájuk tartozó szürke, fekete, barna es szürke verfarkasok jelentek meg.
- Telihold van - nézett az égre Audrey. Sokkal erősebbek ilyenkor. Jay is megpillantotta a teliholdat. - Azt ne mondjatok, hogy ő is vérfarkas - mutatott Jayre.
- Mondanánk, de nem lenne igaz - húzta el a száját Gary.
- Hogy én mennyire utálom ezt a hetet!
- Szívesen, hogy kimentettelek - néztem Audreyra.
- Legszívesebben nem mondanak egy árva kukkot sem erről neked, de Jay nem fog bántani - szólalt meg Ash. Jay eközben átalakult és felvonyitott. Oda kaptam a fejem és egyenesen a szemébe néztem. Kinyujtottam a kezem és idejött hozzam. Védelmező módon elém állt és "társaira" vicsorgott. Audrey tátott szájjal bámulta a jelenetet. Nem volt sok időnk. Nem tudhattuk mikor támadnak.
- Most mi van? - nézett körbe értetlenül Ash.
- Parancsra várnak. A közelben van a boszorkány - tájékoztatott Jay.
- Mot mondott? - fordult felém Ash.
- Itt van a boszorkány. A parancsára várnak.
- Egyre izgalmasabb lesz! - kapta el az adrenalin Asht.
- Megvan a jel - figyelmeztetett Jay, miközben a farkasok már támadásba lendültek. Jay egy felém rohanó fekete farkassal harcolt, Gary egy kisebb forgószelet létrehozva szállt szembe velük, Ash szökőkútkent előtörő víz segítségével hárította a támadásokat és Audrey pedig egy tőrt vett elő az övéből. Jay bármennyire is megakad védeni egyedül képtelen több farkassal is harcolni. Egy igazán dühös vöröses barna példány engem szemelt ki, ezért gyorsan kellett cselekednem. Dobbantottam egyet és egy kis szakadék keletkezett a farkas alatt amibe beleesett. Elég mely volt ahhoz hogy ne tudjon kimászni belőle. Egy megvan. Van hatra meg egy pár...
A többiek is kihasználták a szakadékot és próbálták úgy irányítani a dolgokat, hogy oda essenek bele a verfarkasok. Nem tudom mennyi ideje harcolhattunk már, de úgy velem, hogy elég sokáig, ugyanis már kezdtünk fáradni, ezt az ellenség persze tökéletesen a javára fordította, de nem hagytuk magunkat. Egy kis idő múlva sikerült valamennyi farkast a verembe juttatni, am egy óvatlan pillanatban a hátam mögött felugrott az egyik hatalmas fekete. Jay nekiugrott, így mindketten a földre estek. Hirtelen Jay feluvoltott. Láttam hogy a tortából folyik a vér.
- Jay! - kialtottam. A fekete farkas felkapta a fejet, azonban Audrey elhajitotta a tört, ami pont az ugrás miatt szíven találta és elterult a földön. Odarohantunk Jayhez. Leterdeltem mellé.
- Jay - suttogtam. A konnyeim vegigfolytak az arcomon és egyre sűrűbben. A fiu már vissza változott eredeti ember formájába. Ágyán úgy mint a múltkor szakadt és véres volt a ruhája. Óvatosan atoleltem.
- Én vagyok a hibás! - zokogtam. - Hagytad volna hogy megöljön! - a sírás és a szellemi fájdalom (én és a többiek megúsztuk néhány horzsolassal és karcolassal) egyre jobban eluralkodott rajtam. Jay megmozdult és fel nyögött. Láttam rajta hogy iszonyatosan fáj neki. Megfogta a kezem.
- Nem ta vagy a hibás, ezt verdd is ki a fejedbol!  Persze, hogy nem hagyhattam, hogy megoljon, hiszem te vagy a mindenem! Az életem! Nagyon szeretlek! - suttogta. Meg jobban zokogtam.
- Én is nagyon szeretlek - adtam finoman egy puszit a szájára.
- Hívtam a mentőket - jött vissza Ash. - Nemsokára ide érnek. Miről maradtam le.
- Jay érzelmi kitörésének - mosolygott Gary és atkarolta a barátnőjét, aki a fiu vállára hajtotta a fejet és szinten mosolyogva nézett minket.
- Én azt hiszem megyek mielőtt megégek - mondta Audrey.
- Mindent köszönünk - mondta Ash.
- Sziasztok! Te pedig gyogyulj meg! - nézett Jayre és elindult haza, mi pedig vártuk hogy a mentősök ide érjenek, miközben Jay szó szerint haldoklott.