Egy vérfarkas társának naplója

Luke

- Lia - suttogta Jay, mire kinyitottam a szemem. A fejem a vállán pihent. - Hajnali öt. Mennünk kéne, mielőtt a szüleid felkelnek és mielőtt megfáznál - mondta, én meg akkor vettem észre, hogy fekete rövid ujjú pólóban van, a bordzsekije meg a hátamon. Tíz perc alatt haza is értünk, hal' istennek, a szüleim még nem ébredtek fel. Gary és Ash egymás mellett aludtak az agyamon.
- Jól van, srácok, felkelni - rántotta le róluk a takarót Jay.
- Úristen, milyen koszos ruhában fekszetek az ágyban! - kerekedett ki a szemem.
- Örülj, hogy ruhában - dünnyögte Jay.
- Ha-ha - kaszálódott ki Ash, aztán rám nézett. - Bocs!
- Nem baj - asitottam.
- Tessék - nyomott egy papírt a kezembe Jay.
- Mi ez?
- Igazolás.
- Honnan? - döbbentem le.
- A Mestertol - állt fel óvatosan Gary. - Csak szimulalj ma betegséget és kipihenheted magad.

- Lia, drágám, el fogsz késni - nyitott be anya a szobamba fél nyolckor. Jasonék már két órája elmentek.
- Anya, nem érzem túlságosan jól magam - feküdtem az agyban, ami igaz is volt, mert Jay a kezembe nyomott a Mestertol szerzett hanytatót és addig el nem ment, amíg meg nem ittam. Hat, nem vagyok túl rozsasan.
- Elég sápadt vagy - tette a kezét a homlokomra. - Szerencsére nincs lázad.
- Bocsáss meg - pattantam ki az ágyból és a wc-ig meg sem álltam. Amint végeztem anyát láttam meg az ajtóban.
- Jól vagy szívem? - ölelt at. - Mitől lehetsz ennyire rosszul?
- Talán csak túl sokat ettem - fullentettem.
- Maradj ma itthon. Aztán, ha holnap sem javul semmit az allapotod, akkor elmész szépen az orvoshoz.
- Rendben.

- Jason! - szóltam bele idegesen a telefonba délután kettőkor. Alig aludtam valamit.
- Fel keltettél - motyogta.
- Amíg te szépen alszol, addig én már négyszer hánytam! Mégis meddig tart ennek az izének a hatása?!
- Talán még egy óráig - tűnődött álmos hangon.
- Az azt jelenti, hogy még egy óráig bármikor hanyhatok - torodtem bele. - Jut eszembe, te nem ittál ebből az izébol?
- Nem, én már profi vagyok - ismerem már annyira, hogy tudjam, önelégülten vigyorog.
- Persze - szakitottam a hívást.

Háromkor csengettek. Feltapaszkodtam és odavonszoltam magam az ajtóhoz.
- Jason mondta, hogy elég rosszul reagáltál a hanytatora - lépett be Ash.
- Szerencsére már elmúlt - csuktam be mögötte az ajtot és helyet foglaltam mellette.
- Hogy vagy?
- Most már jól - bólintottam.
- Holnap jön haza a Mester - tájékoztatott és copfba fogta fekete, kek meliros haját.
- És meg tudott valamit? - érdeklődtem.
- Nem mondott semmit! - duhongott, aztán ismét csengettek. - Vartal valakit?
- Nem - nyitottam ki az ajtót. - Szia, Luke! - láttam meg a batyjámat.
- Szia, hugi - ölelt at, amit viszonoztam. - Anyáék?
- Meg nincsenek itthon - mentünk beljebb.
- Szia! - mosolygott Luke a tipikus csajozos mosolyával Ashre.
- Hello - felelte közömbösen. - Ashley.
- Luke, Lia bátyja. Nem is mondta Lia, hogy van barátja, főleg nem hogy ilyen csinos.
- És foglalt - vigyorgott Ash, mire Lukenak lehervadt a mosoly egy pillanatra az arcáról, de szokásához híven, a következő pillanatban már ismét fülig ért a szája, aztán egyet hátra lépett. Az ablakon bejövő őszi napsütés megcsillogtatta Ash orrában a piercinget.
- Én lezuhanyzok, utána kipakolok. Egy hétig leszek itt - indult el Luke a fürdőszoba fele. Amint becsukodott mögötte az ajtó, Ash kihúzott az udvarra.
- Mi az? - néztem ra értetlenül a ház előtt állva.
- A bátyjád vérfarkas - jelentette ki.
- Tessék? Az lehetetlen - raztam a fejem.
- Nem jötttul közel hozzám, főleg, amikor megcsillant az orrpiercingem, ami pedig ezüst!
- Ez hülyeség! Jay is simán elvan melletted.
- Meg kell tanulni kezelni ezt, ha nem vagy vérfarkas. Nekem két éve van benne az orromban.
- Vagyis, amióta...
- Amióta Jay vérfarkas, igen. Megszokta, ha ember, de, ha vérfarkas akkor csak olyan közel jön, mint most Luke.
- Be kell szereznem nekem is - gondolkoztam el.
- Tutira távol tartja őket, de simán tehetnek kárt benned.