Egy vérfarkas társának naplója

40. fejezet

A tágas faházban ültünk. A törzsfőnök csenden végighallgatta, hogy miért is jöttünk, egyszer sem vágott közbe. Hosszas hallgatás után megköszörülte a torkát.
- Sejthettem volna, hogy felkerestek.
Természetesen tisztában volt vele, hogy mi történt/történik, hiszen őrző. A feladatai közé tartozik.
- Viszont a démonról nem szereztünk eddig tudomást - folytatta. - Melyik kórház is volt pontosan?
Eva megadta a pontos címet.
- Mindenképp még ma megkeressük a jelet. A boszorkányról pedig van némi információnk - tájékoztatott minket. - Jelenleg San Franciscóban tartózkodik.
- Az nincs messze - jegyezte meg Jay.
- Nincs - bólintott a törzsfőnök. - Megállíthatjuk, de szükségünk van a ti segítségetekre.
- Ez természetes - vágta rá Audrey.
- De előre figyelmeztetlek titeket! Veszélyes lesz.
- A veszély tart életben - harapott bele egy sütibe Ash. Az ajtó kivágódott és Josie jelent meg egy hullámos szürke hajú, magas lánnyal a nyomában. Az édesapja a belépő alakok felé kapta a fejét.
- Hányszor mondjam, hogy normálisan is ki lehet nyitni, azt az ajtót? - sóhajtott.
- Bocs, apa - fintorgott Josie.
- Hol van Mrs. Todd?
- Gyógyfüveket gyűjt - válaszolt a szürke hajú lány.
- Azt értem, de ugye nem egyedül mentetek? - húzta résnyire a szemét a törzsfőnök.
- Neeeem - húzta el a szót Josie.
- Ezt majd később megbeszéljük - mondta, majd ismét felénk fordult. - A lányok megmutatják hol tudnak aludni.
A két lányt követtük át a táboron, egészen a legutolsó házig. Josie a zsebébe nyúl a előhúzott egy kulcsot, majd kinyitotta az ajtót.
- Ez lesz a faházuk - állt félre az ajtóból.
- Köszönjük - biccentett Mrs. Parker. A lányok visszamentek a főfaház felé, hagyva, hogy megnézzük a szálláshelyünket. Igazán tágas és szép volt, egyszerű bútorokkal. A függöny őket rögtön behúztuk, hogy a hold ne látszódjon majd.
Úgy tűnt, hogy az éjszaka közepén nem csak én ébredtem hangos neszezésre.
- Mi a fene ez? - ült fel az ágyában Audrey.
- Inkább ki - hangzott valahonnan egy nagyon is ismerős, ám hátborzongató válasz.
- Mit keresel itt, Lucifer? - kérdezte Mrs. Parker.
- Lucifer? - suttogta Audrey.
- És egyáltalán honnan tudtad, hogy itt vagyunk? - kapkodta a fejét Gary, Lucifert keresve.
- Ne legyél ostoba! - csettintés, majd hirtelen világosság. A faház végében a földön ült, felhúzott lábakkal. Audrey és Eva arcán félelem suhant át, amiért egyáltalán nem hibáztattam érte. - Tényleg az a legfontosabb, hogy hogy kerültem ide?
- Miért jöttél? - tért a lényegre Jay.
- Ő az én emberem - nézett Jay-re Lucifer, kissé gúnyosan, bár ez alapból benne van a hangjában.- Az alvilágban elkéne egy kis segítség, szívesen látlak.
- Tőlem aztán meg is szakadhatsz a teendőidben, hidegen hagy - morogta Jay.
- Milyen modortalan fiatalok vannak... - motyogta Lucifer, leginkább a saját maga szórakoztatására.
- Szóval? - meredt rá Ash.
- Jól van, nem kell úgy siettetni - mondta.
- Szorul a hurok, mi, alvilág ura? - vigyorgott rá Jay. Lucifer szeme szó szerint izzani kezdett.
- Mondom, szívesen látlak az alvilágban - meredt Jay-re, majd le nyugtatja magát közölte: - Nélkülem mindannyian a kis őrzőitekkel együtt kimúltok.