Egy vérfarkas társának naplója

A boszorkány

Következőleg, amire emlékszem, az az, hogy Ash húzza vissza rám a ruhát.
- Mi történt? - kérdeztem kabultan.
- Vert ittál, ami magában is ilyen mennyiségben nem tesz jót, egy nem vámpírnak, de még fel volt turbózva droggal. Kész is.
- Nem volt rajtam a ruha? - kerekedett ki a szemem, Ash pedig elhúzta a száját.
- Nem - közölte egyszerűen. - Fehérneműben táncoltál az asztalon és ráadásul ket vámpírral smároltál.
- Jezusom! - vörösödtem el.
- Gary és Jay azt hiszem most tanítják meg a vámpíroknak, hogy mi az illem - tűnődött el.
- Mit csinálnak velük?
- Kicsit rájuk ijesztenek - vonta meg a vallat, mintha ez olyan természetes lenne.
- Na, esküszöm, ha mégegyszer meglátom, hogy mit csinál, szívem döföm a tőrömmel - hallottam meg Jay hangját.
- Én pedig segítek - válaszolt Gary és a következő pillanatban mind a két fiu felbukkant.
- Ismét ruhában - állapította meg Jay.
- Nagyon vicces - dunnyogtem.
- Menjünk innen! Ezeket most nem tudjuk megfogni. Mindjárt felkel a nap - mondta Gary és elindultunk kifelé. Én egy kicsit lemaradtam a többiektől, de Jay mellém szegődött.
- Irtó dögös voltál, amikor melltartóban és bugyiban tancoltál - vigyorgott.
- Nem lehetne, hogy ezt itt elfelejtjük? - kérdeztem rákvöros fejjel.
- Ne reménykedj! Micsoda látvány!

Miután elmeséltuk, hogy semmire sem jutottunk, legfőképpen miattam nem, nem csodálkozott a Mester. Gondolta, hogy nem járunk sikerrel. Jay azután haza kísért és egész úton a kis musorszamomrol beszélt. Nagyon idegesitett.

Egy héttel később a Mesternel gyújtunk megint össze. Ash és Gary beszélgettek, miközben Gary feje Ash ölében pihent, a Mester valamilyen szert kotyvasztott, Jay láthatóan unatkozott és engem idegesitett, miközben megpróbáltam rájönni, hogy mi lehet az utolsó hozzávaló, hogy ne vérfarkaskent éljen teliholdkor.
- Nem értem, egyszerűen nem ertem - böngésztem az internetet.
- Én sem értem - sóhajtott szórakozottan Jay.
- Befejeznéd? Ezzel nem segítesz! - néztem újra a könyvbe, amibe ennyi szerepelt: HIIO~
- Há, két i, o és egy hullámos vonal - mondta fejből Jay. - Amióta megvan a könyv ezt mantrázom.
- Ezaz! - kiáltottam fel diadalmasan, mire mindenki felém nézett. - Ez nem latin, ez egyszerű logika! Basszus, egy ötéves is előbb jön rá, mint én!
- Esetleg a professzor asszony megosztaná velünk, tudatlanokkal is? - kérte "drámaian" Jay.
- H2O! Vagyis víz!
- Ennyi? Ennyi lenne?! - kerdezte idegesen Jay. - Két éve erre az egyszerű összetevőre nem tudunk rájönni?!
- Azért, mert bonyolultabb megoldáson törtük a fejünket - szólalt meg a Mester.
- Viszont egyenesen a földből kell - néztem újra a könyvbe. - Itt azt írja, hogy mindennek frissnek es a földből valónak kell, hogy legyen.
- Ez nem akadály. Gyertek velem - tárta ki az ajtót Ash es megállt a kunyho mellett. Behinyta a szemét és koncentrált. A kezét lassan a föld felé, vizszintesen emelte, a tenyerét földdel lefelé, széttárva az ujjait. Hirtelen, mintha egy slagot nyitottunk volna meg, a földből szökőkútként tört elő a víz.
- Voila! - nézett ránk Ash, mire a Mester egy üvegcsébe gyűjtött vizet. Ezután Ash leengedte a kezét és mintha mi sem történt volna, eltunt a vizsugar. A Mester mondta, hogy mire mindent összegyűjtünk, az minimum két hónap.

Vasárnap reggel egy kávézóban ültünk Jayel és a többiekre vártunk.
- Ez meg mi a büdös francot keres itt? - nézett a pult felé Jay. A pultnál egy harmincas évei elején járó, hosszú, szőke hajú (aminek elől egy tincse fekete) vékony, modell alkatú nő.
- Ő ki? - nyujtogattam a nyakam.
- A boszorkány - nézett szigorúan maga elé. - Ne nézz már oda! - suttogta.
- Ő a boszorkány? - lepődtem meg.
- Miért? - érdeklődött a fiu.
- Azt hittem, hogy olyan, mint a filmekben.
- Mint a filmekben - röhögött.
- Hé!
- Nem mind öreg, ragyas és sepruvel jár - nevetett.
- Így igaz, ahogy mondja - lépett mellénk a boszorkány, mi meg lefagytunk. - Lám, lám, te lennél az új föld? Egyáltalán tudsz te valamit? - sajnált le azonnal.
- Hagyd békén - szólt ra Jay.
- Mi van farkas? - nézett ra a nő.
- Kérjük a Gyémántot!
- Micsodát? Nincs nalam - vágott "ártatlan" pofat. - Viszont Bob nincs jól. Csúnyán megsebesitettetek - nézett ránk szomorúan.
- Te viszont majdnem megölted Garyt - suttogta idegesen Jay, ugyanis egy egyszerű kávézóban voltunk, ahol rajtunk kívül csak egyszerű, ártatlan emberek voltak.
- Jaj, de sajnálom! Ja, várj, nem is! - vigyorgott ránk. - Máris túl tetted magad a kis barátnőd halálán? Nem volt egyszerű eset, de megöltem - nosztalgiázott. Jay meg feszült és ökölbe zárta a kezét. - Mi van farkas, börtönbe akarsz jutni? - vigyorgott gunyosan a banya.