Egy vérfarkas társának naplója

A helyszín

- Mégis hova megyünk? - kérdeztem, amikor már másfél órája kocsikáztunk.
- Ne akard tudni - pillant Gary a visszapillantoba és lekanyarodik balra.
- De igen, nagyon is akarom - erositettem meg.
- Körülbelül még innen negyedorara van egy elhagyatott kórház. Ott lesz a boszorkány - fordult hatra Ash, az anyosulesről.
- Egy elhagyatott kórház? - kerekedett ki a szemem és végig futott a libabőr a hátamon.
- Mára mar leginkább egy romos épület - magyarázta Gary.
- Nagyszerű - mondtam ironikusan.
- Amúgy Jay nem is duhongott, hogy nem jöhet? - furcsállta Ash.
- Á, egyáltalán nem. Csupán majdnem kiszedte a karjabol az infúziót - forgattam a szemem.
- Már azt hittem megártott neki egy kis harapás - nevetett Ash. - Itt van a temető. Akkor ez lesz az! - mutatott ki a szélvédőn.
- Egy temető mellett van a kórház?! - huledeztem.
- Meg fennakadsz ilyen dolgokon? - kerdezte Ash.
- Igen - bólintottam.
- Akkor javaslom mihamarabb szokd meg. Megérkeztünk - parkolt le Gary. Mindnyájan ki szálltunk az autóból.
- Én be nem megyek - tantorodtam meg. Egy konkrétan omladozó épület előtt álltunk, aminek a közvetlen szomszédságában volt a temető.
- Ne csináld már! Vérfarkasokkal siman harcolsz, de megijedsz egy kórháztól? - nézett rám Gary.
- Igen - erositettem meg ismét, aztán valamit megpillantottam. Ahogy közelebb merészkedtem egy félig leszakadt táblát láttam meg a falon.
- Mi van ráírva? - érdeklődött Ash. Lesoportem a tábláról a leveleket és felolvastam.
- pszichiátria. Jezusom - léptem hatra pár lépést.
- Csak volt - nyugtatott Gary. Nagyot nyeltem.
- Attól szellemek lehetnek itt, nem?
- Nincs kizárva. Menjünk - indult meg befelé.
- És mi van, ha...
- Lia, nyugi! A boszorkány most ezer százalék nincs itt és akkor fogunk visszajönni, amikor Jayt kiengedik a kórházból. Csak körülnézünk - mondta Ash és megragadva a karomat húzott maga után, egyenesen be a pszichiátriára. Igyekeztem nem az őrült szellemekre gondolni, amik bent várhatnak engem. A boszorkány tényleg nem volt bent, semmit sem éreztem.
- Mi ez a hang? - riadtam meg, ahogy a volt recepción - legalábbis szerintem az volt - túl haladtunk.
- Ez a kórház már évek óta üresen áll - közölte Ash.
- Ez még inkább megijeszt - mondtam.
- Gyerünk innen - torpant meg Gary.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Futás - nyomatékosította a fiu hogy ideje indulni. Meg sem álltunk a kocsiig. Mikor már vagy tíz perce autóztunk, újra megkérdeztem.
- Mi volt ott?
- Démonok - felelte mereven Gary, bennem pedig megállt az ütő.