Egy vérfarkas társának naplója

Látogatás

Jay sérülése óta egy hét telt el. Mehettünk a legközelebbi kórházba egy hülye indokkal, ugyanis rettentő mely volt a harapás és össze kellett varrni, valamint eltört a jobb lába és a bal csuklója pedig zúzódott. Most otthon lábadozik. A héten minden nap látogattuk. Nem tudom, hogy mi változott meg benne, de egyre kevesebbszer gúnyos és szarkasztikus. Az anyukája amikor hazahoztak a kórházból majdnem infarktust kapott, amikor meglátta. Jay elintézte egy beleestem biciklizés közben egy rohadt nagy bokorba. Péntek délután is mentem látogatni. Ash és Gary jelezte, hogy higyjuk el sokkal szívesebben lennének bárhol, de egy hülye sulis programon kell részt venniük, így egyedül megyek. A házhoz érve becsengettem és pár másodperc múlva Jay anyukája nyitott ajtót.
- Szia, Lia!
- Csókolom! Jay hogy van? - léptem be és levettem a kabátom.
- Hála jó istennek egyre jobban! Menj csak!
- Az nagyszerű. Köszönöm - bujtam ki a cipőmből és Jay szobája fele vettem az irányt. Bekopogtam.
- Gyere! - hallatszott a fiu hangja. Kinyitottam az ajtót. Jay az ágyán gépezett, falnak döntött háttal felpolcolt gipszes lábbal és bekötött csuklóval. Akárhányszor jövök hozza, mindig össze szorul a szívem.
- Szia - huppantam le óvatosan mellé, mire letette a laptopot. - Hoztam  a házit és a kedvenc sutid.
- Nem lehet rátenni rögtön a második dologra? - nézett rám konyorgoen. Persze, hogy azonnal engedtem.
- Rendben.
- Kosz! - vett ki egyért a dobozból. Néztem, ahogy úgy eszi azt a sütit, mint egy kisgyerek és halványan elmosolyodtam. Még magamnak is nehéz bevallanom, de beleszerettem.
- Mikor látott utoljára fesut a hajad? - kérdeztem és meg jobban össze borzoltam.
- Hé! Beteg vagyok, hagy ne kelljen semmit csinálnom!
- Nem vagy beteg! Maximum az agyad - mondtam mosolyogva.
- Nem sértegetjük a fiút, aki megsebesült!
- De hoztam sütit!
- Az enyhít a dolgon - gondolta át, belőlem pedig kitört a röhögés. Jay mosolyogva figyelt. Amikor befejeztem a jobb kezével atkarolt. Egy új érzés kezdett hatalmába keríteni, ugyanis meg nem voltam szerelmes. Óvatosan a sebmentes jobb vállára hajtottam a fejem. Egyikünk se szólt semmit. Eddig a látogatásán alkalmával mindig röhögtunk és hulyeskedtunk. Ezt nem tudom hova tenni, de nem bánom.
- Tudod, - szólalt meg Jay - soha nem hittem volna, hogy valaha képes leszek, ha nem is teljesen, de nagyrészt elengedni Saraht. Azt hittem, soha senki nem töltheti be a helyét. Neked sikerült.
A szavai nagy hatással voltak rám és a szivveresem felgyorsult. Vártam a folytatást.
- Neked sikerült mind az elemi szerepben, mind a többiekért való nemes cselekedetekben. És a szívemben is - fejezte be olyan halkan, higy lehet, hogy csak én képzeltem oda, de a következő pillanatban ide hajolt hozzám és finoman megcsokolt. Mondom, az érzés új volt, de imádtam. Titkon reméltem higy ő is érez irántam valamit és most csokoloztunk! Ráadásul nem is hittem, hogy van egy ilyen oldala is! A szavaitol elolvadtam. Miután elhuzodtunk egymástól kerdon nézett rám, én pedig halványan elmosolyodtam. Láttam, hogy egy kicsit megnyugodott.
- Khm. Még sosem csokoloztam senkivel - ismertem be. Széles vigyorra húzta a száját, azután megint megcsokolt.
- Most már kétszer is. - mondta, aztán lehervadt az arcáról a mosoly. - Megértem, ha nem szeretnél járni velem. Egy vérfarkassal.
- Felek, de nem tőled. Ettől az egesztol. Mi van, ha egyszer annyira megsebesulsz, hogy nem tudnak rajtad segíteni? - néztem könnyes szemmel rá. Jay letorolte a könnyeket.
- Ne felts engem. Leszel egy vérfarkas barátnője? - kerdezte, én meg bólintottam.
- Tudom, hogy Saraht sose fogom tudni helyettesíteni és nem is akarom.
- Nem is kell. Ő már a múlt - sohajtotta szomorúan, de éreztem, hogy engem is szeret. Újra atkarolt, én pedig óvatosan hozzábújtam.