Egy vérfarkas társának naplója

Egy újabb telihold

Aznap este, amikor ismét a Mesternél vacsiztunk, Jay nem csatlakozott hozzánk, hanem egész idő alatt kint ült a fészer előtt. Megértem, hogy szomorú, a boszorkánynak a szavai nagyon erősek és kegyetlenek voltak. Ismét felsidezhette szegény akaratlanul a barátnője halálát. Nagyon sajnáltam.
- Hova mész? - pillantott fel Gary.
- Jayhez - válaszolta helyettem Ash, fel sem nézve a telefonjabol. Óvatosan elmosolyodtam és kiléptem a szellős, októberi estébe. Lassan sétáltam oda Jayhez és leültem mellé. Sokáig csak csendben ültünk egymás mellett, egyikünk sem szólt egy szót sem. Aztán megszólalt.
- Te aztán nem hagyod, hogy az ember egyedül legyen a problémáival.
- Nem.
- Jól teszed - sohajtotta szomorúan. Óvatosan a vállára hajtottam a fejem, mire az o fejet az enyémnek döntötte, pont úgy, mint amikor algáért mentünk, de egy "kicsit" később értünk vissza. Szegény Gary, na mindegy. Nem tudom, mi van velem, de segíteni szeretnek Jaynek. Jól érzem magam vele és hát azt hiszem, hogy picit kedvelem.
- Mindig szeretni fogod őt - suttogtam.
- Azt hiszem igen. Tudod, ő úgy megértett engem, mint senki más. Nagyon különleges lány volt. Jóban letettek volna.

- Jay, utoljára mondom, ha nem jössz, teszek róla, hogy végig vérfarkas legyél! - szólt öt nappal később, péntek délután Ash.
- Ne idegeskedj, mert ráncos leszel.
- Ide figyelj, Jason Ford! Ha egészen véletlenül nem akarod, hogy a hazatok egy medencévé váljon most ide jössz és visszaszivod amit mondtál!
- Igen, anya! - vigyorgott a fiu, de Ash szokásához híven bele bokszolt. Elővett egy injekciostűt - amit a Mester készített elő, mielőtt elment egy hozzávalóért - és amiben zöld folyadék volt. Jay oda nyújtotta a karját a lánynak, aki egy határozott mozdulattal beledöfte a tűt Jay konyokhajlatába.
- Ülj le - segített leülni nekem a kanapéra Gary.
- Köszi.
- Mi már megszoktuk.
- És minden teliholdkor ezt az izét kell... beadni neki?
- Aha - huppant le mellém Jay, egy vattát szorítva a szúrás helyére. - Nyugi, megmaradok.
- Ettől egy percig sem aggodtam.
- Hoztam inni - tett le az asztalra négy dobozos kólát Ash.
- Köszi - vettem el az egyiket. - Nem vagyok ebben nagyon járatos, de nem baj, ha most így latszodik az ablakból a telihold?
- Nem - rázta a fejet Gary.
- Jay, jól vagy? - néztem a mellettem ülő fiúra, aki meredtem bámulta a holdat.
- Haver? - lengette meg a Gary a kezet Jay arca előtt. Nem reagált semmit. Hirtelen egy árnyat láttam elsuhanni az ablak előtt.
- Srácok! Mintha láttam volna kint valakit.
- Nem csak a Mestert? - ivott bele a kolajaba Ash.
- Akkor már bejött volna - állt fel Gary. - Várjatok itt.
- Ez meg, hogy a francba?! - esett ki Ash kezéből a kóla, ami kiomlott és szét folyt a padlón. - Lia, állj fel!
- Miért? - néztem oldalra, és megértettem. Jay immar verfarkaskent állt mellettem, de nem csinált semmit. Nem támadott, nem vicsorgott, nem vonitott. Csak állt.
- Ez... ez, hogy? - hátráltam.
- Fogalmam sincs - meredt a mellettem álló farkasra. Én is rá néztem, és volt valami a szemében, ami miatt mégis visszamentem hozzá.
- Lia, hülye vagy? Ilyenkor nem tud magáról! Meg is ölthet! - kiabált rám Ash, de nem foglalkoztam vele.
- Shh! - csititottam el. Óvatosan kinyújtottam a kezem. Olyasmi reakciót vártam volna, mint például leharapja a kezem, de nem. A kezem alá sétált, így a karom a már szinte arany színű bundáján (hátán) pihent. Halványan elmosolyodtam és hallottam a hátam mögött Ash csodálkozó, választékos káromkodását. Finoman megsimogattam. Magánál volt. Tudta, hogy kik veszik körül és, hogy mit csinál. Tudom, hogy tudta.
- Ne félj, Lia - hallottam Jay hangját. Beszél!
- Ash! Hallottad ezt?! - fordultam hatra.
- Mit? A farkas vonyitast? - nézett rám értetlenül.
- Nem! Megszólalt! Jay beszélt!
- Lia, aki csak teliholdkor valtozik at, az nem tud beszélni, csak aki saját akaratából változik at. De az nem csak beszelni tud, hanem azt is tudja mit csinál.
- De magánál van! Mondom, hogy beszélt!
- Jól vagy? - húzta fel a szemöldökét a lány.
- Igen, higyj már nekem!
- Mondd meg Ashnek, hogy kiskorában félt a saját árnyékától - szolt közbe Jay. Ash szerint csak "farkasul" beszélt.
- Jay azt mondja, hogy féltel a saját arnyekodtol kiskorodban.
- Mi?! Ezt meg honnan tudod... Jay - jött közelebb Ash és Jayhez hajolt. A farkasunk arckifejezése, olyan volt, amikor Jay néz úgy valakire aki végre felfogta a dolgokat.
- Gratulálok - mondta gunyosan a farkas-Jay.
- Mist mit vonyit? - nézett rám értetlenül Ash.
- Gratulál, hogy rájöttel nem bánt - fordítottam. - Amúgy hogyhogy nem érted?
- Nem tom', de marhára idegesítő.