Egy vérfarkas társának naplója

Vámpírok

- Miért nekem kell egy vérfarkas faggatnom? - duhongott Jay, miközben hazafele setaltunk.
- Befejeznéd? Már nagyon unom! - léptem be az előszobába. - Sziasztok! Megjöttem!
- És én is - dünnyögte Jay.
- És Jason Ford is jelen van.
- Ez egyáltalán nem vicces!
- Sziasztok! - jött ki a szobájából Luke. - Anyáék vásárolnak.
- Első  probléma megoldva - motyogta Jay.
- Tessék? - kerdezte értetlenül Luke. - Bocsánat, de te ki vagy?
- Ezt én kérdezhetném.
- Ő Jason, egy barátom.
- Na azt azért nem...- kezdte, de beleboktem a konyokommel az oldalába - mondanám, hogy csak egy barát. A legjobb - szúrós szemmel nézett rám, mire csak vigyorogtam.
- Értem - mondta furcsán Luke.
- Beszélgessünk - helyezte kényelembe magát Jay a nappalinkban. Én mellé ultem.
- Ezt, mint védelmező bátyjnak, nem nekem kéne mondani? - rohogte el magát a tesom és lehuppant a fotelbe.
- Nem akarok semmit a húgodtol, ne aggódj, bár ha jobban megnézlek...- mert végig, mire tarkón . Röhögve fogadta az ütést.
- Ash tanított?
- Nem, de majd megkérem.
- Akkor miről is lenne szó? - vágott közbe Luke.
- Van titkod? - kerdezte Jay.
- Mi van?
- Titok, tudod amiről senki sem tud - magyarázta.
- Ez most, hogy jön ide?
- Úgy, hogy tudnunk kell - közölte egyszerűen.
- Na, jó, én azt hiszem visszavonulok - nézett ránk furcsán és visszament a szobájába Luke.
- Ezt jól megcsinaltad.
- Én? - kerekedett ki a szemem.
- Te nem szóltál egy árva szót sem!

- Nekünk sikerült kiderítenünk - mondta Ash miután a kunyhóban találkoztunk.
- Jó nektek - motyogta Jay.
- Vámpírok.
- Tessék? - merevedtem le.
- Ne mondd azt, hogy ott áll melletted egy vérfarkas és beparázol a vámpíroktól - nézett rám Ash.
- De teliholdkor tuti, hogy nem fogok mellette állni vagy ülni - mutattam Jayre.
- Kosz, jó tudni, hogy ki van velem - dünnyögte a fiú.
- Szóval a vampírok - tért vissza az eredeti témához a Mester.
- Csak a vámpírokkal, Bobbal, a vérfarkassalés néhány szellemmel szövetkezett - tájékoztatott minket Gary. 
- Szellemek? - kérdeztem félve.
- Igen - bólintott a Mester. - Jason, most eszedbe se jusson azt mondani Lianak, hogy ne segítsen, lásd mi történt - biccentett Gary fele.
- És mist mit csinálunk? - kerdezte türelmetlenül Ash.
- Lesz egy buli a vámpírkastélyban - nyomkodta a telefonját Jay, mire furcsán néztem ra. - Mi van? Mi is haladunk a korral! - nézett rám, mire Gary elmagyarázta, hogy van egy teljesen külön gyártott telefon márka, amiről csak azok tudnak, akik ebben a világban vannak.
- Odamegyunk - döntötte el Ash.
- De nem azt mondta Jay, hogy a vámpírkastélyban lesz?
- De, de nem ők rendezik. Ez az egyszerű emberek elől elzárt szórakozóhely - mondta Gary.
- Péntek este lesz - nézett fel újra a telojabol Jay.
- Vigyázzatok magatokra! - kérte a Mester.

Péntek este hétkor Ashéknél keszulődtem.
- Uhye tudod, hogy legalább egy hat-tíz centivel magasabb vagyok? - kérdeztem a sötétzöld ruhát lefelé húzogatva.
- Persze, de rám az nagy - nézett rám. - Viszont rad tökéletes.
- Ez?!
- Igen, és ne huzogasd! Nem fogsz beolvadni a tömegbe, ha nem öltözol a bulihoz - közölte. Ashen egy sötétkék ruha virított. A sminkje egyszerű, kék és fekete füstös a szeme, tussal, a száján pedig valamilyen okból kifolyólag sötétkék ruzs. - Nem mintha nem fognák fel, hogy mik vagyunk, de szerinted miért van rajtad zöld, rajtam pedig kek?
- Az elemünk miatt? - tippeltem.
- Bingo - kezdte felkenni rám a sminket.
- Akkor az azt jelenti, hogy Jay pirosban, Gary pedig, Gary pedig milyen színben lesz? Átlátszó?
- Természetesen nem. Általában ennél az elemnél a fehér és a szürke játszik. Kész! - állt arrébb, hogy lássam magam a tükörben. Csodálatos sminket rakott fel nekem. A szemem ezüst és sötétzöld szinten tussal, a számon pedig bárhogy is hangzik nagyon is illet a sötétzöld ruzs.
- Ez nagyon szép lett - néztem ra hálásan és fel akartam fogni a hajam, de Ash ramszolt.
- Hagyd kiengedve!

A többiekkel a vámpírkastély előtt találkoztunk.
- Jól nézel ki - csokolta meg a barátnőjét Gary.
- Ez alap.
- Elég érdekesen nézel ki - méregetett Jay.
- Köszönöm, de se nézel ki jobban - vágtam ra.
- Na, ne vedd magadra - szépítette. - Jól nézel ki - közölte, mire elmosolyodtam. - És mi az, hogy én se nézek ki jobban?
- Semmi, menjünk - belépve, a szórakozóhely tele volt vámpírokkal és egyéb fura szerzetekkel. Az összes vámpírnak hullafehér bőre és fekete haja volt. A nőknek vagy fekete vagy vörös köröm lakk díszelgett a kormukon.
- Kezdek felni - léptem egyet Jay iranyaba, csakhogy a fiu már eltunt. Hiába néztem körül sehol nem láttam a barátaim, csak a táncoló tömeget. A bárhoz verekedtek magam, hátha meglátom a többieket. Hirtelen egy magas, körülbelül velem egyidős vámpír fiu lépett mellém, kissé illuminált állapotban.
- Idd ezt meg - nyomott a kezembe egy piros lottyot, műanyag pohárban.
- Miért, mi ez?
- Gyümölcsös koktél - mondta és beleszagoltam. Illatra tényleg gyümölcsös koktél al tűnt.
- Lia, nehogy megidd! - hallottam Jay hangját, de már késő volt. A pohár a számhoz ér és hat, nem koktél volt. Vér.