Angela Potter - A lány méreggel

6: Vörös vagy fekete?

- Biztos, hogy jó ötlet ez? Ne kísérjen el valamelyikünk? - nézett rám Harry, miközben a félrehúzott az útból. 

- Igen, minden rendben lesz, elvégre muszáj nekem mennem, és titeket amúgy sem bír annyira, nem? - húztam fel a szemöldökömet, mire mind a hárman megrázták a fejüket. 

- Inkább a halál, mint, hogy szabad akaratomból keressem fel - borzongott meg Ron, mire Hermione fejbe csapta az egyik könyvével. 

- Na, akkor? - mosolyodtam el - Nem kell aggódni, nem lesz semmi bajom, de én is le akarok menni Roxmortsba... 

- Jólvan, menj, de ha bármi baj van, azonnal gyere el, vagy jelezz valahogyan - ölelt magához a bátyám, majd amikor elengedett ők visszaindultak a Nagyterembe, én pedig le a pincébe. 

Lent sokkal hidegebb volt, mint az emeleteken, mondjuk én ott is nagyon fázom, de remélem a tanteremben, vagy ahol beszélni akarok vele, ott nem fogok megfagyni. 

- Te mit keresel itt? - hallatszott mögülem egy hang, akinek a gazdája már meg is ragadta a csuklómat. 

- Hé, engedj el! - szóltam rá rögtön, még mielőtt megnézhettem volna, hogy ki az - Semmi közöd ahhoz, hogy miért vagyok itt! - pillantottam föl, amikor megláttam azt a személyt akivel majd csak pár óra múlva szándékoztam találkozni - Á, Malfoy, én is örülök, hogy látlak - néztem rá gúnyosan, majd kirántottam a kezem a szorításából - Remélem kikészítetted a pénzedet, ugyanis elég kifinomult ízlésem van...

- Nem látszik - nézett végig rajtam, ami egy kicsit frusztrált, ugyanis attól még, hogy hosszú nadrág és giganagy bundás pulcsi volt rajtam, ráadásul mindkettő fekete, amivel egyszerűen beolvadtam a sötétbe, még valamennyit mutatott az alakomból. 

- Ha kinézelődted magad, akkor esetleg mehetek? - próbáltam kikerülni, de folyamatosan az utamba állt. 

- Hova kell menned? Csak nem engem kerestél? - húzódott arrogáns mosolyra a szája, amikor újra a mellkasának ütköztem. 

- Egy frászt! Piton irodáját keresem...

- Mi célból? 

- Nem mindegy az neked? - emeltem fel a fejem megadóan, és a szemébe néztem.

- Nem - jelentette ki - Elvégre ő az én házvezető tanárom...

- És az jelen esetben kit érdekel? - néztem rá összezavarodva, ugyanis nem értettem az összefüggést - Te jó Merlin, ne hidd azt, hogy minden rólad szól! - nevettem fel - Nem azt akarom elmondani, hogy mennyire lealáztalak a kviddicspályán egy hónapja...

- Akkor? - vonta fel a szemöldökét, és meg kell mondjam elég nevetségesen nézett ki, ahogyan a minig arrogáns és nagyképű Malfoy megkérdőjelez valamit. 

- Nem tartozik rád - vágtam a képébe, majd gyorsan megkerültem és a bájitaltan tanterem felé vettem az irány. Szerencsére már nem követett, úgyhogy csak a szokásos idegességemmel léptem be a keresztapám tantermébe. Nálam volt a nyilatkozat, amit alá kellett írnia, mint jogos gondviselőmnek, hogy lemehessek Roxmortsba. 

A terem üres volt, így inkább a tanári asztal mögötti ajtóhoz sétáltam és alig halhatóan bekopogtam, de úgy tűnik, hogy Pitonnak elég kifinomult hallása van, ugyanis rögtön kiszólt, hogy mehetek. Lassan résnyire nyitottam az ajtót, majd beléptem. Nem nézett fel az asztalától, ahol éppen valami főzetet készített és nagyon bele lehetett merülve.

- Öhm... Professzor úr... - próbáltam meg megszólítani rendesen, miközben mélyet lélegeztem, így az orromba kúszott egy ismerős illat - Csuklasztó főzetet készít? - álltam lábujjhegyre, hogy jobban lássam az üst tartalmát.