Angela Potter - A lány méreggel

34: Első jelek

Mivel az esküvő óta Draco szinte sehova sem engedett el, se egyedül, sem úgy, hogy ő is velem jön, így ha Ginny és Hermione nem kotyogta el, akkor rajtuk kívül még senki sem tudja, hogy terhes vagyok. Ezt a csodálatos napot, amikor leleplezem előttük, hogy Fleur mennyire meggazdagodott mára terveztem. 

- Na, melyiket vegyem fel? - emeltem fel két ruhát a szelrény előtt állva fehérneműben - Ami kiemeli az alakomat és rögtön leesik nekik a tantusz, vagy lengét és majd rávezetjük őket?

- Mit szólnál ahhoz az opcióhoz, hogy egyiket sem, hanem itthon maradnánk és még ezektől is megszabadulnál? - húzta végig fehér ujjait a melltartóm pántján. 

- Nem. Egyszer el kell mondanunk, nem csak akkor, amikor már a kicsivel látnak meg minket valahol...

- Ne már - sóhajtott fel - Szerintem a kényelmesebb legyen...

- Miért? Mert lazább és jobban takar? - vettem le a fogasról. 

- Nem. Azért mert azt egyszerűbb levenni - mosolyodott el miközben végigsimított a hasamon majd leggugolt elém, és úgy nézte. 

- Azért nem ekkora látványosság! - nevettem fel. 

- Dehogynem - lehelt oda egy csókot, majd felállt és a fülem mögé tűrt egy tincset - Ahogyan te is... Veled sem lehet betelni, mindig mutatsz valami újat, ami miatt egyre jobban imádlak...

- Hát valahogyan csak magam mellett kell, hogy tartsalak - mosolyodtam el, amikor megéreztem ajkait a nyakamon. - Naa, kérlek! Fel szeretnék öltözni, hogy el tudjunk menni. Majd esetleg ha hazajöttünk akkor visszatérhetünk a te ötletere...

- Ahogy akarod - húzódott el tőlem - De a fürdőben kupi van, a fehér ruha alól meg nagyon ki fog tűnni a fekete fehérnemű...

- Álmodban fogok itt reggel átöltözni előtted - vágtam rá - Egyébként meg nem a fehér ruhát veszem... 

- Akkor minek kellett a segítségem?

- Hogy azt döntsem el, milyen fazonú legyen - forgattam a szemem, majd elővettem még egy fogast - Ezt veszem!

- Ez zöld. 

- Na nem mondod? - nevettem fel. 

- Miért zöld? Elvégre az Mardekáros szín, te pedig Griffendéles voltál - rázta a fejét. 

- De kisfiúnk lesz, mégsem vehetek fel vöröset, a kék pedig nem az én színem - tartottam magam elé a fogast. 

- Oké, belemegyek, de azt is most akarod elmondani nekik, hogy fiút vársz? 

- Nem. Csak ha kérdezik.- fordultam vissza a szekrény felé, hogy ami nem kell, azt visszarakjam. 

- Akkor minek a zöld? - kérdezte értetlenül. 

- Csak úgy - vontam meg a vállam - Majd meglátod. 

Maga a ruha nem volt túlságosan bő, mégsem hangsúlyozta a gömbölyödő hasamat, így igazán jól állt. Nem mintha nem szerettem volna, hogy egyre nagyobb a hasam, vele együtt pedig a babám is, de legfőképpen Harrynek nem kellene rögtön kiszúrnia. 

- Lena! - hallottam egy hangot, majd megéreztem két kezet valahol a hátam és a derekam alatt - Lena? Mi történt? 

- M-mi? - eszméltem fel, majd megpróbáltam újra lábra állni, de nem nagyon sikerült, folyamatosan remegtem. 

- Merlinre Lena mi volt ez? - kapott fel az ölébe és az ágyhoz vitt, majd lefektetett rá - Nem megyünk ma sehova, ha rosszul vagy!

- NIncs semmi bajom - ültem föl, miközben a hasamat simogattam - Tényleg. Biztos csak elájultam - próbáltam nyugtatni, de nem nagyon sikerült.