Angela Potter - A lány méreggel

33: Régi Fájdalmak

- Hogy mit mondtál? - eszméltek fel pár másodperc után. 

- Én? Semmit, csak, hogy örüljetek, mert van egy nagyon gazdag sógornőtök - mosolyodtam el, majd azzal a lendülettel megfordultam és elindultam a rám várakozó Draco felé. 

- Hé, hé, hé! Álljunk meg egy pillanatra - kapták el a csuklómat - Tényleg? Te tényleg most közölted, hogy...

- Igen, de ha el meritek rontani a férjem meglepetését elintézem, hogy a dupláját fizessétek - néztem rájuk szigoróan - Most pedig, ha nem haragszotok, akkor eltöltenék egy tökéletes nászéjszakát az újdonsült férjemmel, és közölném vele, hogy a gyermekét hordom a szívem alatt.

- És még mi nem vagyunk normálisak? - néztek össze - Mennyivel is tartozunk a franciának? 

- Elég sokkal úgy érzem - nevettem fel. 

- Jó, többször nem fogunk fogadni a magánéletedre - sóhajtott fel Ginny - Csak még egy kérdés! Meddig bírtatok akkor karácsonykor magatokkal? 

- Maradjunk annyiban, hogy a ruha 5 perccel azután, hogy felmentünk, már nem volt rajtunk - mosolyodtam el győztesen. 

- 5 perc alatt fel sem értetek...

- Dehogynem - bólintottam magabiztosan. Pontosan emlékeztem arra az éjszakára. Minden érintésére, minden csókjára, az összes halkan elsuttogott szóra amiket a fülembe mormolt. 

- Oké, és akkor az utolsó kérdésünk! - szedett elő valahonnan egy lapot Hermione és arról olvasta fel - Fiú vagy lány? 

- Még nem tudom, de én kisfiút szeretnék - ráztam meg a fejem, majd újra elindultam a férjem felé. De fura ebbe belegondolni...

- Rendben, de nehogy azt hidd, hogy itt be van fejezve ez a beszélgetés! - kiáltottak utánam. 

- Nem hiszem, de most más dolgom van - kacsintottam egyet, majd rákulcsoltam az ujjaimat Dracoiéra, és egy csókot leheltem az ajkaira. 

~~~

- Valamit el kell mondanom - kapkodtam a levegőt, miközben magunkra húztam a takarót. 

- Hallgatlak - húzott közelebb magához, amíg teljesen hozzá nem préselődtem. - Hmmm, jó illata van a hajadnak...

- Köszönöm, bár szerintem ez nem olyan fontos - nevettem fel - Tudtad, hogy a barátaink fogadást kötöttek a magánéletünk szinte minden pontján? 

- Miért, te nem? 

- Na jó, te honnan tudtad ezt? - ültem fel az ágyban, a mellkasom előtt tartva a takarót, úgy néztem rá csodálkozó szemekkel. 

- Apámék mesélték - nevetett fel - A legdurvább, hogy arra is fogadtak, hogy hogyan foglak visszaszerezni Olivertől... 

- Mondok jobbat - dőltem vissza a karjaiba - Most az a legújabb fogadás, hogy mikor leszek terhes!

- Te Szent Merlin, komolyan? - karolta át a derekamat és rágyan megcirógatta a bőrömet. 

- Igen, és ami a legjobb, hogy hatalmasat veszítettek - nevettem fel. - A legtöbben azt mondták, hogy minimum egy év kell még, de volt olyan is, aki 8-9 hónap múlvára tette a bejelentést. 

- És szerinted ki fog nyerni? 

- Fleur. Ez egyértelmű - hajtottam a fejem a mellkasára és éreztem a szívverését. 

- És ő melyikre tippelt? - kíváncsiskodott. 

- Ő egyikre sem a felsoroltak közül. Ő csak egyedül kiáll magában sok-sok pénzzel - nevettem - Apádékat nagyon meg fogja kopasztani...