- Jó reggelt! - cirógatta meg az arcomat, majd egy csókot nyomott a kulcscsontomra.
- Mmm, neked is - válaszoltam halkan, majd kinyitottam a szemem. Szürke szemeivel engem fürkészett, mintha visszaigazolást várna. Hála a tegnap estének, nem volt rajtam semmi, csak úgy mesztelenül feküdtem a takaró alatt, ami épphogy takarta a melleimet. - Jól vagyok. Minden rendben van.
- Nem bánod? - húzott közelebb magához.
- Egy kicsit sem. - ráztam meg a fejem, majd éreztem ahogyan keze a derekamról egyre feljebb csúszik - Ami nem azt jelenti, hogy azt szeretném, hogy most azonnal leteperj...
- Én ilyet egy szóval sem mondtam - nevetett fel, de a keze ott maradt ahol volt.
- Akkor ha nem bánod, akkor én most elmegyek lefürdeni - próbáltam kiszabadulni a karjaiból, de erősen tartott és még közelebb húzott magához.
- Nem, nem! Nem. - rázta a fejét - Mostmár az enyém vagy, és én nem engedlek el. Még nem.
- Szóval így működik? - néztem rá - Most, hogy lefeküdtem veled, mostmár nem élhetek önálló életet, mert a tiéd lettem? - vontam fel a szemöldökömet.
- Pontosan. - bólintott vigyorogva - Szóval ha olyan nagyon el akarsz menni fürdeni, akkor én is veled megyek.
- Te nem vagy jól - nevettem fel, majd amikor leesett, hogy komolyan gondolta elkomorodtam. - Biztos, hogy nem! Akkor nem tudnál uralkodni magadon, és hinném, hogy annyira jó lenne, ha a zuhany alatt esnénk egymásnak...
- Miért? - mosolyodott el arrogánsan. - Mi bajod a zuhannyal? De ha nagyon akarod, akkor a prefektusi fürdőbe is mehetünk...
- Egy frászt! - emeltem fel a hangom.
- Akkor jobb ajánlatom van. Maradjunk egész nap az ágyban - vázolta fel.
- Nem. Tanulnunk kell, elvégre nyár elején RAVASZ vizsgáink lesznek.
- De a mai napot még kihagyhatjuk - vágta rá.
- Nem. Esetleg abban benne vagyok, hogy Karácsony napján ne tanuljunk, de másban nem!
- Oké, akkor holnap egész nap döglünk az ágyban...
- Én nem azt mondtam - ráztam meg a fejem - Csak azt, hogy aznap nem tanulunk. Én lemegyek Roxmortsba. Egyedül.
- Miért nem mehetek veled? - simogatta ujjaival a hátamat.
- Mert nem. A karácsonyi ajándékodat fogom beszerezni...
- Nekem elég, ha itt leszel velem, és esetleg még meg is tudunk vacsorázni, mielőtt újra az ágyban kötünk ki - tért át a hasam simogatására.
- Szóval ezt tervezed karácsony estére... - gondolkodtam el. Elvégre az én tervem sem különbözött sokban...
~~~
A nap egy részét, amikor Draco éppen McGalagonynál volt megbeszélésen, ami majd nekem is lesz, azt a könyvtárban töltöttem tanulással. Valahogyan délelőtt sikerült felbukkannia a Roxfortban Lucius Malfoynak, aki legfőképpen a fiával akart beszélni, így szinte a könyvtár maradt az otthonom.
Éppen bájitaltanra tanultam amikor kihúzódott mellettem egy szék, és ezáltal mosolyt csalt az arcomra. Amikor viszont felnéztem máris lehervadt, ugyanis nem az ült ott akire számítottam.
- Angela Potter, ha nem tévedek - ült le mellém Mr. Malfoy. Na ez szuper beszélgetés lesz.
- Pontosan - feleltem kimérten - Minek köszönhetem a látogatását?
- Eredetileg a fiamhoz jöttem, de miután beszéltem vele, úgy döntöttem érdemes váltani magával is egy-két szót. - közölte - Ha jól láttam, akkor maga és a fiam egy párt alkotnak.
- Valóban - bólintottam összeszedetten.
- Pedig én figyelmeztettem őt, hogy ne dőljön be magának - szorította meg idegesen a sétálóbotját.
- Nem szándékozom kihasználni Dracot - néztem a szemébe.
- Nem is ezt feltételeztem. Mint nemrég kiderült számomra, nem most kerültél először közel a fiamhoz - mondta ki.
- Egy ideig valóban jártunk, de szakítottunk, mert hazudott nekem.
- Akkor hogy-hogy most mégis ennyire jól kijöttök?
- Tudja akármilyen hihetetlen is, szeretem a fiát - emeltem meg egy kicsit a hangom - Megbántott, fájdalmat okozott, de szembeszállt a bátyámmal és nem érdekelte, hogy saját magát sebesíti meg vele, mert meggyógyított. Nem is egyszer - keltem ki magamból.
- Mint gondolom tudja, varázslók közül az aranyvérűeket ősi hagyományok kötik, amelyeket a feleségem mégjobban siettett, tehát Draconak nemsokára meg kell házasodnia. Gondolom már esett róla szó - húzta arrogáns mosolyra a száját.
- Nem, nem beszéltünk még ilyenekről. - ráztam meg a fejem - De gondolom ezek után megejtjük ezt a beszélgetést is. Ha viszont a véremmel van gondja, azzal nem tudok mit tenni...
- Már rég nem a vérrel van gond! - emelte meg ő is a hangját.
- Akkor miért úgy mondja, minha Draco nem vehetne el engem, ha akar?
- Mert nem fogom neki engedni! - csapott az asztalra.
- Az, hogy maguk nem szerelemből házasodtak, az nem az én dolgom, és nem is nagyon érdekel, de miért nem engedi, hogy a fia azt vegye el akit akar? - pattantam fel indulatosan az asztaltól.
- Mi igenis szerelemből házasodtunk! - állt fel ő is, csakhogy ő legyen a magasabb. - Pont ezt szeretném, ha a fiam elkerülné.
- Miért? MIért nem akarja, hogy Draco boldog legyen? - fakadtam ki.
- Mert én is és Narcissa is boldogok voltunk, szerettük egymást. Nem akarom, hogy a fiamnak is ugyanolyan rossz legyen mint nekem volt - mondta halkan - Amíg Draco meg nem született, addig Narcissával sokat beszélgettünk, és nagyon jól éreztük magunkat. Majd a fiam születése után ő lett a középpont, mindig róla kellett gondoskodni, Cissynek ideje sem maradt rám, mindig csak Drcao így, Draco úgy...
- És miért gondolja, hogy ez nálunk is így lenne? - kérdeztem halkan.
- Mert látszik, hogy a fiam szereti magát - húzta ki magát, és a szemembe nézett - És nem akarom, hogy ugyanabba a hibába essen, mint én évekkel ezelőtt.
- Garantálom, hogy ez nem fog megtörténni. Számomra Draco mindennél fontosabb, és ha egyszer gyereket szülök neki, akkor az majd csak erősíti a kapcsolatunkat és nem rombolja. - álltam fel, majd a könyveimet megfogva egy szó nélkül kirontottam a könyvtárból, és egészen a szobánkig meg sem álltam.
YOU ARE READING
Angela Potter - A lány méreggel
FanfictionAngela Potter. A lány aki túlélte. Csakhogy nem azt, amit a bátyja Harry Potter. Angela Potter, aki Amerikában nevelkedett, 3 évet járt az Ilvermornyba, aki Harry Potter húga, és aki egy az egyben úgy néz ki, mint az édesanyja. Akinek két fognyom mu...