Angela Potter - A lány méreggel

Alternatív Befejezés/Különkiadás

Zokogva pattantak ki a szemeim, és alig kaptam levegőt. Felültem az ágyban, és körülnéztem a szobában. A függöny el volt húzva, de egyszer-egyszer bevilágított kintről egy villám.

Nem tudom mikor kezdhetett el zuhogni az eső, de mostanra már elég nagy vihar keletkezett. Hallottam az esőcseppeket koppanni az ablakon, és egyre inkább éreztem magam úgy, mint akivel valami nagyon rossz fog történni.

Mély levegőt vettem, és igyekeztem visszaállítani a légzésemet normálisra. Fordultam egyet az ágyban, és lehunytam a szemem. Megpróbáltam visszaaludni, ez azonban nem nagyon sikerült.

Nagyjából egy órán át forgolódhattam, de sehogy sem sikerült kivernem a fejemből az álmomat. Annyira valóságos volt, és annyira passzolt az eseményekhez. Ráadásul volt benne olyan is, ami már meg is történt. Nem is kevés.

Tehetetlenül felsóhajtottam, majd lerúgtam magamról a takarót és felültem az ágyban. Magamhoz szorítottam a párnámat, majd az ajtó felé léptem.

Csendben osontam át az iskolaelsősök külön nappaliján, egészen saját szobámmal szembeni ajtóig.

Alig hallhatóan lépkedtem, majd bekopogtam az ajtón. Nem jött válasz, de erre az éjszaka közepén számíthattam volna.

Résnyire nyitottam az ajtót, majd beléptem. Az ágyhoz lépve felemeltem a takarót és bukockóztam magam Draco mellé.

Kissé mozgolódott, majd amikor feltűnt neki, hogy nem egyedül van, felém fordította a fejét.

- Lena? Te vagy az? - kérdezte félálomban.

- Igen - haraptam be az ajkaimat, miközben a sötétben arca vonalát kerestem. - Csak furcsa álmom volt.

- Mit álmodtál?

- Mintha az életem pergett volna le előttem. - vallottam be - Benne voltak az eddig megtörtént dolgok, és egy lehetséges jövőkép is. És nem volt jó vége...

- Nyugi, semmi baj - ölelte át a derekamat és magához húzott. - Hidd el, csak egy álom volt. Semmi több. Nem fog megtörténni.

- De többször volt már olyan, hogy egy-egy álmom valóra vált. És ettől most félek, hogy tényleg így lesz - hajtottam fejemet a mellkasára, és éreztem ahogyan egy könnycsepp kicsordul a szememből. 

- De nem kell mindennek valóra válnia, igaz? Hiszen olyan álmaid is voltak, amelyek nem váltak valóra - simogatta a hajamat és már nem hallatszott a hangján, hogy álmos lenne. 

Összeszedtem magam és igyekeztem nyugodt hangon választ adni. Nem akartam, hogy látszódjon rajtam, hogy megviselt a dolog, de nem akartam, hogy valóra váljon amit álmodtam. 

- Igen, igazad van - sóhajtottam fel, majd apró mosolyra húztam a számat - Nem fog megtörténni. 

- Van valami terved mára? - kérdezte halkan, mire fölemeltem a fejem, hogy a szemébe nézzek. 

Kint már kezdett egy kicsit világosodni, és a vihar is csendesedett, de nem volt még reggel. Inkább csak hajnal. 

Szürke szemei engem pásztáztak, és tekintetemet keresték. 

- Hát, elméletileg lemehetnénk a faluba, de nem vagyok biztos benne, hogy ilyen időben leengednek - vontam meg a vállam.

- El fog állni az esőzés addigra. Illetve remélem, hogy el fog állni...

Visszahajtottam a fejemet a mellkasára, és éreztem ahogyan nyom egy puszit a fejem tetejére, majd átkarol. Megnyugtatott a közelsége, hogy tudtam ő ott lesz nekem, hogyha szükségem lesz rá. 

De azt is sejtettem, hogy az álmom mégis valamennyire valóságos volt. De én is ott akartam lenni, hogyha neki lenne szüksége rám. Viszont sejtettem, hogy nem lehetek majd ott mindig. Nem látok a jövőbe, de éreztem, hogy nem lesz minden rendben. 

Még visszaaludtam, és csak reggel ébredtem fel újra. Fáradtan nyitottam ki a szemeimet, és fordultam egyet az ágyban. Azonban nem volt mellettem senki. 

- Jó reggelt álomszuszék - hallottam a hangját valahonnan a szoba másik feléből. - Mindjárt vége a reggelinek. 

- Nem akarok felkelni - temettem a párnába a fejemet, de pár pillanattal később lerántott rólam a takarót. 

- Muszáj leszel! - csikizett meg, mire önkéntelenül is felnevettem. - Lefújva a mai program, még mindig zuhog...

- Tudtam én - próbáltam értelmesen beszélni, miközben még mindig nevettem. 

- Gyere, a végén nem hagynak nekünk reggelit - ült le mellém, és kisimított egy vörös tincset az arcomból. 

Annyira más volt így, mint amilyennek évekkel ezelőtt megismertem. Illetve amilyennek a bátyám elmondta. Nekem megmutatta egy másik oldalát, amit csak elég kevesen ismernek, és elég szerencsésnek mondhatom magam emiatt. 

- Nem akarlak elveszíteni - suttogtam halkan, miközben felkeltem, és valamennyire összeszedtem magam, hogy átmenjek a saját szobámba és felöltözzek. 

- Nem is fogsz - húzott még vissza és szorosan megölelt. 

Szürke szemei csillogtak és az arcom minden pontját tüzetesen megnézte, mintha soha nem akarná elfelejteni hogyan is néztem ki. 

Apró csókot adott az ajkaimra, majd egy puszit az arcomra. 

Elfolytott vigyorral az arcomon mentem vissza a szobámba, hogy felvegyen az egyenruhámat. 

Tényleg nem akartam, hogy valóra váljon az álmom. Pedig annyira valóágos volt, és szinte már el is hittem, hogy megtörtént. Féltem, hogy megtörténik, és nekem tényleg az lesz a végzetem, ami ami gyermekkoromban megmentett. 

- Ha bármi történik velem, ígérd meg, hogy nem hibáztatod magad! - sétáltam Draco mellett a folyosón, miközben a kezét fogtam. 

Velünk szemben diákok hadai jöttek, és éreztem ahogyan többen is megnéznek minket. Még mindig nem volt megszokott látvány a kettőnk párosa, de valahogy nem is érdekeltek a vélemények. Megvoltam magamban a ténnyel, hogy én boldog vagyok és nem kell nekem más véleménye. 

- Valami baj van? Vagy miért mondod ezt? - állt meg hirtelen és szembefordított magával. 

- Nincs semmi baj, csak még mindig az álmomon rágódom - haraptam be az ajkamat. - Rólam szólt. És akkor lett vége... akkor lett vége az álmomnak, amikor... amikor meghaltam. Illetve utána egy kicsivel. 

- Lena, figyelj - simította meg a karomat és tekintetét az enyémbe fúrta. - Csak rémálom volt. Nem lesz semmi baj! 

- De akkor is...

- Lena - szakított félbe - Szeretlek. És igaz nem tudom pontosan mit álmodtál, de nem fog megtörténni. Csak álmodtad! Itt vagyok veled, és nem fog semmi sem történni, mert biztonságban vagyunk. 

Mély levegőt vettem, és halványan elmosolyodtam. 

- Én is szeretlek - sóhajtottam fel - Igazad van, tényleg csak egy álom volt. Csak egy rossz álom.  

Hali, tudom ez most kicsit fura, hogy így random írtam egy részt, de hiányzott a könyv, és tegnap hallottam az egyik számot ami erre emlékeztet, és úgy voltam vele, hogy a szomorú befejezés után megosztok egy ilyen alternatív befejezés részt, amit már régóta tervezek. Ez NEM azt jelenti, hogy lesz folytatása a könyvnek, csak írtam bele egy plusz részt. Remélem tetszett. Köszönöm, hogy ennyien olvastátok...