Angela Potter - A lány méreggel

18: Az iskolaelső

Ajkai lágyan tapadtak az enyémre, és én a legnagyobb belső ellenkezésemre is visszacsókoltam. Képtelen voltam megállni, hiszen olyan régóta vágytam már arra, hogy újra a karjai között lehessek. Kinézetre változott két év alatt, és szerintem én is, nem is keveset, mégis a csókja ugyanolyan volt. Őszinte. És ez ebben az esetben nem volt a legjobb. 

Mikor keze kicsit feljebb vándorolt a hátamon, akkor eszméltem fel, hogy mégis mi a fenét művelünk mi ketten egy kupéban. Amilyen gyorsan csak tudtam, elhúzódtam tőle, majd hirtelen lendülettel pofon vágtam. 

- Hé, ez miért kaptam? - nézett rám, miközben az arcát dörzsölte. Tény, hogy elég pirosan maradt ott a tenyerem lenyomata. 

- Megmondtam, hogyha megcsókolsz, akkor pofon foglak vágni.

- De visszacsókoltál - vigyorodott el, mire lehajtottam a fejem. Mert igaza volt. 

- Ez nem... Én nem... - próbáltam magyarázkodni vörös fejjel, de nem mentem vele semmire.

- Mondd, miért nem akarod bevallani az érzelmeidet? - nézett rám komolyan. 

- Mert túlságosan nagy csalódást okoznék vele a szeretteimnek - vágtam rá. 

- Azzal, hogyha beavatod őket abba, hogy szeretlek? - mosolyodott el halványan, majd megint lépett egyett felém. 

- Nem. - ráztam meg a fejem - Azzal, hogyha amikor megkérdeznék én is szeretlek-e téged, akkor igennel kellene válaszolnom - sóhajtottam fel. Kimondtam. KImondtam, hogy még mindig szeretem. Mondjuk nem volt nagy újdonság a számára, de az, hogy nyíltan a szemébe mertem mondani meglepte. 

- De akkor miért Lena? Miért akarod, hogy ez az egész ami köztünk van elvesszen?

- Mert nem helyes ami köztünk van - hajtottam le a fejem, hogy ne lássa az első könnycseppeket - Számomra nem egészséges! És most lehet, hogy azt mondod, hogy önző vagyok, de inkább vagyok önző, minthogy a saját vesztembe rohanjak. Mert nem tudod nekem megígérni, hogy soha többé nem bántassz meg, én pedig nem tudom elhinni neked - mondtam ki nyíltam. 

- Nem fogod tudni távol tartani magad tőlem - rázta meg a fejét - Nem azért mert követni foglak, hanem mert te is tudod, hogy mellettem van a helyed, akkor is, ha egykor rossz oldalt választottam. Mert egyedül mellettem érzed biztonságban magad - húzta pimasz mosolyra a száját.

- Te alávaló szemét! - emeltem fel a hangom, majd megdobtam az első kezem ügyébe kerülő tárggyal. Tehát a könyvével - Nem ér, hogy turkálsz a gondolataimban - háborogtam.

- Dehogynem - nevetett fel - Ahogyan azt is láttam, hogy mennyire nehéz tartanod magad ahhoz, hogy távol legyél tőlem. Te sem tehetsz ellene semmit. Ahogyan azt is tudom, hogy egyszerűen vágysz rám - lépett közelebb még egyett, így már majdnem hátraestem az ülésekre. Az arcom teljesen vörös volt, lesütöttem a szemem, és már nem is foglalkoztam azzal, hogy megint nagyeséllyel a gondolataimban turkál. - Szóval igaz - suttogta a fülembe, mire kirázott a hideg, majd fordított a helyzetünkön, és ő ült le az ülésekre, engem pedig a derekamnál fogva az ölébe húzott. 

- Kérlek... - suttogtam az ajkaira.

- Csak egy esélyt adj, hogy bebizonyítsam szeretlek - húzott mégközelebb magához.

- Egyetlenegy esélyt kapsz, ha azt is elbaltázod esküszöm megkeserítem az egész életed - adtam meg magam, majd közelebb hajoltam hozzá  - Biztos, hogy jó ez amit csinálunk? 

- Nem. - közölte halkan - De semmi sem biztos. És bebizonyítom, hogy te vagy a legfontosabb...

Alig pár centi választotta el az ajkainkat egymástól és tényleg újra boldog voltam. Boldog, mert tudtam, hogy nem hazudik, és minden szava őszinte volt. Még nem voltunk a Roxfortban, de már nem bírtunk magunkkal. Szenvedélyesen csókolt meg, és már nem féltem viszonozni, hiszen nem tudtam meg fog-e bántani vagy nem, csak azt, hogy a jelenlegi helyzetet iszonyatosan élvezem. 

- Öhm... Megzavartam valamit? - nyitott be az ajtón Ginny, mire megpróbáltam kiszabadulni Draco szorításából, de nem igazán sikerült, így teljesen hozzá simulva, vörös arccal néztem a barátnőmre. 

- Nem... Mi...Mi nem... - szabadkoztam, de Ginny arcára hatalmas vigyor ült ki amikor meglátta, hogy kinek az arcát takarta eddig a hajam.

- Aha, szóval megzavartam valamit - kuncogott - Csak azért jöttem, mert McGalagony nem tudott tovább várni, így inkább elküldött engem, hogy közöljek veletek valamit.

- Velünk?

- Igen. Mindketten iskolaelsők lettetek - mondta hatalmas mosollyal.

- Hogy mik? - eszméltem fel, majd újra megpróbáltam a saját lábamra állni, de a mardekáros még mindig nem engedett el. 

- Iskolaelsők - ismételte Ginny - Tudod, külön hálórész, használhatod a prefektusi fürdőt, meg egy csomó dolog, amit neked szabad, de másnak nem.

- De hogy-hogy én? - néztem rá - Elvégre nem is voltam prefektus, ráadásul Hermione sokkal jobban megérdemelné. 

- Azért, mert McGalagony értesült arról, hogy milyen hamar levizsgáztál az Ilvermorny-ban, így engedélyezve lett. Hermione pedig más feladatot kap, ami jobban tetszik neki, mint ez...

- És mondcsak Weasley mit jelent a külön hálórész? - vonta fel a szemöldökét Draco, mire lesütöttem a szemem. 

- Közös nappali és fürdőszoba, külön hálószobák - közölte mit sem sejtve Ginny, majd leesett neki - Ugye ezt nem gondoltad komolyan? Csak úgy közlöm, hogy a falak nem hangszigeteltek - bökte még oda, majd otthagyott minket. 

- Hallottad? - jelent meg pimasz vigyor a mardekáros ajkain - Nem hangszigeteltek, csendben kell majd lennünk... - suttogta a fülembe. 

- Hogy tud neked ilyen mocskos fantáziád lenni? - ráztam meg hitetlenül a fejem. 

- Itt ül az ölemben a világ legszebb lánya, még szép, hogy mocskos a fantáziám - közölte, majd ajkai áttértek a nyakamra.

- Ha mégegyszer meg mered szívni a nyakam én esküszöm darabjaidra átkozlak - nyögtem ki, de éreztem, hogy már késő. 

- Miért? Mostmár csak Szent Potternek kell elmondanod, hogy mindent tudsz, és megint csak az enyém vagy - nyomott még egy csókot a nyakamra, majd visszatért a számra. 

~~~

- Könyörgöm Angela mondd, hogy nem jól látom amit látok! - kapta el a csuklómat Harry, miután leszálltunk a vonatról és a fiákerek felé sétáltunk.

- Miért mit látsz? - tettettem a hülyét, miközben pontosan tudtam, hogy a nyakamra értette. 

- Mondd, hogy nem megint az a féreg szívta ki a nyakad - nézett rám kétségbeesetten. 

- Miért mondaná, ha nem lenne igaz? - lépett mellé Ginny, majd rákulcsolata ujjait a bátyáméra. 

- HOGY MI? - emelte fel a hangját annyira, hogy mindenki felénk fordult. - Honnan tudod te ezt?

- Rajtakaptam őket - húzta pimasz mosolyra a száját a lány - Mármint nem azon, hanem miközben smároltak.

- Muszáj smárolásnak mondanod? - néztem rá. 

- IGAZ? Igaz amit mond? - fordult felém a bátyám. 

- Igen, igaz, de szerintem én most hagylak téged bosszankodni magadban, és megkeresem a barátomat - nyomtam egy puszit az arcára, majd előrébb furakodtam a sorban, és mikor megtaláltam a keresett személyt, rákulcsoltam ujjaimat az övéire.

- A BARÁTODAT? - hallottam még Harry üvöltését, miközben egy apró csókot hintettem Draco ajkaira...

Holnap nagyeséllyel éjszaka várható rész, ami elég, hogy is mondjam... öhm... szenvedéllyel fűtött lesz. Vagy ha nem is az, akkor az azt követő rész biztosan. Kellemes hétvégét! :)