Angela Potter - A lány méreggel

2: A rég nem látott testvér

- Máris? MA? - néztem rá hitetlenkedve. Túl gyors volt ez nekem. - Nem úgy volt, hogy csak pár nap múlva érkezik? 

- De igen, tegnap még úgy volt. De változtattunk a terven, és inkább ma mennek el érte - avatott be.

- Mikor indulnak? Elindultak már? Kik mennek? Én is mehetek? - rohamoztam Mollyt a kérdéseimmel. 

- Még nem indultak, és nem. Nem mehetsz. - lombozott le - Eleve ő úgy tudja, hogy nem is élsz. Először adagolni kéne neki a tényt, hogy a húga nem halt meg, és csak utána kéne találkoznod vele. 

- De attól még elmehetnék. Nem ismerne fel. Vagy ott mondanám el neki - latolgattam a lehetőségeket. 

- Nem, és nem! Te most szépen ittmaradsz. Nem mehetsz sehova - tolt a vállamnál fogva vissza a székre - Rá kéne bízzalak valakire, nehogy megszökj...

- Mi itt vagyunk - szólaltak meg a hátam mögött az ikrek. 

- Még csak az kéne, hogy rátok bízzam! Attól, hogy varázsolhattok, még ugyanúgy gyerekek vagytok - nézett rájuk Molly.

- Én is varázsolhatok - húztam ki magam büszkén, mire 3 kérdő szempár nézett rám - Az Ilvermornyban nem volt ilyen szabály, hogy nyáron nem lehet varázsolni, és mivel csak pár napja érkeztem, nincs rajtam a nyomjel. És nem is lesz...

- Mi miért nem járhattunk oda? - néztek az ikrek az anyjukra.

- Mert túl messze van, és a Roxfort a legjobb varázslóiskola a világon! - vágta rá - Vita lezárva. Angela nem megy sehova, ti pedig nem keveritek őt bajba. Kész. 

- Szóval Angela - kezdett bele George, miközben a szobájuk elé értünk.

- Csak Angie - szakítottam félbe - Barátoknak és családtagoknak Angie.

- Szuper! Akkor Angie, légy üdvözölve a laborunkban - nyitotta ki előttem az ajtót, majd betessékelt rajta, így már az ikrek szobájában álltam. Körülnézve egy csomó érdekes dobozt, valamint edényeket láttam, bennük különféle orrfacsaró bűzt árasztó cukorkával és bájitallal. 

- Ezt mind ti...? Ezeket is? - emeltem fel valami ocsmány sárga színű ragadós cukrot - Ezeket mint ti készítettétek?

- Pontosan - vigyorogtak össze - Itt van a lista - adtak a kezembe egy hat tekercsből álló kézzel írt köteget. 

- Azta... Nem vagytok semmik - néztem rájuk elismerően. 

- Tudjuk! 

- Ohh, ne haragudj, nem vettelek észre - pillantottam fel a lányra, akinek pár másodperccel ezelőtt nekimentem a sötétben. 

- Semmi baj. - porolta le magát - Hermione vagyok. Hermione Granger - mutatkozott be - És te...?

- Oh, bocsi. - eszméltem fel - Angela vagyok. De szólíts nyugodtan Angie-nek. 

- Valahonnan nagyon ismerős vagy, csak nem tudom honnan, de az biztos, hogy mi még nem találkoztunk - mosolyodott el. 

- Nem, tényleg nem találkoztunk még ezelőtt. Biztos hasonlítok a bátyámra. Úgy tudom az évfolyamtársad és a baráti körödben is benne van.

- Ne haragudj de így sem ugrik be - mért végig újra, hátha talál valamit ami elárulhat. - Ki a bátyád? 

- Harry Potter - feleltem.

- Te vagy a húga? - tátotta el a száját - Tényleg hasonlítassz rá. Főleg a szemed...

- Mondták már - nevetek fel.