Angela Potter - A lány méreggel

20: Karácsonyi Bál (vagy több?)

- Harry, nem megyek idén haza karácsonykor - fordultam felé a Nagyteremben, miközben vacsoráztunk. 

- Hogy-hogy? - nézett rám kérdőn. 

- Tudom, úgy volt, hogy holnapután reggel én is megyek a vonattal, de maradnom kell, mint iskolaelsőnek - magyaráztam, miközben rimánkodtam, hogy ne kérdezze meg. 

- Mindenki hazamegy - kapott be egy újabb falat húst - Csak te és Malfoy fogtok maradni? - vonta össze a szemöldökét, mire lehajtottam a fejem. 

- Igen - suttogtam halkan, majd felnéztem, egyenesen a Mardekár asztalához, és találkozott a tekintetem Dracoéval. 

- Nem tetszik ez nekem - rázta meg a fejét a bátyám. 

- Mi nem tetszik neked? - nézett rá szemből Ginny.

- Angela és Malfoy egyedül lesznek az egész kastélyba több, mint egy hétig - borzadt el, amikor felfogta az időtartamot. 

- És az miért lenne baj? - kérdezett vissza a lány - Te nem örülnél, ha az egész kastély a miénk lenne egy egész szünetre, vagy akár csak egy napra is? - húzta fel a szemöldökét, mire Harry visszaköpte a töklevet a serlegébe. - Na látod, hogy nem lenne vele bajod! - mondta önelégülten. 

- Nekem nem, de Angela a húgom, és egyedül Malfoy lesz itt vele. Az azért mégsem ugyanaz - köhögött fel. 

-  Miért ne lenne? Elvégre járnak, és te sem gondoltad azt, hogy nem fognak majd lefeküdni, ha még nem tették meg! - vágta rá Ginny, mire a bátyám megint fulldokolni kezdett. 

- Hogy mit mondtál? - nézett rá. 

- Jól hallottad. - emelte fel a fejét a barátnőm - Ugye nem hitted, hogy csak csókolgatják egymást?

- De, és továbbra is szeretném azt hinni - válaszolta meg Harry, mire Ginny felém fordult. 

- Mondcsak Angie, mennyire messzire mentetek már el?  - vonta fel a szemöldökét, és alapból nem is válaszoltam volna, de láttam, hogy csak a bátyámat akarja idegesíteni, így belementem a játékába.

- Igazából nem sokáig - vallottam be - Leragadtunk annyinál, hogy párnaponta nála alszom, vagy ő az én szobámban. Esetleg esténként csak pizsiben, vagy fehérneműben segít a tanulásban...

- És mit tanultok? - érdeklődött hatalmas mosollyal az arcán, mire fülig vörösödtem. A gáz az, hogy Harry is rájött mire értette. 

- Ugye ez nem igaz? - fordult felém indulatosan. 

- Mi? - kérdeztem ártatlan arckifejezéssel.

- Hogy te és Malfoy... hogy ti... - kereste a szavakat.

- És ha igen, akkor mit tudnál tenni ellene? - vontam fel a szemöldököm, mire elkerekedett szemekkel már üvöltött is volna át a Mardekár asztalához, hogy megátkozza a barátomat - Nyugi, nem. Még nem. 

- Mi az, hogy még???

- Ugye tényleg nem gondoltad komolyan, hogy életem végéig várni fogok vele? - nevettem fel hitetlenül - Még nem történt meg, de szerintem már ő sem fogja sokáig bírni, ahogyan én sem...

- Jössz velünk haza! - jelentette ki.

- De maradnom kell!

- Akkor Malfoyt kergetjük haza!

- De neki is maradnia kell.

- Akkor én is maradok, és felügyellek - kereste a következő opciót.