Angela Potter - A lány méreggel

19: Kviddics? Soha! (vagy mégis?)

- Hölgyeké az elsőbbség - nyitotta ki előttem az ajtót, mire óvatosan beléptem a szobába. Elképesztő volt. Maga a nappali kábé akkora volt, mint a klubbhelység a toronyban, és akkor jöttek még a saját szobák. Lassan odasétáltam az egyik ajtóhoz, majd kinyitottam és beléptem.

- Azt hiszem ez a te szobád lesz - léptem is vissza, majd a közvetlenül mellette lévő ajtóhoz sétáltam, reménykedve, hogy az már az én szobám lesz. Benyitottam és örömmel vettem tudomásul, hogy a vörös és aranysárga színekkel van tele a szoba. Igazi Griffendéles, nem mint Dracoé, akinek sötétzöld és ezüst díszítések voltak a szobájában. A cuccaim már ott voltak, így én csak hanyattdőltem az ágyamon, és a szememet lehunyva örültem, hogy holnap még nem lesz tanítás. 

- Lena - kiáltott az ajtón kívülről a mardekáros, akinek sajnos nem sokáig bírtam ellenállni... Pedig megérdemelte volna. 

- Igen? - ordítottam vissza.

- Gyere!

- Minek?

- Csak gyere! - a kíváncsiságom győzött, így felkászálódtam az ágyról és kimentem a nappaliba. Draco egy harmadik ajtó előtt állt, félig már az ajtón túl. 

- Igen? - néztem rá - Miért kellett kijönnöm a szobából?

- Gyere már ide - intett a kezével, mire közelebb léptem, majd elkaptam a derekamat és úgy húzott maga elé, hogy lássam amit ő. 

- Mi olyan érdekes a fürdőszobában? - kérdeztem értetlenül, majd mivel nem válaszolt, így óvatosan belenéztem a fejébe. Pedig bár ne tettem volna... - Ugye ezt nem gondoltad komolyan? - vörösödtem el.

- Tudtam, hogy bele fogsz nézni a fejembe - vigyorodott el - De még mennyire, hogy komolyan gondoltam - suttogta a fülembe, mire kirázott a hideg. 

- Te nem vagy normális - próbáltam kiszabadulni az öleléséből, de nem nagyon sikerült, így inkább nyugton maradtam. - Hogy gondolhatod, hogy... hogy... - kerestem a szavakat - Hogy mi... hogy mi...

- Istenem ez mindent megért - nevetett fel az arcom láttán.

- Direkt csináltad - eszméltem fel - Direkt csináltad, hogy zavarba hozz!

- Én, dehogy is - nevetett tovább, de nem hagyhattam, hogy nyerhessen. 

- Pedig nem lett volna ellene kifogásom - emeltem fel a fejem igyekezve, nehogy elsüllyedjek szégyenemben. Természetesen nem így gondoltam ahogyan kimondtam, csak idegesíteni akartam Dracot. 

- Nem hiszek neked - felelte, majd adott egy apró csókot - Ha nem lett volna ellenedre akkor már rég nem itt állnál...

- Jó ez igaz, de nekem idő kell - ráztam meg a fejem - Idő. Sok idő. Ígyis amikor reggel felszálltam a vonatra nem szerepelt a lehetőségek között, hogy pár óra múlva  már megbocsájtva neked éppen a kupéban esünk egymásnak. 

- Ha neked az a csók azt jelentette, hogy egymásnak estünk, akkor nem igazán tudod, hogy az mit jelent - mosolyodott el - De ha akarod, akkor akár prezentálhatom is egy interaktív foglalkozás keretein belül.

- Kösz, de egyenlőre kihagynám - nevettem fel - De van egy másik ötletem és garantálom, hogy élvezni fogod, de nem megyünk messzire.

- Mit jelent számodra a messzire? - vonta fel a szemöldökét - Mert kötve hiszem, hogy azt mit nekem...

~~~

A napok és hetek villámsebességgel repültek, minden tanár a RAVASZ-okkal jött, de szerencsére itt volt nekem a bátyám, valamint a barátaink és nekem még Draco is, akivel idén sok közös órám volt. Többek között bájitaltan, ahol szembesülhettem azzal, hogy Harry miért utálja annyira a keresztapámat. Pontosan azért, mert a keresztapám is utálja őt. Egész órán szegényt szívatta, még akkor is, miután valamit tudott helyesen. Mellette Hermione és én folyamatosan jelentkeztünk, de tudomást sem vett rólunk, csak a bátyám vérét szívta. Amitől persze Harry ideges lett, és visszaszólt neki. Gratulálok elintézett magának egy havi bűntetőmunkát. Én pedig alig bírtam visszatartani a nevetésemet, mert a beszólása tényleg találó volt. Csak sajnálatos módra ez az első Kviddicsmeccs előtti órán is megtörtént, és így nem csak magával, de az egész Griffendéllel kiszúrt, hogy nem játszhat. Szegény Ginnynek egész nap rohangálnia kellett, hogy találjon valakit a bátyám helyére, de a Mardekár, és Draco Malfoy ellen senki sem mert kiállni, így futott össze velem.