Angela Potter - A lány méreggel

14: A Kígyó

Azt hiszem történt egy kis félreértés az előző rész végén, amit szeretnék tisztázni. Sokan írtátok azt, hogy szívesen olvasnátok fejezetet Draco szemszögéből, azonban úgy láttam, hogy úgy értettétek, hogy az előzőt írnám meg. Lehet, hogy én fogalmaztam rosszul, de eredetileg nem azt akartam megírni, hanem majd egy olyan, amit Angela nem láthat. Eredetileg. Namármost a helyzet az, hogy annyi kedves és lelkes commentet kaptam, hogy úgy döntöttem nem az egész előző részt, de egy visszaemlékezés szerű részt leírok Draco szemszögéből, azonban utána visszatérek Angelához, ugyanis elméletileg ő a főszereplője a könyvnek, így nagyon fontos lenne, hogy tényleg róla szóljon. 

Valamint írtátok páran, hogy nagyon sajnáljátok, hogy vége lett az Angela-Draco párosnak, amik közül az egyikre válaszoltam is. A helyzet az, hogy én még nem zárnám le a történetüket a helyetekben, ugyanis én nem úgy ismertem meg a Malfoyokat, hogy ha nem kapnak meg valamit, akkor azt olyan könnyen fel is adják, szóval még tervezek olyan fejezetet, ami igazából kettőjükről szólna, de mégsem tudom még biztosan, hogy együtt maradnak a végén..., azt viszont tudom, hogy a lelki fájdalom sokkal rosszabb, mint a testi... (spoilert érzek)

~Draco~

Becsapta maga mögött az ajtót és elment. Ennyi volt. Nem hallgatott meg, nem érdekelte az én verzióm. Általában el szoktam ítélni az ilyen embereket, akik csak a saját fejük után mentek, de most nem tudtam haragudni Angelára. Mert jelen esetben igaza volt. Én is undorodtam magamtól. Nem akartam megbántani, de mégsem mondhattam el neki akkor, hogy beavattak halálfalónak, mert akkor már elveszítettem volna. Közel engedtem magamhoz, de nem annyira, amennyire megérdemelte volna. Ő mindent elmondott nekem, és most úgy gondolja, hogy elárultam. Nem hagyhatom elmenni...

- Lena - rontottam ki az ajtón, de már nem volt ott senki. Elment. - Francba... 

Eddig bítram az indulataimmal, a következő pillanatban az öklöm a falba vágódott és ezernyi kis vágás jelent meg az ujjaimon. Mindent romboltam, nem érdekelt, hogyha valaki esetleg meglát, vagy meghall, csak az, hogy levezessem a dühömet. 

Láttam magam előtt ahogyan fél amikor meglátta a jegyet a karomon. Félt tőlem. Végig láttam, hogy fél, de dühösebb és csalódottabb volt annál, hogy ezt kimutassa. Ezt az arcát még sosem láttam, de nem is hinném, hogy akartam látni. Más volt, mint mikor együtt voltunk és csak beszélgettünk. Akkor azt a lányt láttam, aki bízik bennem, és teljes szívéből szeret, nem érdekli mások véleménye. Most pedig egy összetört, csalódott arc volt előttem. Egy ilyen arcot engedtem el, mert tudtam, hogy neki van igaza, és hogy ahhoz igazi csoda kéne, hogy valaha megbocsátson nekem. 

A következő pár hetet a legrosszabbak közé könyveltem el, mert nem sejtettem, hogy utána még lehet ennél is rosszabb. Angelával össze sem futottam, nem beszéltünk, és ha láttam is, akkor is csak a Nagyteremben étkezésekkor, amikor egyedül ült az asztalnál. Soha nem evett. Egy falatot sem. Csak ült és próbálta visszatartani a könnyeit, amikor észrevette, hogy figyelem megvetés látszott a tekintetében, ami elnyomta minden más fájdalmas érzését. A Szükség Szobájának bejáratát messziről kerülte, és még annak a folyosóján is elég ritkán láttam. Általában egyedül járkált a folyosókon, azonban tudta az órarendemet, így kerülte a találkozást. Láthatóan igaza volt, tényleg nem maradt senkije. Miattam...

~~~

~Angela~

Senkivel nem tudtam beszélni a történtekről. Harry nem állt szóba velem, Ron az ő pártját fogta, Ginny és Hermione pedig próbáltak beszélni velem, de nekik sem tetszett, hogy inkább hittem Draconak, mint a saját bátyámnak, így egy idő után már ők sem keresték a társaságom. Tudták, hogy valami nincs rendben velem, és, hogy Dracohoz sem viszonyulok már úgy, de nem mondtam meg nekik az okát. Bármennyire is gyűlöltem, utáltam és kívántam pokolra a mardekárost, ha lett volna valaki, annak sem mondtam volna el, hogy halálfaló lett. Nem tudtam volna megtenni. Ezt majd neki kell felfedni a világ előtt, nem nekem. Bármennyire is megérdemelte volna.