Mikor legközelebb felébredtem már az Odúban voltam, Ginny szobájában.
- Angela végre jól vagy - ölelt magához Harry.
- Mennyi idő telt el?
- 2 nap. Mostmár minden rendben lesz - nyugtatott, de nekem csak az járt a fejemben amit a csata naoján hallottam, hogy Draco mentett meg.
- Hogyan sikerült meggyógyítani? - néztem rá - Hiszen nem mondtam el, hogy hogyan kell.
- Te is tudod, hogy Hermione mindenre tudja a megoldást - felelte egy kis habozás után. Úgy tűnik nem szándékozik elmondani az igazat, de én túl fáradt voltam ahhoz, hogy ezt firtassam.
~~~
A nyár nagyrészét az Odúban töltöttem a Weasley család társaságában, azonban Júliusban hazamentem aholmijaimért Amerikába, és most Harry is velem tartott, így megismerte a nevelőszüleimet, és elég meglepően jól kijött velük. Így szeptember 1.-jén a Kings Cross pályaudvaron induló Roxfort expressz előtt álltam és éppen arra készültem, hogy visszamegyek hetedévesnek. Szerencsére sikerült rávenni a bátyámat és Ront is, hogy fejezzék be velünk az évet és majd csak utána álljanak aurornak.
A nyár folyamán külsőleg sokat változtam, újra elkezdtem rendesen enni, nem annyira, hogy legyen rajtam fölösleg, de nem is néztem ki pálcikának. Levágattam a hajam, épphogy súrolta a vállam, és oldalt volt elválasztva, így Ginny szerint kifejezetten dögös lett. Na persze, mivel ő vágta le nekem. Valamint igyekezett elhalmozni egy csomó olyan ruhával, ami kiemeli az alakomat. Előtte nem nagyon hordtam ilyeneket, csak az a kettő volt amelyikeket még Draco vette nekem három éve, de még mindig jó volt rám. Azok közül az egyik, a vörös volt rajtam amikor a pályaudvarra érkeztünk és elbúcsúztunk a többiektől. A többiek Mollyból és Arthúrból álltak, akik még mindig kikísértek minket. Nem baj, hogy Harry, Ron és Hermione már 18 évesek voltak, és augusztusban én és Ginny is betöltöttük a 17-et, azért kijöttek. De legalább kihozták a kis Teddyt is, akinek szegénynek meghaltak a szülei, még mielőtt megismerhette volna őket. Így a hivatalos gyámja Harry és én lettünk, keresztszülőként. Harry még akkor bólintott rá a helyemben is, amikor még nem keltem fel, de nem bántam.
Átvettem egy pillanatra a kisfiút, aki rögtön megnyugodott a kezeimben.
- Lehet, hogy neked kell majd nevelned és nem nekem - pillantott rám Harry, mikor végre elszakadt Ginnytől. Mostmár értem, hogy miért nem kezelte jól azt, hogy barátom van. Ez valami borzalmas érzés nézni, ahogyan a testvéred valakivel smárol. Hányingerem van tőle. Legalább Ron és Hermione diszkrétebben kezelték a kapcsolatukat és csak fogták egymás kezét, vagy összebújtak. Én meg ott álltam egyedül. Vagyis majdnem egyedül, de ő csak egy barátomként volt jelen, akivel nagyon jóban lettem a nyáron.
- Szerintem is aranyos mellettd - szólalt meg mögöttem, mire megfordultam. Harry elbeszélései alapján nem volt mindig ilyen férfias, most azonban nagyon is... hogy is mondjam... kellemesen el tudja rajta legeltetni az ember a szemét.
- Köszönöm - hajtottam le a fejem elpirulva. Régebb óta volt egy olyan érzésem, hogy ő lesz az, aki elfelejteti velem a mardekáros fiút, és igaz idősebb nálam, nagyjából 5 évvel, mégis nagyon rendes velem. Visszadtam Mollynak Teddyt, majd felé fordultam és búcsúzás képpen megöleltem. Fel volt készülve rá, mivel a nyár folyamán valamilyen szinten rajta töltöttem ki az ölelési rohamaimat. Mert nekem ilyeneim is volt...
- Vigyázz magadra - puszilta meg még az arcomat, majd amikor felszálltam a vonatra még intett egyet. Mosolyogva indultam el egy kupét keresni, mivel Harryék már befoglaltak egyet, de oda már nem férnék be, és nem szeretném azt hallgatni ahogyan szerelmeskednek.
YOU ARE READING
Angela Potter - A lány méreggel
FanfictionAngela Potter. A lány aki túlélte. Csakhogy nem azt, amit a bátyja Harry Potter. Angela Potter, aki Amerikában nevelkedett, 3 évet járt az Ilvermornyba, aki Harry Potter húga, és aki egy az egyben úgy néz ki, mint az édesanyja. Akinek két fognyom mu...