Angela Potter - A lány méreggel

25: Mit Is Jelent A Szerelem?

Éreztem ahogyan lefolyik egy könnycsepp az arcomon, majd azt még követte egy halom. Egy-kettő a papírra cseppent, ezzel eláztatva és elkenve a betűket.

- Miért, miért akartad, hogy ezt most elolvassam? - pillantottam fel Oliver szemébe.

- Mert látni akartam a reakciódat, de azt hiszem már kérdeznem sem kell, te is tudod, hogy mi a dolgod - mosolyodott el halványan.

- Nem, nem. Megbántott és... és fájdalmat okozott - zokogtam fel ott, az oltár előtt, sokak szeme láttára.

- Ha igazán nem akartad volna elolvasni azt a levelet, akkor ellenkeztél volna jobban is - simított ki egy tincset az arcomból. - Te is tudod, hogy még nem vagy túl rajta, ahogyan soha nem is leszel. Mindenki látja, csak te nem akartad elfogadni...

- De ez nem így van - erősödtem.

- De igen így van. Azt is tudom, hogy csak azért mondtál igent, mert nem akartál csalódást okozni a szüleimnek, de valójában nem akartál. Én én elfogadtam volna a nemleges választ is, mert akkor kiderült volna, hogy nem illünk össze... De így most szerintem egyikünknek sem jó - pillantott körbe, ahol még mindig mindenki minket figyelt, de nem hallották, hogy miről beszélünk.

- Mikor ismertél meg te ennyire? - mosolyodtam el keserűen, mert végre megértettem a dolgokat.

- Miközben vígasztaltalak - nevetett fel halkan.

- És akkor most mit csináljunk? Elvégre az esküvőnkön vagyunk...

- Tudnám javasolni azt a megoldást, hogy rohanj ahhoz a balfékhez, mert valami hülyeséget fog csinálni, és magadat fogod hibáztatni érte...

- De mit mondjak neki? Egyáltalán hogy viselkedjek vele? - pánikoltam be.

- Tedd úgy ahogy gondolod - mosolyodott el.

- És te mihez fogsz kezdeni?

- Keresek valakit akit annyira fogok szeretni, mint téged Malfoy - mondta ki keserűen a nevét, mire felnevettem.

- Akkor azt hiszem ez a tiéd, illetve azé, akit igazán fogsz szeretni - húztam le az ujjamról az eljegyzési gyűrűt, és a kezébe adtam, mire a meghívottak egyszerre álltak fel a székeikből, hogy jobban lássanak. - Köszönök mindent - néztem rá hálásan.

- Semmiség - mosolygott vissza, majd elkomorosott az arca - De Angie, ugye nem...

- Nyugi, túlizélte az egészet. - nevettem fel - Nem, és nem is voltam.

- Huhh, elég kínos lett volna - fújta ki a levegőt - Tudod amennyit én tudok a kapcsolatotokról, én nem éltem volna túl, hogyha mégis igaza van, annyira kiakadt volna...

- Mániája - ismertem el, majd mégegyszer megöleltem, és állva minden kérdő, csodálkozó és érdeklődő tekintetet, elvonultam az oltár elől. Újra szingli voltam.

- Angela! Várj már meg! Mi volt ez? - ért utól a bátyám valahol a házban, aminek az udvarán tartottuk volna az esküvőt. - Miért nem vett el?

- Mert rávilágított arra, hogy hozzám nem ő való, hanem valaki más...

- Malfoy? Ugye nem? Hiszen te mondtad, hogy soha többet, még látni sem akarod, annyira összetörte a szívedet!

- Lehet, de ez ezzel jár. Hogy elfogadod a másikat a hibáival és a félreértéseivel együtt! Erről szól a szerelem.

- A Szerelem? Hiszen te mondtad, hogy gyűlölöd őt, nem? - nézett rám kérdőn.

- De ez változhat!

- Miért lett megint ő az egyetlen számodra?

- Olvasd! - nyomtam a kezébe Draco levelét, ő pedig átfutotta a sorokat. - Érted már?