Angela Potter - A lány méreggel

15: Hazugságok

~Draco~

Ott feküdt a földön. Vörös haja sápadt arcába lógott. A nagynéném átka az oldalán találta el, de mivel nem tudta, hogy az állat nem is állat, hanem egy animágus (megjegyzem én sem tudtam) ezért rögtön el akarta tűntetni, de nem sikerült. Helyette Angela a falnak vágódott, és most ott feküdt a földön, miközben több helyről vérzett. A bátyja meg csak úgy itthagyta. 

- Ismerős nekem ez a lány - lépett közelebb hozzá apám, majd mint egy darab rongyot, megfogta és átfordította a másik oldalára, hogy lássa az arcát. - Angela Potter,mily meglepő, hogy meg akarta menteni a testvérét - gúnyolódott. - Vele elő lehet majd csalogatni Pottert, és a Nagyúr megkegyelmez majd nekünk... 

Na igen, apám elbénázta amit a Nagyúr rábízott, hogy megszerezze azt az átkozott jóslatot, ezért kellett nekem is halálfalónak lennem, hogy ne anyámat bűntesse. Aztán most, hogy átvették a hatalmat a Minisztérium felett és apám kiszabadult, valamivel ki akarja engesztelni a Nagyúrat, nehogy ártson nekünk. 

- És mégis mit akarsz vele csinálni Lucius? - lépett mellé Bellatrix is. A pálcája már nem volt nála, hiszen Potterék lefegyverezték, de egy kés mindig van nála, akkor is, ha az előzőt még a menekülők után hajította. Már emelte volna rá a kést, amikor elé álltam. - Mit akar ez jelenteni Draco?

- Szerinted a Nagyúr mennyire fog örülni, ha halálra kínzod? - próbáltam nyugodt hangon beszélni, de a fejembe már lyukat ütött, hogy mi van, ha tényleg meghalt? - Szerintem nézzük meg, hogy él-e még és majd csak utána álj rajta bosszút...

- Igaza van Bella - szólalt meg anyám - Nem lenne a legjobb ötlet, ha most ölnéd meg, elvégre ő is Potter! Lehet, hogy a Nagyúr neki is hasznát veszi... - húzta ki magát, majd lesöpörte a ruhájáról a piszkot - Addigis valakinek gondoskodnia kellene róla, nehogy meghaljon és ne tudnánk hasznát venni - tudtam, hogy ő is azt akarja, hogy vége legyen már ennek az egésznek, és félelem nélkül élhessünk, csak a nővére miatt fogalmazott így. 

- Hogy gondoskodni egy félvérről? - hördült fel a nagynéném - Biztos, hogy nem. Felőlem itt helyben meg is halhat - köpte a szavakat, mire ökölbe szorult a kezem. 

- Senki nem mondta, hogy neked kéne ezt a feladatot vállalni - próbálta menteni a menthetőt anyám. - Mi lenne, ha mivel Draconak jelenleg nincs semmi dolga, így ő próbálná ápolni...

- Na még mit nem - emelte fel a hangját apám. - Még hogy a fiam egy félvért ápoljon?

- Miért Lucius, te szeretnéd a gondját viselni? - feleselt vissza anyám.

- Még csak az kéne... - morgolódott az orra alatt, majd intett nekem a fejével, hogy mostantól Angela az én felelősségem. Más körülmények között még örültem is volna neki, de így, hogy jelenleg az sem volt biztos, hogy túléli, így inkább azt kívántam, bárcsak ne jött volna ide. 

Odaléptem hozzá, majd menyasszony pózban felkaptam. Hirtelen éles fájdalom nyilalt a kezembe és a lábaimba is, majd az egész testemben, és megjelentek rajtam a jól ismert zölden világító vágások. Még mindig élt a szava, miszerint nem szeretné, hogy a közelében legyek, de jelen esetben nem érdekelt. Azt akartam, hogy biztonságban legyen és már indultam volna vele az ajtó felé. 

- Miért nem lebegteted fel? - hallatszott apám hangja mögülem. 

- Mert nem szeretném, hogy az egész házon végigcsöpögjön a vére - vágtam rá, majd fél kézzel kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta. Végigmentem a sötét folyosókon, egészen a lépcsőig, majd az emeleten benyitottam a szobámba és letettem Angelát az ágyra és jobban szemügyre vettem.