Angela Potter - A lány méreggel

9. A Legrosszabb Születésnap

- Te idióta! - eszméltem fel, amikor sikerült feltápászkodnom a földről. - Ezt mégis mi a Merlin gatyájáért kellett?

- Nem voltál biztonságban - válaszolta - Azt hittem beléd is beléd költözik Tudjukki...

- De belém nem tud - vágtam rá - De most se Harry, se Dumbledore, se senki nem tudja, hogy hol vagyok, hogy te ki vagy, illetve, hogy mi van velem...

- Nem meséltél rólam? - lepődött meg.

- Dehogynem, de az arcodat még sosem látták!

- Oké, igazad van - próbált lenyugtatni.

- Mégis hova hoztál? - néztem körbe és igazából mást sem láttam, csak hegyeket.

- Nem messze vagyunk a Roxforttól, de ha annyira szeretnéd visszavihetlek a vérszerinti bátyádhoz - gúnyolódott.

- Merlinre, még mindig ez a bajod, Rolf? - nevettem fel, mire csak sértődötten elfordult. - Tudod, hogy ugyanúgy szeretlek titeket!

~~~

Bekopogtam. Semmi válasz. Mégegyszer kopogtam. Megint semmi. Lassan résnyire nyitottam az ajtót, majd mivel nem láttam bent senkit és semmit, óvatosan beléptem. Mögöttem Rolf jött, mivel el akart kísérni, és megnézni, hogy kiknél nevelkedem egy éve...

Becsuktam magunk mögött az ajtót, majd a társalgó felé vettem az irányt, ahonnan fény szűrődött ki. Pár másodpercig még megálltam az ajtóban, majd halkan kinyitva hallgatóztam. Bentről hangzavar szűrődött ki, amiben meghalltottam a bátyám kiabálását.

- NEM ÉRDEKEL! - csapott az asztalra - ANGELA MÁR 2 HÓNAPJA ELTŰNT, ÉS SENKI NEM TESZ SEMMIT, CSAK VÁR!

- Harry, nyugodj meg, mindenki aggódik a húgod miatt - vágta rá Remus - Dumbledore tudja mit csinál! És ha ő azt mondja hogy várjunk akkor várunk...

- DE Ő A HÚGOM! Alig egy éve kaptam vissza, erre most elvitte valahova valaki, akinek az arcát sem jegyeztem meg...

Na, igen. Rolf szereti a veszélyes helyzeteket, de szerintem Harry ha meglátja, akkor emlékezni fog rá. Sajnos drága mostohabátyám nem engedte, hogy, augusztusig hazajöjjek, de én rögtön az első napot kihasználva már indultam is. Levelet nem küldhettem, nehogy rájöjjenek Rolf búvóhelyére. Most fejezte be az Ilvermornyban a sulit, 17 meg végképp elmúlt, úgyhogy már hopponálhat, és mivel hallotta, hogy mi a helyzet itt Angliában, ezért úgy döntött, hogy eljön és segít.

Kinyitottam jobban az ajtót, majd bekukkantva megláttam a bátyámat, a barátaimat, valamint a Rend összes tagját. Kivéve Siriust, mivel őt megölte az unokanővére. Igaz, hogy már 2 hónapja történt, de feldolgozni még nem sikerült se nekem, sem szerintem másnak. Életemben nem láttam még embert meghalni, így ez számomra különösen érzékeny volt.

- Harry! - kiáltottam fel, mire mindenki felém fordult - Hiányoztál - futottam felé, majd megöleltem. Szerintem először fel sem fogta hogy mi történik és talán az sem tűnt fel neki, hogy én ki vagyok, de mikor végre rajött, jó szorosan visszaölelt.

- Aggódtam érted - simogatta a hajamat, mint aki el sem hiszi, hogy lát.

- Most, hogy mindenki örül mindenkinek, végre mehetünk enni? Éhen halok - lépett be a szobába Rolf, mire vagy 10 pálca szegeződött felé, és láttam, hogy Piton, a keresztapám, már mondja is a varázsigét.

- Ne! NE! - kiáltottam fel, majd Rolf elé álltam - Ne bátsátok!

- Angie beléd mi ütött? Hiszen ez az ember rabolt el...