MineloÁtírás alatt

4.rész

A dombon felfelé sétáltam, a fáradságtól szinte alig láttam. Felérve térdre estem. Körülöttem fura sistergő hangot hallattom, majd megnyílt előttem egy portál ahonnan kilépett egy kopasz, harmincas éveiben járó férfi. A fél arcát égési nyom takarta, a szeme pedig zölden világított. Azonnal felismertem, hogy egy mutáns áll előttem és tuti, hogy a Mineloról jött.
Megállt előttem és összehúzott szemekkel vizslatott.
-Jane!-szólított meg mély hangon amitől a hideg rázott ki. - Veszélybe sodrod a mutánsokat, meg kell tanulnod kezelni az erőd. - tért egyből a lényegre.
-Hogy csináljam? Hogy kezeljem? - tártam szét idegesen a karom.
-Erre magad kell, hogy rágyere. Benned van az apád vére... - az apa szóra felfigyeltem.
-Jane!-hallottam távolról a nevem. A férfi visszalépett a portálba és eltűnt. Dakota rohant felém, szorosan a nyomába pedig Denis volt.
-Jane jól vagy? - nézett rám aggódóan.
-Nem... Nem vagyok jól. - keltem ki magamból. - Utálom az életem, utálom, hogy ilyen vagyok. - mutattam magamra Dakota pedig értetlenül nézett rám. Fogalma sem volt, hogy miről beszélek.
-Jane! Miért szikrázott a tenyered bioszon? - kérdezte Denis.
-Nem szikrázott. - tagadtam egyből. - Nem... Nem tudom miről beszélsz. - dadogtam és hátrálni kezdtem.
-Én is láttam. - szólalt meg halkan Dakota is. Megbotlottam egy fakéregbe és hátra zuhantam. A fejemet bevertem, és hátra fele kúztam. Aztán el veszettem az eszméletem.
-Mit csináltál?!-hallottam Dakota hangját. Ideges volt.
-Nyugi, csak el vesztette az eszméletét. - csitította Denis Dakotát. - Egyébként csak a gyökeret mozdítottam el, hogy elessen.- Ezek meg miről beszélnek? És a sötétség újból elnyelt.
-Dakota! - szólt idegesen Denis. - Ne érj a tenyeréhez.
-Hozzá se értem. - hisztizett. Újabban most fehér volt minden.
Lassan kinyitottam a szemem, pislogtam gyorsan hármat, és amikor már kitisztult a látásom körül néztem. Egy hófehér szobába voltam,a bútorok és a padló fekete, és egy hatalmas csillár lógott a plafonról. Felültem az ágyban és a fejemet masszírozzva álltam fel. Miután megtaláltam az egyensúlyom az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Valaohannan lentről halk beszéd hallatszott.
-Szerinted ő is mutáns? - kérdezte halkan valaki.
-Valószínüleg igen. És ahogy látom, ő se tudja irányítani az erejét. - halkan lementem a lépcsőn és az alján megálltam. Dakota és Denis ült egymás mellett az asztalnál, mindketten háttal ültek nekem.
-Hol vagyok? - kérdeztem halkan. Mindketten hátra fordultak. Dakota azonnal felugrott a helyéről és átölelt,vigyázva, hogy ne érjen a tenyeremhez.
-Annyira örülök, hogy jól vagy. - ölelt szorosabban, én pedig leejtett karokkal álltam. Denis odalépett hozzánk és leszedte rólam Dakotát.
-Jane emlékszel bármire is ami történt egy órával ezelőtt? - kérdezte Denis, és mélyen a szemembe nézett.
-Arra igen, hogy elesetem és bevertem a fejem. Vagyis... - ekkor félve összenézett Dakotával.
-Azért estem el mert te -ekkor Denisre mutattam. - Mert te a fa gyökerét oda csirirbizted vagy mi. - mondtam mérgesen, és bele bögtem Denis vállába teljesen elfeledkezve, hogy meg is hallhat miattam. Denis azonnal összeesett és rázkódni kezdett. Dakota felsikkantott és a testvére mellé térdelt.