MineloÁtírás alatt

5.rész

                                   
Denis még mindig rázkódott, én pedig csak ide-oda kapkodtam a tekintetem Dakot és Denis között.
-Én annyira sajnálom... Nem akartam. - kezdtem el sírni. Miután Denis már nem rázkódott, Dakota egy párnát helyezett a feje alá.
-Jane! - szólalt meg halk hangon. - Te is... Te is mutáns vagy? - mielőtt felnéztem elgondolkodtam azon, hogy elmondjam e vagy sem. Hiszen látták, már nem tök mindegy. Meg hát ott van az a lehetőség is, hogy ők is mutánsok. Legalább is Denis.
Bólintottam egyett.
-Tényleg nagyon sajnálom. - ismételtem meg magam. Dakota felemelte a kezét.
-Rendbe fog jönni... - mosolygott erőltetten,majd a teljes figyelmét a testvérére irányította. Visszamentem a szobába ahol ébredtem, és összeszedtem a cuccaim. Lementem, de már nem volt ott senki.
-Nem vagy  egyedül. - hallottam Dakota hangját mögüllem. Megfordultam de nem láttam senkit.
-Mi is mutánsok vagyunk. - folytatta, de most magam mellől hallottam a hangot.
-Dakota hol vagy? - néztem körbe kétségbeesetten. Nem tudom, hogy most csak a lelkiismeretem játszadozik velem, vagy megbolondultam. Dakota hirtelen megjelent előttem a semmiből, én pedig sikkantottam egyett.
-Te is mutáns vagy. - hökkentem meg.
-Igen és Denis is. Én láthatatlanná tudok válni, Denis pedig irányítani tudja a növényeket. Benned pedig... Ezek szerint energia van. - Bólintottam egyett és a tenyeremet a plafon felé fordítottam. Dakota kitágult szemekkel figyelt. A teljes koncentrációmat a tenyerembe lévő energiára fordítottam. Kicsi villámmok cikáztak ki a tenyeremből. A feszültség miatt a lámpák vibráltak, Dakota pedig ámulattal figyelte. Én inkább megijednék tőle.
-Azta. - szólalt meg Denis Dakota háta mögül. A kezem leejtettem, így a lámpák megint rendesen villágítottak. Dakota boldogan ugrott ikertestvére nyakába, nekem pedig egy nagy kő esett le a szivemről.
-Denis én annyira sajnálom. - kértem bocsánatot már harmadjára.
-Semmi gond. - mosolyodott el először amióta én ismerem.-Van egy olyan érzésem, hogy nem tudod irányítani az energiát.
-Nem... Tényleg nem tudom. A dombnál jött egy férfi Mineloról és azt mondta rá kell jönnöm, hogy hogy tudom irányítani, mert az apám vére folyik bennem. - idéztem a Minelóit. - És az igazság azt se tudom ki az apám...Honnan kéne tudnom. - hadartam gyorsan.
-Eljöttek hozzád Mineloról? - kerekedett el Denis szeme.
-Igen. - mondtam, és kifújtam a bent ragadt levegőt. - Ti már tudjátok kezelni? - kérdeztem.
-Édesanyánk segít benne. - válaszolt vidáman Dakota. - Ő is mutáns. Ő az elméjével mozgatja a tárgyakat. Muszáj, megismernie téged. Annyira fog örülni. - ugrándozott Dakota. - Gyere elviszünk hozzá. - vigyorgott rám majd a hátam mögé ment és tolni kezdett ki az ajtón.