MineloÁtírás alatt

7.rész

Amikor reggel felelkeltem anya már nem volt otthon. Nagyon megbántottam. Lassan elkészülődtem, megreggeliztem. Az ajtón kilépve éreztem, hogy kint nagyon hideg lesz,mert a lépcsőházban is az volt. Visszamentem és egy vékony kabátot vettem fel. A szél fújt és az eget kezdték beborítani a fekete felhők. Utálom a vihart... Főleg ha villámlik. Akkor az egyébként is erős energia ami bennem van a kétszeresére nő. Igaz, hogy testileg ilyenkor vagyok a toppon. Erősnek és halhatatlannak érzem magam.
Szinte futottam a gimiig, egyrészt, hogy ne ázzak meg másrészt a villámlás miatt. A terembe felmentem és szomorúan vettem tudomásul, hogy az ikrek nincsennek. Egyébként ma megyek Natalihoz, hogy megtanuljam irányítani az erőm.
Az első óra matek volt. Ilyenkor az egész osztály csendben van,mert senki nem érti az anyagot, ha nem figyel oda. Igazából itt semmi említésre méltó nem történt. Villámlani nem villámlott így nyugodtan dőltem hátra óra végén. Elmentem a mosdóba, hogy kezet és arcot mossak. A tükörbe nézve egy lány állt mögöttem. Ilyedten fordultam felé. Nagy zöld szemeivel meredt rám. A haja szőkén omlott a vállára.
"Jane" - hallottam a nevem. De a lány szája nem mozgott.
"Ma nagyon óvatosnak kell lenned"- hitetlenkedve ráztam meg a fejem. Most vagy tényleg valaki a fejembe beszél, vagy teljesen meghülyültem.
A lány egy elégedett mosolyt küldött felém, majd kilépett az ajtón. Azt hiszem van még egy mutáns a suliba. Utána szaladtam, de akkor már csak azt láttam, hogy belép a portálba, ami után sisteregve bezárul. Tehát akkor Mineloi. A terembe késve érkeztem meg, így sűrű bocsánat kérés után ültem le a helyemre. És akkor megtörtént... Az első villám cikázva borította be a fekete eget. Rajtam egy jó eső borzongás ment végig.
-Mi ez a hang? - kérdezte az irodalom tanár. - Ki szórakozik? - förmedt rá az egész osztályra. A sistergő hang egyre hangosabb lett majd a kezemből a villámok kicsaptak. Akárhogy próbáltam visszatartani a ki törekvő energiát az csak jött és jött. Az osztály társaim felsikítottak és kirohantak a teremből. A villámok folyamatosan csaptak ki a tenyeremből. Megnyílt egy portál és kilépett a kopasz férfi és egy gyönyörű szőke hajú nő. Hozzám léptek és egyszerre csaptak rá a kezemre egy bilincset. Az energia a bilincsbe szabadult ami elnyelte. A kezembe éles fájdalom hasított bele. Felsikítottam és próbáltam lerángatni magamról a bilincset. A sikitásból sírás lett de a két embert nem hatotta meg.
-Nem sokára megszokod. - szólalt meg a nő vékony hangon. Igaza volt. A feszítő fájdalom lassan elmúlt és könnyeimet letörölve tekintettem rájuk.
-Menny be a portálba. - mondták és ki léptek a teremből. Szétnéztem. Az ablakok kitörtek a padok szét voltak hasadva,a vakolat leomlott a falról. Elmehettem volna, mondjuk úgy is megtalálnak. Most tuti bezárnak Minelo egyik cellájába. Belépetem a portálba és vártam.
10 perc múlva megjelent a két Mineloi és belépve mellém bezárult a portál.
Másodjára utaztam a portállal. Ilyenkor olyan mintha a világűrben sétálnánk. Minden fekete és apról világító pontok vesznek körül.
Megjelent egy hatalmas barna díszített ajtó. A kopasz férfi kitárta előttünk mi pedig beléptünk.
Tudni kell Mineloról, hogy egy modern dimenzió. Persze az egyik része. A börtönök és a cellák olyanok mintha a középkorban élnénk. Minden tettnek más-más büntetési formálya van. Mondjuk úgy, hogy három fokozatra lehetne osztani. Van a gyenge a közepes és az erős büntetés.
Egy felhőkarcoló előtt megálltunk.
-Innen már az enyém. - mondta a nő a férfinek aki bólintott egyet és element. A nő megragadta a bilincs láncát és be húzott az épületbe. Felnentünk az ötödik emeletre és bevezetett egy szobába,ahol leültem egy székre
-Nagyon régóta megakarlak ismerni. - mondta mosolyogva. - Engem Talianak hívnak. - mutatkozott be.
-Engem....
-Ne aggódj tudom ki vagy. - kuncogta el magát.-Nagyon hasonlítasz édesapádra. - törölgette meg a szemét.
-Az édesapámra? - ismételtem meg szavait. Hevesen bólogatott.
-Leveszem rólad a bilincset... De ezt a kesztyűt ... - emelte fel a szóban forgó ruhanemet. - egyből fel kell húznod. - bólintottam egyet. Kattant a bilincs és lesett a csuklómról. Felhúztam a kesztyűt és kérdőn néztem Talia felé. Mosolyogva nyugtázta a dolgot.
-Gyere együnk valamit. Közben pedig mesélek neked, mert láthatólag összezavarodtál. - kuncogta elmagát. Követtem és beléptünk az ebédlőbe ahol az asztalon, minden megtalálható volt. Tényleg így, hogy kijelentette éhes vagyok. Leültünk a még terített asztalhoz és neki láttunk enni. Felnéztem Talia szemébe.
-Olyan rég láttalak már...Igazi érett nő lettél.