MineloÁtírás alatt

6.rész

Kimentünk a lépcsőházba, és lefelé indultunk el. Elve a második emeleten voltunk,úgy, hogy nem tudom hova akartak még lejjebb vinni. Lementünk teljesen az alaksorba, amiről nem is tudtam,hogy van, pedig már 9 éve itt lakok. Kinyitottak egy rozsdás ajtót, és beléptünk egy hatalmas terembe. Egy nő állt nekünk háttal, aki a földön lévő könyveket, ezekszerint elmével mozgatta.
-Szia anya! - szólt Dakota. A könyvek hirtelen leestek a nő pedig megfordult. Dakota hasonmása volt csak éppen magasabb és idősebb kiadásban. Körülbelül anyuval lehetett egy idős.
-Sziasztok! - nézett végig rajtunk, majd megakadt a tekintete rajtam. Kérdőn nézett az ikrek felé.
-Anya! Ő itt Jane. Ő is mutáns. Szikrázik a tenyere meg villámokat szór. Tök durva. - mondta vidáman Dakota. A nő elkezdett felém jönni, az arcán kedves mosoly volt, így egyáltalán nem ijedtem meg tőle.
-Én Natali vagyok. - nyújtotta kedvesen a kezét. Felé nyúltam,de aztán visszahúztam. Vélhetőleg egyből kifeküdne.
-Én nem érinthetek meg senkit. - mondtam és le hajtva a fejem, cipőmet tanulmányoztam.
-Megtudod mutatni az erődet? - kérdezte Natali. Bólintottam egyett, körül néztem a hatalmas terembe. Az egyik sarokba egy nagy rajztábla állt.
A rajztábláért mentem.
-Szabad? - Natali bólintott. A táblát neki támasztottam a falnak és hátrább léptem tőle.
A tenyerem neki szegeztem, és erősen koncentráltam. Az energia most teljesen máshonnan indult el. Úgy éreztem,hogy teljesen a lábujjamtól. A tenyeremből egy hatalmas villám csapott ki, ami sok fele ágazódott szét. A tábla két fele repült, de ezen kívül a terembe lévő könyvek is széd szakadtak a villanykörték szét robbantak. Miután ennek vége lett összestem.
Fogalmam sem volt, hogy mi volt ez. Mármint az tudom, hogy hatalmas és veszélyes erőm van. De soha nem gyengített még le ennyire. Olyan volt mintha téglák lennének a kezeimre és a lábamra akasztva. A tenyeremen a sebek villám alakot formáltak. Natali ideszaladt hozzám és a hónom alá nyúlva felsegített.
-Minden rendben?-kérdezte és miután látta, hogy stabilan megállok a lábamon elengedett.
-Ez egyre erősebb. - temetten az arcom a kezembe. Natali helyeslően bólintitott.
-Tudod kezelni az erőd?
-Nem igazán. Csak ha nagyon koncentrálok.
-Segítek neked, ha szeretnéd. - mosolygott rám bíztatóan.
-Annak nagyon örülnék. - lelkendezten.
-Jane. - szólt Dakota. - Harmadjára csörög a telefonod. - nagyon megilyedtem. A kezembe kaptam a telefont és felvettem.
-Anya?
-Jane. Hol vagy? Miért hagytad ott a sulit délelőtt? Most azonnal gyere haza! - üvöltötte a telefonba.
-Megyek. - mondtam és leraktam a telefont. - Nekem most mennem kell. És nagyon. Megköszönném ha segítene. Viszlát. - kirohantam a lépcsőházba és kettesével szedtem a lépcsőket. A bejárati ajtó tárva nyitva volt, anya pedig karba tett kézzel és szikrázó szemekkel várt.
-Jane most azonnal magyarázd el, hogy miért rohantál ki biológia óráról. Felhívtak a suliból, hogy elrohantál és eltüntél.
-Én... - kezdtem de fogalmam sincs, hogy mit mondjak. Talán azt kellene, hogy,, anya a lányod egy szörnyeteg csak te erre nem emlékszel mert elvittünk egy másik dimenzióba ahol törölték azta részt az amikor majdnem megöltelek,,.
-Én nem mondhatom el. - feleltem végül.
Anyunak a szemei szikrát szórták, aztán pedig csalódotságot és szomorúságot láttam benne.
-Nem tudom mit rontottam el, hogy ilyen távolság tartó lettél velem. - megfordult és a konyhába ment,ott hagyva engem a bűntudattal. Annyira rossz volt így látni. Most teljesen elszomorítottam. Magát okolja azért, mert távolság tartó vagyok. Öt percig álltam még az ajtóba és hallgattam anya sirdogálását.
Elmentem zuhanyozni. Tíz percig folyattam magamra a vízet, hátha így lemosom magamról azt, hogy én mutáns vagyok. Amikor a villám alakú sebek kellően kiáztak, kijöttem a zuhany alól és magamra aggattam a pizsomám.
Az ágyba zuhantam és elaludtam. Egy újabb nehéz nap. És ekkor még nem tudtam, hogy lesz nehezebb...