MineloÁtírás alatt

19.rész

Az álmomnak köszönhetően nem igazán aludtam jól. Másrészt, pedig egész éjjel kattogott az agyam, hogy mit hogyan fogunk csinálni a genszeszek földjén. Terveken gondolkoztam, de nem igazán jutottam sokra, mert még tényleg semmit nem tudok az egészről.

Hajanli 5 óra van és én ahelyett, hogy aludnék itt szenvedek.
-Miért nem alszol? - halottam meg Dakota álmos hangját.
-Mert nem tudok.
-Megint túl agyalsz? - kérdezte. Hát mit mondjak jól ismer.
-Fején találtad a szöget. - bementem a  fürdőbe, felöltöztem futóruhába, ami egyébként egy rövid nadrágból és egy laza, lenge trikóból áll. Minelóba mindig nyár van és hőség. Ritkán esik az eső és maximum egy évben egyszer esik hó.
-Elmentem futni. - mondtam Dakotának aki dünnyögött valamit, majd a fejére húzta a takarót. Lekocogtam a lépcsőn, majd ki az udvarra. Davis rám pillantott, majd elmosolyodott.
-Csatlalozhatok?-kérdeztem.
-Persze. - bemelegítettünk majd neki láttunk a kocogásnak. Folyamatosan emeltük a tempót, hogy kicsit fejlesszük a kitartó képességünket.
Mineló utcái amúgy is csenedesek, de így reggel szinte a légy zümmögését is lehet hallani. Egy-két mutáns sétál az utcákon. Egy nő a földtől kb. 30 cm-re lebegve sétáltaja a kutyáját. Aztán ott egy férfi akinek hatalmas szarvak nőttek ki a fejéből.
-Vannak úgy mond állati mutánsok. - mondta Davis, ahogy látta, hogy mit nézek.
-Nekik is van képességük vagy csak testileg mutánsok? - kérdeztem,majd elkaptam a tekintetem a férfiről, nehogy bántó legyen a bámulásom számára.
-Általában a föld elemei közül van képességük. De mindig van akinek egyáltalán nincs képessége.-bólimtottam,majd emelve a tempót tovább futottunk. Elmentünk az edzőterembe, ahol valljuk be elég rég voltunk. Püföltük és rugdostuk egy kicsit a zsákokat, aztán pedig gyakoroltam egy kicsit, fejlesztettem  az erőmet.

-Jane! - szólt Davis. - Gyere van egy ötletem. Követtem őt kifelé a futópályára. A pálya közepén egy hatalmas zöld terület volt. Mint a focipálya. Azzal a különbséggel, hogy itt nem fociznak.
-Mi jutott eszedbe? - kérdeztem miközben letöröltem a homlokomról az izzadságot.
- Képzelj el egy eső felhőt de ahejett, hogy esőcseppek esnének belőle, szikrák essenek. - felhúzott szemöldökel néztem Davisre. - Mi van? - kérdezte.
-Semmi semmi. Megpróbálom. - becsuktam a szemem és elképzeltem ahogy a felhőből szikrák esnek.
-Irányísd az energiád a felhőbe?
-Miért sikerült? - kérdeztem, de közben csukva tartottam a szemem.
-A felhő már meg van. - hallottam vidámságot a hangjába.
-El se hiszem, hogy megcsináltam.
-Jó jó, csak koncentrálj.
-Igenis mester. - és akkor ilyen energia szálakon ment végig ezernyi szikra a felhőbe. Először megilyedtem, hiszen csukva van a szemem, hogy látom én ezt. Aztán így jobban bele gondolva valószínűleg valamiféle,, kapcsolat'' lett köztem és a felhő között.
-Azta! - kiáltott fel Davis. Kinyitottam a szemem és egy pillanatra én is láttam a a felhőt amiből szikra hull. De ahogy elment a koncentráció egy ilyen volt nincs jelenség képp eltűnt.
-Ez dúrva volt. - fújtam ki a bent maradt levegőt.
Még egy kicsit gyakorgattam aztán visszaindultunk a házba, hogy mindannyian elmehessünk a megbeszélésre, kiképzésre. Ki minek nevezi.

Most kellett volna megmutatnunk annak a nagyképű arrogáns seggfej Cemeronnak, hogy nem vagyunk kölykök. Erre úgy haladunk végig a folyosón, hogy Nelson és Carla verekednek.
-Nelson! Te tényleg ilyen idióta vagy? - háborodott fel Carla.
-Nem vagyok idióta. - sértődött meg Nelson. - Ugye Jane? - nézett rám kérdőn.
-Dehogy, te nem vagy az. - hagytam rá hátha befejezi.
-Látod nem vagyok az. - vigyorgott Carlara önelégülten.
-Szarkazmus!-ordította szinte Carla.
-Jane?! - háborodott fel Nelson. Megtorpantam és hátra fordultam.
-Na jó! Elég legyen ebből. Nagyon fontos dolgunk van, ti meg azon vitatkoztok, hogy hogy hívják azt a Teletabit akinek a kör jele van. Szóval, most fejezzétek be. - mondtam most már egy kicsit ingerülten.
-Gyere haver. - tette rá Nelson vállára a kezét Davis majd előre vezette.

Ugyanabba a terembe mentünk ahol tegnap is voltunk. A különbség az volt, hogy most sokkal több szék helyezkedett el a hatalmas jégtrón mellett.
-Üdvözlünk titeket! - pattant fel a trónból Fernand.
Miután mindenki helyet foglalt, azonnal a lényegre tértünk. Elmondtak mindent amit tudnunk kell. A búvóhelyeket, úgy mond a bázisokat. A genszeszek erődményéről is mindent megtudtunk, amit eddig felfedeztek.
A genszeszek erődményét úgy kell elképzelni, mint egy omladozó bástyákkal körbe vett hangyabolyt. A képek amiket mutattak róla elég hátborzongatóak voltak. Égig érő földkupac tele járatokkal, termekkel, cellákkal, kínzó szobákkal és kitudja miket rejt még. Durva. Kaptunk digitális és papír alapú térképet is. Ugyan is hiába a szuper technológia, ott valószínűleg kitörölhetjük vele a fenekünket. Kaptunk felszereléseket is. Kúszáshoz, mászáshoz. Fegyvert mi nem kértünk. Kivétel Valeri. Ő kapott speciális nyilakat, hogy hatásosabb legyen az íjal való lövése.
-Majdnem mindennel végeztünk. - mondta Talia az arcán egy mosolyal.
-Majdnem? - kérdezte Nelson. Talia mindent tudó arcal megnyomott egy gombot a falon. A gombbal szemközti fal szétnyílt és hét egyszínű ruha tárult elénk.
-Ezek már hetek óta készen vannak. - mutatott a ruhákra Talia. - Mindenkinek a képességéhez megfelelő ruhát alkottunk. Egy kicsit felerősíti az erőtöket és bár kezes lábas és kényelmetlennek tűnik, kellemeset fogtok csalódni benne. Rugalmas és az anyaga is jó.-vigyorgott Talia. Egy kicsit mindenki lefagyott. A fiúk szerintem a kezeslábas kijelentés miatt, mi lányok pedig csak szimplán.
Egyébként teljesen fekete volt és kezeslábas ahogy mondta is Talia. A bal mell résznél egy kicsit logó volt, egy címer. Minelo címere. Talia kiosztotta a ruhákat. Az enyémhez járt egy kesztyű is. Hasonló volt ahoz ami most volt rajtam.
-Nos. - csapta össze a kezét Fernand. - Itt végeztünk. Még találkoztok Lianaval. Ő tervezte a ruhákat. Elmond róla pár fontos tudni valót. Holnap elmegy értetek Cameron és Lilien. Ők fogják nyitni nektek az átjárót. - bólintottunk. - Sok sikert nektek! És térjetek vissza, mert nagy szüksége lesz Minelónak a legerősebb mutánsokra.-mindenkivel kezet rázott. Amikor rám került a sor megállt.
-Tudom Cameron tegnap eléggé durva dolgokat vágott a fejedhez. De ez ne gátoljon meg abban, hogy bízz magadba és a csapatodba. Nem véletlenül választottunk titetekett a legerősebbeknek. Cameron is rá fog jönni, hogy ez így van jól. - mondta. Bólintottam egyet. Ez azért jól esett. Tényleg 16 éves vagyok, és azért sok mindent magamra veszek. Ilyen volt ez tagnap is. Bár kívülről nem látszott, hogy  fájnak a szavai de belül egy kicsit megtörtem.
-Te is olyan nagy hadvezér leszel majd mint az apád. - tette rá a kezét a vállamra.
-Én is remélem. - kezet fogott velem is. Kesztyűs kéz a kesztyűs kézben. Majd kiléptünk az ajtón.

Mit is mondjak Lianáról? A csaj nagyon pörög és nagyon sokat beszél. De egy kicsit a kinézetéről. Alacsony, rózsaszínhajú, ,,tündér arcú'' és van egy orrpirszingje. És hogy mitől mutáns ő? Szuper nyúlós. A szó szoros értelmében.
A szoba egyik sarkából átnyúl a szoba másik sarkába. Olyan mint a Hihetetlen családból Nyúlányka. Az embereknek ez csak egy mese. Nem tudják, hogy a szereplők a valóságban is léteznek. Szerintem nagy pánik lenne, ha kiderülne, hogy a mesék igaznak bizonyosulnak.
-Annyira örülünk, hogy megismerhetlek titeket. - vigyorgott rám, így látszódott a két foga közti,, szünet''. De ez nem elcsúnyította, hanem még tündéribbé tette.
-Mindnen ruhát úgy terveztem meg, hogy az erőtökhöz tökéletesen strapabíró legyen. Ezenkívűl víz álló. És ami a legfontosabb a genszeszek fekete bűzös, kátrány trunyijuk ellen is véd.-mondta undorral az arcán. - Nem 100%-osan, de véd.
-Ez tényleg szuper. - ámuldozott Dakota.
-Reméltem, hogy tetszeni, fog.
-És ugye ez nem fog bevágni... - kérdezte Nelson,, fájdalommal''az arcán. Liana hangosan felnevetett. Mi is követtük a példáját. Nelson értetlennel fejjel meredt ránk, miközben mi már lassan a földön fetrengtünk.
-Mi az?Ez egy nagyon fontos pont egy ruhába. - mondta olyan komoly arcot vágva, amilyet én még nem láttam tőle.
-Nyugi Nelson, megfogsz lepődni mennyire kényelmes lesz.
-Ajánlom is. - húzta fel az orrát.

Azt hiszem egy komoly és nehéz dolognak nézünk elébe. Ezt nem szabad félvvállal venni. Mindent meg kell tennünk, hogy a genszeszek földjén maradt kémeket visszahozzuk...

Itt is a következő rész. 🤗🤙🏼
Ha tetszett nyomj a ⭐-ra!
❤️❤️