MineloÁtírás alatt

16.rész

Ahogy kinyitottam az ajtót 7 genszesz állt velem szembe. Mindegyikük harcolt. Davisal, Carlaval, Nelsonnal, Valerival, Dennisel és Dakotával.

Csak bámultam,földbegyökerezett lábakkal és kitágult szemekkel. Trevor csak állt a terem szélén és utasításokat adott. Felém pillantott, és biccentett egyet. Ekkor az összes genszesz eltűnt. Volt, nincs. Mindannyian felém néztek. Davisnek megakadt a pillantása a zoknimon, és látván, hogy azt vettem fel amit kaptam tőle elvigyorodott.
-Jane! Jó reggelt! Örülök, hogy jól vagy. - mondta kedvesen Trevor. - Gyere a következő körbe te is beállsz. - bólintottam egyet és mellé sétáltam.
A genszeszek újra megjelentek. Dakota el-el tünt. Egyszer a genszeszek jobb oldalán, majd a bal oldalán jelent meg. Denis indákkal ostorozta a genszeszt. Davis egyszerre kettővel harcolt. Az egyiket állba verte, majd egy fordulással a másikat hason rúgta. Nelson mindig tudta, hogy honnan, hogy üt,vagy rúg a genszesz így ügyesen kitért előle. Aztán egy pillanatra Carla felé pillantott aki alól,épp kirúgták a lábát. Ekkor Nelsont álon csapták. Hátra tántorodott,majd mérgesen megindult a genszesz felé,de mire üthetett volna az eltünt.
-Az arcom tabu te köcsög! -mondta mérgesen afelé ahol a genszesz ácsorgott egy percel ezelőtt. Trevor mellettem a homlokát dörzsölgette.
-Ezért fogunk elbukni. - motyogta magába.
Valeri a genszesz felé rúgott, de nem talált be. Ekkor előkapott egy íjat és egy nyilat, majd a genszesz szívébe célozva lőtt. Teli találat.
Nem tudtam, hogy ilyen jól íjászkodik.
-"Hát most már tudod." - hallottam a hangját a fejembe. Szögdelve jött le a küzdőtérről, és ahogy elment  mellettem mosolyogva rám kacsintott.
-Dakota hiába rúgod a micsodáját ő nem fog összeesni. Nem egy ember. - mondta Trevor. Dakota ekkor magasba lendítette a lábád és fejbe rúgta a genszesz,aki elterült majd eltünt.
-Igeeen! - kiáltotta és beleboxolt a levegőbe. Lejött a pályáról, összepacsizott Carlaval és Valerivel, majd mellém sétált.
-Még mindig haragszol?-  bökött meg az oldalamon.
-Nem. - mosolyogtam rá. Megkönnyebülten fújta ki a levegőt.
-De jó. Egy kínszenvedés volt ez az egy nap amíg nem beszéltünk. Eltudod képzelni, hogy mennyire unalmas ha nem tudsz kivel beszélgetni?!-elröhögtem magam.
Az a beszélgetés általában olyan, hogy megállás nélkül mondja és mondja, addig amíg le nem fekszik aludni. És a vicc az egészben az, hogy álmában is szokott beszélni.
Denis és Davis egyszerre végeztek a  genszesszekkel. Mindannyian Trevor köré gyültünk.
-Egy pár nagyobb hibáktól eltekintve... - itt Nelsonra nézett aki mérgesen nézegette az arcát egy tükörben? -... Egész jó volt. Van még mit javítani, de szép volt. Denis nem muszáj mindig az erőd használni, mert hamar elfogsz  fáradni.Valeri a rugásaidat fejleszteni kell még. Carla jó, hogy gyors vagy, jók a rugásaid és az ütéseid is, de koncentrálj jobban és ne Nelsonnal versenyez.
-Carla nem tud velem versenyezni. - vigyorgott a tükör mögül Nelson.  Carla mérgesen méregette Nelsont majd emelte az öklét,de amikor elérte volna ő ellépett előle és így a levegőbe boxolt.
-Megtanulhattad volna, hogy mindig tudom mit akarsz... - ekkor Carla bokán rúgta. - BASZKI ezt most mért csináltad?
-Azt hittem te mindig tudod mit akarok csinálni. -mondta Carla ártatlan tekintettel.
-Na jó elég. - mondta hangosan Trevor. - Dakota a rugásaidban van erő de nem jó helyre rúgsz. - Dakota bólintott egyet. - És Jane...Ja te nem voltál. Oké akkor újra. Álljatok be. Jane mehetsz te is.
Nelson volt bal oldalt legszélen Veleri pedig jobb oldalt helyezkedett el ugyanígy. Utánuk beljebb állt jobb oldalt Dakota, bal oldalt Carla. Szintén beljebb jobb oldalt Davis bal oldalt pedig Denis. Én pedig középen mint vezér.
-Akkor indítom. 3...2...1-megjelent megint a hét genszesz.
-Gyere Denis mutassuk meg Janenek mit tanultunk.-megindultak előre, de Denis hamar megállt. Szét tárt tenyerét a földre csapat amiből recsegve tört elő egy fának a vastag törzse. A hatalmas ágak elkezdtek ki fele kígyózni a törzsből. Davis és Denis felugrottak egy ágra majd megmarkolták egymás kezét. Egy óriás tövis tört elő Davis tenyeréből ami átszúrta genszeszt.
-Szép volt fiúk. - rikkantotta Trevor.
A fa eltünt helyette egy genszesz szemezett velem. Ahogy elindult felém,futni kezdtem. Emelte a kezét, hogy olyan fura fekete gömböt küldjön felém. Átcsúsztam a lába között és a nyakára tettem a kezem. A genszesz abban a pillanatban eltünt amikor az áram át áramolhatott volna belé, így a villám a falba csapott. Bele remegett az épület és leesett egy kis vakolat is a plafonról. Trevorra néztem aki büszkén bólintott egyett. Ekkor megjelent még egy genszesz előttem aki átfogta nyakam.
A suliban éreztem magam, mint amikor ugyan így,egy igazi genszesz fogott meg. Egy pármásodpercig lefagyva álltam,majd olyan harag gyúlt bennem ami még eddig soha nem éreztem. Hason térdeltem amitől hátratántorodott a hologramm. Megint rúgtam amítől fenékre ült. Amikor megpróbált felállni a szívére célozva a tenyerem kiereszettem azt a hatalmas energiát ami belülről feszített. A genszesz nem eltünt hanem rángatózni kezdett majd az egész testét fehér folyadék kezdte el beteríteni.
Ez igazi volt.
-Trevor! - mondtam hangosan. Rám nézett majd a genszeszre és elkerekedett a szeme. Sprintelve futott mellém.
-Hogy.... Hogy jutott be? - előkapta a telefonját és máris pönyögni  kezdett. - Menjetek be az irodába. - mindenki egyszerre indult el. Én persze még mindig kábultan . Dakota és Denis mellém értek.
-Jól vagy?-kérdezte aggódással teli szemmel Denis.
-Én azt hittem, hogy nem igazi...
-Szerintem Trevor is azt hitte. - mondta Dakota. - Nagyon idegesnek tűnik. - néztünk hátra Tervorra aki halkan beszélt de idegesen járkált ide-oda.
-Jane most már nincs semmi baj szóval nyugodj le kérlek. - szólalt meg Denis és közben a kezemre mutatott, ami ökölbe volt szorítva és apró szikrák pattantak ki belőle. Észre se vettem, hogy így van. - És a szemed is világít, az ereidről nem is beszélve. -a kezemre pillantottam,amelyben rikító kék szín mutatta az ereim vonalát. Ellazítottam az ökölbe szorított kezem, majd mélyen beszívtam a levegőt és hangosan kifujtam.
-Kettőzétek meg minden lehetséges átjárónal az őrséget, és keressétek meg a helyet ahol bejuthatott. - hallottam Trevor hangját magam mögött.
Leültünk az ovális asztalhoz,Trevor pedig fel - alá járkált.
-Jane miért nem szóltál, hogy igazi.
-Én nem tudtam azt hittem, hogy az is csak hologramm. - mondtam. - Mondjuk az gyanús volt, hogy nekem támad, úgy igazán.
-De mi volt? - kérdezte türelmetlenül. Mindenkinek az idege pattanásig feszült, és mindenki arra várt, hogy elmeséljem, hogy mi történt.
-Meg jelent, megfogta a nyakam... Úgy mint akkor a suliban.Először megilyedtem, de utána ideges lettem és minden erőmet beleadtam amikor a szívébe céloztam.-mindenki figyelt és nem akarta elhinni, hogy mi is történt. Megcsörrent Trevor telefonja amit azonnal előkapott a zsebéből.
-Na? - kérdezte türelmetlenül. - Mi az, hogy nem találtok semmi betörési nyomott?! Nem tudott csak úgy beteleportálni. - mindenki csöndbe hallgatta Trevor ideges kitöréseit.
Valeri maga elé meredt. Ő persze tudott mindent amit Trevor. Folyamatosan hallotta a gondolatait. Néha eltorzult az arca is. Davis a kezébe hajtotta  a fejét és láthatóan ő is gondolkozott ezen az egészen. Carla Nelsonnal pusmogott. Nelson a halántékát masszírozta.
-Hogy nem láttad, hogy jön? - kérdezte halkan tőle Carla.
-Fogalmam sincs. De hasogat a fejem. - felállt és az ablakhoz sétált, majd szélesre tárta, és előtte állt. Carla követte és tovább beszélgettek.
-Micsoda?! - kiáltott fel Trevor. - Az nem lehet. - hülledezett. - Oké, oké derítsétek ki azonnal, hogy ki lehetett. Ha egyeltalán így volt. - letette a telefont az asztalra, amire mindenki felnézett.
-Semmi behatolási nyom, semmi nyitva hagyott dimenzió kapu.
-Akkor? - kérdezte Davis.
-A főhadnagy árulásrs gyanakszik. Dimenzió kaput 9-szer nyitottak ma. Abból nyolc a Földről,illetve a Földre. És egyett nem tudunk. Aki kinyitotta, valahogy leblokkolta a jelzőket. Betudták mérni, hogy kb.:hol nyitották meg. De semmi kép,semmi videó, ami megjelentítte volna az elkövetőt. A dimenzió kapu  ugyan látszik az viszont nem, hogy hova lett nyitva. Senki nincs a felvételeken. Sem mineloi sem genszesz.-mondta egy szuszra. Mindenki leblokkolt.Davis szólalt meg legelőször.
-Mit fogunk tenni?
-Ti egyenlőre semmit. Visszamentek a házba és ott maradtok. Ha szükség lesz rátok majd szólok. - majd kilépett az ajtón ott hagyva bennünket a csönbe. Egyszerre állt fel az egész csapat.
Kilsétáltunk a teremből a nap sütötte utcára.
-"Nem ülhetünk tétlen, hiszen ezért képeztek ki minket." - hallottam Valeri gondolatait.
Igaza van. Ne tegyünk semmit,amikor ez a mi feladatunk. Itt és most a mi feladatunk. Én vagyok a hadsereg vezetője,számítanak rám és meg kell védenem a minelóiakat.
-" Vezess minket. Találj ki valamit. "-gondolta Valeri. Tudtam, hogy az előző kis magamba folytatott monológomat tisztán hallotta. "Tudsz közvetíteni Davisnak?" kérdeztem magamban, "Mond meg neki, hogy semmit ne mondjon majd ki hangosan, muszáj, hogy ez csak  csapat tudja." fejeztem be gondolat menetemet. Máris Davisra koncentrált. Davis jelentőségteljesen rám nézett és bólintott. Valeri megint rám nézett és várta, hogy mondjam a tervet.           "Feltörjük a rendszert,ahol tárolják
az adatokat, hogy hol és mikor nyitották meg a kaput. Ehhez Denis ért. Aztán este elmegyünk a helyre. Megvizsgáljuk mi is. Tuti van valami nyom amit nem vettek észre." fejeztem be. Valeri megint Davisel komunikált, aki közben már mellettem sétált.
-" Azt kérdezi, hogy ez így nem kockázatos e, mármint világos utasítás kaptunk, hogy ne csináljunk semmit. "-közvetített nekem Valeri.
" Hm... Talán ha láthatatlanok lennénk." - gondolkodtam. Davisel egyszerre néztünk az előttünk sétáló Dakotára.
-"Meg kell beszélni a többiekkel. Nelson is ért a rendszer feltöréshez, ketten mindenképp megbirkóznak vele."- mondta Davis Valerin keresztül. Bólintottam egyett Davisnek.
Valeri már nem törődött velünk. Mire haza értünk már mindenki tudta a tervet. Nelson és Denis a szobába mentek ahol azonnal neki álltak a rendszer feltöréséhez. Dakota,én és Davis az edzőrembe gyakoroltunk. Jobban mondva csak Dakota. Mi voltunk a kísérleti nyulak.
Hamar rájött, hogy hogyan terjessze szét láthatatlanságágát. És 1 óra múlva lejött Nelson és Denis,hogy sikerült feltörniük a rendszert.
-Minden fényképhez és videóhoz, minden valaha kinyitott dimenzió kapuhoz tartozó adatott sikerült megtudnunk. - mondta Nelson büszkén.
-Szuper. - mondtam. - Hívjátok le Carlat és Valerit.-öt perc múlva teljes lett a csapat. Megfogtam Dakota kezét, és vele együtt láthatatlanná válltam. Az én kezem fogta meg Davis, az övét Valeri, és végül Denis zárta a sort. Mindenki aki ebben az élő láncban volt láthatatlan lett.
Amint elengedtük egymás kezét, megint mindenki láthatóvá vált.
Így pontosan láttam Denis és Valeri vörös arcát, ahogy fogták egymás kezét. Miközben elfordítottam a tekintettem róluk elvigyorodtam. Valeri ahogy felém kapta a fejét még jobban elvörösödött.
-Tehát akkor még egyszer. - kezdtem mosolyogva. Persze a többiek ezt nem értették. - Nelson te és Carla maradtok, figylmeztessetek, ha bárki estkeg közeledik,vagy új kapu nyílna.
-Reméljük most nem hagy ki az előre látó képsséged. - paskolta meg Carla a vállát Nelsonnak.
-Valeri te és Denis figyeltek ha odaértünk. Valeri egyből hallod a gondolatait, ha valaki esetleg közeledik?
-"10 méteres távolságon belül igen." - gondolta.
-Jó az remélhetőleg elég lesz. Dakota, én és Davis pedig keresünk valami nyomott. - mindenki egyszerre bólintott. - Fontos, hogy ne engedjük el egymás kezét. - mondtam. - Mindenkinek meg van a headsete? - kérdeztem. Megint mindenki egyöntetűen bólintott. - Jó akkor fél tizenkettőkor indulunk...