MineloÁtírás alatt

20.rész(1.0)

-Dakota! Mögötted! - ordította torkaszakattából Nelson. A fekete olajos gömb a feje fölött zúgott el. Ez közel volt.

Őszintén szólva van bennem egy kis félsz. Bár bízom a csapatban, de sose voltunk még a genszeszek földjén. Fogalmunk sincs, hogy mire is számítsunk. És van egy olyan megérzésem, hogy ez a nap nem harc nélküli lesz.
A nappaliba ülve vártam a többieket. Nelson és Davis még evett, Carla nem rég ért vissza a reggeli futásából. Lezavart 10 km 10 perc alatt.
Dakota és Valeri pedig  még készülődtek.
-Jane!-halottam meg a nevem. - Minden rendben? - kérdezte  Nelson a hátam mögül. Rápillantottam és határozottan bólintottam, ő pedig leült mellém.
-Félsz? - kérdezte.
-Nem tudom. - néztem rá. - Igen is meg nem is.
-Nem kell félni. Együtt csináljuk. Nagyon sokat gyakoroltunk. Nem lesz semmi gond. - mondta Davis,aki ott állt neki dőlve a konyha ajtónak.

Miután mindenki lajött a nappaliba és mindneki a saját Liana által tervezett ruhába volt egy körbe álltunk. Átkaroltuk egymás vállát. Mindenki rám nézett.
- Csináljuk meg. - mondtam határozottan.
-Hozzuk haza őket. - szólt Dakota elszántan.
-És gyertek haza ti is.-mondta Denis. Ő ugyanis nem jön, a  múltkori harcon szerzett sebesülése miatt.
Összeöklöztünk a kör közepén, majd kimentünk a ház elé, ahol várt minket az autó.
Ahogy megvolt beszélve, először Cemeronnal találkoztunk. Ott állt hasonló ruhába mint mi karba tett kézzel. Az arcáról semmit se tudtam leolvasni. Fura volt.
Ki szálltunk és odasétáltunk, majd megállunk előtte.
-Szia! - köszöntem neki. Csak bólintott. Jobb mint a semmi.
-Megjött a csipet-csapat. - mondta gúnyosan. Nagyot sóhajtva megráztam a fejem. Mégsem furcsa ugyanolyan bunkó.
-Mehetünk. Itt van mindneki és minden.
-Jó. - mondta, majd elindultunk be az erdő mélyébe.
-Egyébként... - fordult hátra. - Fernand kitalálta, hogy mennyek veletek.
-Mi?-tört ki belőlem a kérdés.
-Bizony kislány. Ti még nem voltatok itt és fingotok sincs ott a járásról.
-Hát ez szuper! - sóhajtottam.
-Ja szerintem is. Viszont. Kedvedre dirigálhatsz. Hallgatnom kell rád. - mondta keserűen. Elvigyorodtam. Felvettem vele a tempót.
-Tudod így sokkal jobban tetszik ez az egész. De mondcsak... Be is fogod tartani? Megfogod csinálni amit mondok?-kérdeztem kétkedve. - Ugyan kötelező lenne. Több szempontból is. - mondtam kiegészítésként. - De nem látom benned a hajlandóság, hogy megcsináld majd a parancsaimat. - megtorpant, én pedig gyalogoltam tovább.
Megmarkolta a karom majd maga felé fordított. A többiek egyből felvették a támadó pocíciót.
-Meg fogom csinálni amit parancsolsz. - mondta a szemembe nézve. Majd elengedte a karom és tovább indult.
-Remélem is. - mondtam szinte dünnyögve.

Az erdő közepén egy kisebb erődítmény volt. A kapu mellett volt egy tenyér leolvasó. Cemeron rácsapta a tenyerét és azzal az erővel ki is nyílt a hatalmas fém kapu.
-Itt szoktunk átmenni a genszeszek földjére. - mondta a választ Cemeron a kimondatlan kérdésünkre.
-Készen álltok? - kérdezte. Eltünt az arcáról az a gúnyos kifejezés, helyére teljes komolyság került.
-Mehetünk. - mondtuk egyszerre Davissel.
Cemeron megnyitotta a portált, ami bevezetett a sötétségben. Ahogy beléptünk annyi különbséget fedeztünk fel, hogy teljes sötétség van. Nincsenek olyan apró csillagok összevissza, úgy mint amikor a Földről megyünk át Mineloba. Kb. 5 percet sétáltunk, amikor kinyílt egy kapu. Ahogy átléptünk rajta, tudtuk, hogy most már a genszeszek földjén vagyunk.
Sötét van és büdös. Kátrány szag. Romos épületek, ilyesztő fák, ilyesztő hangok.
-Cemeron! - szóltam neki. - Te tudsz repülni ugye? - kérdeztem. Csak bólintott egyet.
-Szét tudsz nézni fönt egy kicsit?-megint csak bólintott. Nem kérdezett vissza, nem vágott semmi flegma fejet. Csak tette amit mondtam neki. Ahogy előre ment pár lépést, két tárult hatalmas éjj fekete denevér szárnya, majd hihetetlen sebességgel elröppent.
-Rohadt menő a srác. - vigyorgott Carla.
-És én nem vagyok az? - kérdezte Nelson mosollyal az arcán.
-Hát őő... - kereste a szavakat Carla.
-Carla, Nelson! Ne kezdjétek! - szóltam rájuk. Tudom, hogy mi lenne a következménye, ha ezt a beszélgetést folytatni hagynám. Halk puffanással landolt mellettem Cemeron.
-Tiszta minden. - bólinottam.
-Rendben. Akkor gyerünk.
Mocsaras erdőbe mentünk végig egy igen csak szűk, alig kitaposott csapáson. Cemeron ment elől, így amikor hirtelen megtorpant sorra ütközünk neki az előttünk lévőnek.
-Mi az? - kérdeztem.
-Genszeszek. - hallottam Nelson hangját.
-Hamarabb is mondhattad volna. - bökte oldalba Carla.
-Bocs nem figyeltem. - suttogta.-Jobbról jönnek 6-an.
-"Járőröznek". - hallottam meg Valeri hangját a fejemben.
-Baszki. - ugrott ilyedtében Cemeron. Hát igen mi már hozzá vagyunk szokva Valeri kommunikácójához, de van aki nem.
-Nelson! Mennyire vannak körülbelül. -kérdeztem.
-Max. 100m-re,vagy egy kicsit kevesebbre. -mondta. Hátra néztem Davisre,aki eddig tök csöndben volt.
-Nem hiszem, hogy van időnk elmeneküpni, szóval harc. -válaszolta a kimondatlan kérdésemre.
-Itt nem hiszem, hogy fogunk tudni harcolni.-szólalt meg Dakota is. Igaza van.
-Cemeron? - kérdeztem most az ő véleményét is.
-Azt hittem te egy vezér vagy. - mondta gúnyosan. - Tudnod kéne.
-Cemeron ennek most rohadtul nincs itt az ideje. - mondta Davis halálos nyugottsággal. Erre megvonta a vállát. Ez a seggfej.
-Na jó. Figyeljetek. - előhúztam a ruha zsebéből egy térképet amit kaptunk. Tanulmányoztam. Kétszer is, ugyan is elég nehéz volt rajta eligazodni.
-A terv a következő. Innen nem messze van egy tisztás. Vagyis egy olyan hely ahol nagy terület van. Odamegyünk. Carla! - rám nézett nagy zöld szemeivel. - Fuss el mellettük pár m-re,hogy megérezzék a szagunkat. Onnantól meg adott. - fejeztem be a tervet.
-Azt kell, hogy mondjam lenyűgöztél. - mondta Cemeron. - Induljunk. - ezzel elinfult az imént említett,, tisztás'' felé, Carla pedig elrohant.
-Gyors a csajszi. - mondta elismerően Cemeron.
5 perc volt mire elértük a tisztás, ami az átlagos tisztások szintjét közel nem ütötte meg. Mindegy. Harca pont megfelelő. Carla 2 perccel később érkezett meg.
-Ezek megőrültek. Egyből követtek. Fel vannak szerelve karddal.
-Nem baj az nekünk is van. - húzta elő a háta mögül a két kardját Dakota. Mindenkinek volt a hátán két kard és mindneki úgy tett ahogy Dakota. Körbe álltunk egymásnak háttal. Cemeron kitárta hatalmas denevér szárnyait, ezzel felkészülve az összecsapásra. Az én tenyerem szikrákat szórt. Éreztem ahogy az energia végig szánt az egész testemen.
-Mindjárt itt vannak. - tájékoztatott Nelson.
-Ha látja a jövőt akkor miért nem mondja meg, hogy sikerül e ez az egész?-kérdezte Cemeron.
-Mert a jövő nincs köbe vésve, elég egy mozdulat és máris változhat.
-Ott vannak. - szólt Davis. A genszeszek őrületes sebességgel száguldottak felénk. Kalóz kard szerű fegyverrel rontottak nekünk.
Amint 3 m-re volt tőlem az egyik nekiiramodtam és harcolni kezdtünk. A pengék hatalmas csattanással, csilingeléssel csaptak össze. Kivédtem a fejemre célzott ütést, majd megsebeztem a genszesz vállát, ő hátra tántotrodott ezzel teret adva nekem. Vissza dugtam a hátamon lévő kard tartóba a fegyvereket, majd a kezemet kinyújtva végig vezettem az energiát a testemben és kis is eresztettem. A kezemből kiáramló villám pontosan szíven találta. Utoljára rám villantotta fehér szemét, majd össze esett.
Egy meg van.

Cemeron a szárnyával csapott le a felé közelítő genszeszre. Olyan gyorsan mozgott, hogy a genszesz teljesen összezavarodott és már csak a levegőt csapdosta. Az utolsó csapás neki is a szívébe talált.
-Mint egy harcos angyal. - mondta áhítozva Carla.
-Én is az vagyok. - szólalt meg Nelson.
-Hát ő... - kezdte Carla,de ekkor Nelson neki iramodott és a két kardjára szúrta fel a genszeszt. A fekete lény ott lógott a két kardon,fuldoklott, majd egy utolsó lélegzet vétel után lecsukódtak a szemei. Nelson lerúgta a kardjáról, majd a kardot megtörölte a fűbe.
-Azt a rohadt... - mondtuk egyszerre Carlaval. Soha nem láttam még Nelsont így. Carla megrázta a fejét, mert jobbról felé támadt egy genszesz. Gyors mozgással ellépett a penge elől,majd mögé kerülve mért rá egy csapást. A kard mélyen bele vágott a genszesz húsába, aki felüvöltött és meg fordulva suhintott egyett a fegyverével. A kard eltalálta Carla vállát, de szerencsére csak megsebezte, ugyan is a következő pillanatban a genszesz már holtan terült el a földön. Eközben Valeri célba vette a felé tartó lényt. Az első nyílvessző a genszesz lábát fúrta át, de mitsem törődve vele futott tovább. A következő találat a vállát érte, aminek eredménye képp kihullott a kard karami közül. A genszesz azonnal formálni kezdte a fekete olajos gömböt, amit azonnal Valeri felé repített. Valeri egyből kapcsolt és jobbra vetődött, hogy elkerülje a gömböt. Miközben zuhant ellőte a nyilat, ami a genszesz szívét át is döfte.
Már csak Dakota és Davis harcolt az utolsó ellen. Dakota el-el tünve és mindig máshol megjelenve sebezte az ellenséget. Se Davisnél, se a genszesznél nem volt már kard, így közel harc folyt közöttük. Davis hasba rúgta a  lényt, aki hátra esett. Már formálni kezdte a gömböt, de Dakota mindig megsebezte, ezáltal újra kellett kezdenie. Az energia újra felgyülemlett a testemben, így a földre csaptam a kezem. Cikázva szántott végig a talaj felett. Davis és Dakota arréb szaladtak, de a genszesz nem volt elég gyors így őt telibe találta.
Vége volt. A tisztáson hat genszesz feküdt holtan különböző pontokban.
-Dakota! Mögötted! - ordította torka szakattából Nelson. A fekete olajos gömb a feje fölött zúgott el. Ez közel volt. Nem kellett 5 másodpercet várni máris előugrott a fák közül a lövedék tulajdonosa. Hirtelen megtorpant, majd a saját nyelvén kezdett el beszélni. Cemeron felugrott a levegőbe, majd a következő pillanatban a genszeszen landolt. A lény elterrülz alatta, ő pedig előhúzta a kardját és leszúrta. Miután feltápászkodott egyből rám nézett és csak ennyit mondott.
-Tudnak rólunk...

Na hát itt is vagyok a 20.résszel. Remélem izgalmas lesz számotokra. Ezt a részt két kisebb részben fogom megírni,szóval ez az első fele és remélhetőleg nem sokára tudom hozni a második felét is.
🤗⭐