MineloÁtírás alatt

10.rész

A következő héten továbbra is a koncentrációt fejlesztettem. Hiába ment már jól Natali nem bízta a véletlenre. Minden nap 1 órát gyakoroltam, és miután haza mentem otthon is. Büszke voltam magamra. Bár ez nem valami nagy teljesítés de most már mondhatni, hogy valamennyire tudom uralni az erőm, és ez megnyugtatott. Így kevesebb az esély arra, hogy felfedem a mutánsok titkát és, hogy megsebezzek valakit. Sokkal kiegyensúlyozottabnak éreztem magam,és ezt anya is észre vette rajtam. Ennek hatására sokkal több őszinte mosoly hagyta el a száját, jó volt újra így látni. Én is boldog vagyok...

Péntek van, ilyenkor az első órám francia. Mrs. West mosolyogva lépett be. Átvettük a tegnapi anyagot majd hallás értéses feladatokat csináltunk. Egy átlagos óra. Az ebéd szünet hamar eljött. Minden diák a menzán volt, mi pedig az ikrekkel nevetve léptünk ki a teremből a látszólag üres folyosóra.
-Mi a következő óránk? - kérdezte Dakota.
-Matek.-felelte Denis majd hirtelen megtorpant. Felnéztem és a elakadt a lélegzetem. Egy éjfekete bőrű ember lépett ki a szekrények mellől. Szeme hófehéren világított. Genszesz. Felismertem, Talia pontos leírást adott azokról akik tönkretették Minelot.
A genszesz felénk fordult és fura morgó hangot adott ki magából,majd elkezdett felénk lépdelni.
-Jane... Ez nem az a lény amiről beszéltél? - kérdezte remegő hanggal Dakota.
-Genszesz. - suttogta Denis. A genszesz előre nyújtotta a karját, a kezéből pedig egy fekete golyó repült felénk. Elugrottunk az útjából, az pedig belecsapódott a falba egy hatalmas lyukat hagyva maga után.
-Szerintem nem barátkozni jött. - mondta Denis majd a genszesz felé intett,ekkor egy inda fonódott rá a csuklójára. Hangosan felordított úgy, hogy bele remegett az egész épület. Elkezdett felénk futni és, még egy fekete golyót hajított felénk.
-Mit csináljunk? -kérdezte Dakota miközben kitért a genszesz lövedékei elől.
-Hát már nem futhattunk el szóval... - Denis kitárta a karjait ekkor egy csomó inda csapódott a genszesz felé olyan erővel, hogy néhol felhasadt a bőre, és fehér folyadék szivárgott ki.
-Ne csak nézzetek!-ordított ránk Denis. - Dakota fogd meg a kezem és válts át láthatatlanná, úgy csináld, hogy az inda is átvegye. - utasította testvérét. Dakota odalépett Denishez és átfogta a csuklóját, majd eltünt az indákkal együtt. A genszeszt még mindig érte az indák csapása.
Én teljesen ledermedtem. Éreztem az energiát a testemben, de egyszerűen nem tudtam kiengedni. Szinte éreztem ahogy ki akar szakadni a bőröm alól.
A genszesz egyre közelebb ért, az ikrek pedig kezdtek elfáradni. Dakotának egyre tőbbször lehetett látni a teste körvonalát.
A genszesz még öt méterre volt. A lövedékeket folyamatosan felénk dobta. Az egyik fekete gömb mellettem ment el egy 10 centire.
A genszesz rám vezette fehér, hideg tekintetét majd villám sebbeségg hozzám szaladt. A nyakamnál fogva feltolt a falnak, és saját nyelvén beszélni kezdett hozzám. Olyan erősen szorította a nyakam, hogy hamar az ájulás szélére kerültem. A kezemet a nyakára raktam. Ahogy bőröm érzékelte az ő meleg nyakát azonnal villám csapott át rá. A fejét hátra vetette és hangosan felkiáltott. A falról peregni kezdett a vakolat, a szekrények ajtaja pedig reccsenve repedt ketté.
A genszesz összeesett előttem és rázkódni kezdett. A szeme fel-fel villant.
Majd egy utolsó ordítál után teljesen elernyedt a teste.
Lecsúsztam a fal mellett és a kezembe temettem az arcom. Éreztem ahogy Denis és Dakota mellém lép.
-Jane gyere nagyon gyorsan el kell tünnünk. - suttogta Denis. De már késő a folyosón megjelent egy szőke fiú akinek a kezébe volt a telefonja. Reszketett,és felvette az egész harcot. Mindenki hallotta az ordítást és érezte az épület rengését. Perceken belül több szász diák fog itt állni és feltenni egy csomó kérdést. Már úgy is mindegy a videó már biztos fent van az interneten és ezt nem tudják kitörölni a történelemből a Mineloiak. Lelepleztük a titkunkat. Mind a hárman a kijárathoz szaladtunk és ki léptünk a hideg, nyirkos levegőre. Visszanéztem a vállam fölött. A halott genszesz testét körül vette a diák sereg, és csak a vakuk villogását lehetett látni. Haza szaladtunk és lementünk a gyakorló terembe.
-Gyerekek!- Natali szeme azonnal Denis és Dakota testére esett, és végig pásztázta őket, hogy nincs e rajtuk semmi sérülés. Majd rám nézett és megakadt a tekintete a nyakamon.
-Mindenki tudja. - mondta majd hozzám lépett és az ujjait a nyakamra tette. Az érintésétől megrezzentem és visszajátszódott bennem az egész onannatól, hogy a nyakamnál fogva a falnak nyomott.
-Meghalt? - kérdezte suttogva Natali. Bólintottam egyet. És akkor jöttem rá... Én öltem meg. A kezem alatt halt meg. Láttam, ahogy beszéltek hozzám de egy szót sem hallottam. A szavak katyvasszá váltak a fejembe, és csak arra tudtam gondolni, hogy öltem. Végülis jó célból, és önvédelemből.
-Jane! Jól vagy? Szólalj már meg? - rázta meg a vállam Dakota. Felnéztem az aranyon csillogó szemébe. Bólintottam. De egy  szó se jött ki a számon.
Az agyam pörgött ezerrel és csak most kezdtem el feldolgozni, hogy mi is történt. Az egész világ megtudta. Anya is. Mit fogok mondani neki? Most tuti teljesen összeomlott. És ez miattam van.
Feláltam és ki szaladtam a lépcsőházba. Kettesével szedtem  a lépcsőket. Az ajtónk elé lépve a kilinycsre raktam a kezem és lassan lenyomtam. Halkan bezáratam magam mögött az ajtót és a konyhába mentem. Anyu az asztalnál ült nekem háttal.
-Miért nem mondtad el? - kérdezte úgy, hogy hátra se nézett.
-Mert nem lehetett. - mondtam halkan. - Ez nem csak az én titkom volt, hanem egy egész dimenzióé.
-Az anyád vagyok tudnom kellett volna.Egész végig ezt az egészet... - fordult felém és rám mutatott. - beláttam annak, hogy azért vagy ilyen zárkózott mert nincs apád. Erre...-kínosan felnevetett . - Kiderül, hogy a lányom egy mutáns. - az ujjaimat tördelve leültem vele szembe.
-Anya én annyira sajnálom. - suttogtam és végig folyt az első könnycsepp az arcomon. Mindent elmondtam neki amit nekem elmondott Talia. Beszéltem apáról, a gondolat törléséről, a két háborúról, arról hogy mit várnak el tőlem,a gyakorlásokról és az erőmről.
-Ez nekem nagyon sok... - nyögte ki anyu. - Innom kell egy pohár vizet. - felpattantam a helyemről és töltöttem egy pohár vizet majd elé raktam. Mohóan kortyolni kezdte és másodpercenken belül kiürült az üvegpohár.
-Én annyira sajnálom, hogy soha nem öleltelek meg és, hogy soha nem mondtam,hogy szeretlek. Pedig annyira szeretlek. Azt is sajnálom, hogy ilyen vagyok... - kifakadtam a könnyeim lefolytak az arcomon
-Drágám ne sírj!-kérlelt anya de ekkor már ő is elkezdte. Felrohantam a szobámba és felhúztam a kezemre a kesztyűt amit Taliatól hoztam el. Anya felémfordult és fel állt a székről. A karjába ugrottam és sok év múlva először magamhoz ölelelhettem az anyukámat. Olyan szorosan ölelt át, mintha attól félne, hogy eltűnök.
Egész este beszélgettünk. Este bekapcsoltuk a  tv-t és láthattuk, hogy az egész világ a feje tetejére állt. Az összes csatornán a mutánsokról beszéltek. Az emberek nem tudták, hogy miért vagyunk itt és, hogy akarjuk e bántani őket. A genszesz testét elszálították gondolom, hogy tanulmányozzák, hogy miféle lény. És ha, őt tanulmányozzák engem is fognak, és az ikreket.

Sziasztok elérkeztünk a 10.részhez. Remélem tetszik nektek a történet. 🤗