MineloÁtírás alatt

13.rész

Nos igen. Amikor meghallottam az edzés szót nem ilyen fajtára gondoltam. Kaptam Carlatól egy futó nadrágot és egy hozzá illő pólót. Dakotának szint úgy adott egyet. Denis pedig Nelsontól kapott tréning ruhát. Trevor sorba állított minket és végig nézett rajtunk.
-Oké... Akkor Carla és Dakota, ti mentek a futógéphez. 10 perc futás majd 30 guggolás 20 kilóval. Addig csináljátok amíg nem szólok. - mindketten elindultak a gépekhez és várták, hogy a többiek is elfoglalják a helyüket.
-Nelson, Denis is Carla, ti a zsámolyal dolgoztok. Váltott lábbal ugráltok fel rá majd mindkét lábbal. - ők is a helyükre mentek.
-Már csak mi maradtunk. Kíváncsi leszek mit fog kitalálni nekünk Trevor. - suttogta nekem Davis, majd rám kacsintott.
-Davis és Jane. - nézett ránk. - Ti kimenetek a pályára és futni fogtok. Akkor figyeljetek indítom a stoppert.-kikocogtunk a pályára, de mielőtt elkezdtünk volna funti nyújtottunk egy kicsit.
-Miért nem akartál beleegyezni, hogy harcba vigyél minket? -  kérdezte  Davis, én pedig hitetlenkedve néztem rá.
-16 éves vagyok... Nem hittem... Miket beszélek... Most se hiszem, hogy én erre képes vagyok. Mármint mindenki ezzel jön, hogy az apám milyen nagy vezér volt és, hogy hogy építette újra Minelót. De az ő volt... Én pedig én vagyok. - mondtam.
-Teljesen megértelek. Az én szüleim azt akarják, hogy ne menjek háborúba. Azt szeretnék, hogy inkább itthonról irányítsam ezeket a dolgokat. De az az ő döntésük lenne. - rám mosolygott majd el kezdett futni. - Gyere Jane, mert ha meglátja Trevor, hogy nem futunk akkor baj lesz.-utána futottam majd felvettem a tempóját.
-Láttál már genszeszt? - kérdeztem félve, majd egy nagyot fújtam, mert bent maradt a levegő.
-Igen. - felelte és mintha megrándult volna az álkapcsán egy izom.
-És harcoltál is már vele? - rám nézett és egy érzelem suhant át az arcán amit nem tudtam hova tenni.
-Nem. - többet nem beszéltünk.

Egy órán keresztül futottunk. Amikor Trevor kijött megkönnyebülten rogytam le a fűbe.
-Jól vagy? - hajolt felém Davis és Trevor. Válaszul felmutattam a hüvelykujjam. Mindketten elmosolyodtak majd bementek a terembe. Lassan felültem és a kezemre támaszkodva néztem ahogy a nap lemegy és a kék eget átveszik a csillagok. Denis és Dakota lehuppant mellém és ugyanúgy elhelyezkedtek mint én.
-Milyen volt? - kérdeztem tőlük.
-Fáj mindnem. De Carla nagyon jó fej. És nagyon gyors. - ráncolta a homlokát Dakota.
-Még jó, hogy gyors vagyok. - ült le mellénk Carla. - Ez az erőm. - mondta.
-Meg mutatod? - kérdeztem.
-Persze. - mosolygott rám kedvesen,majd elrugaszkodott és már ott sem volt. Egy száguldó csík volt. Körülbelül 10 másodperc telt el mire lefutotta a 400 m-es körpályát.
-Azta. - mondtam elismerően. Carla biccentett egyett.
-Carla, Carla. Már megint kérkedsz. - rázta rosszalóan a fejét Nelson. Carla résnyire szűkűlt szemmel méregette Nelsont.
-Nelson Montgommery 10 másodperc előnyt adok, hogy el fuss. - mondta Carla kimérten majd elkezdett az kezén számolni. Nelson elkezdett hátrálni, majd sprimtelni. Carla utána szaladt, persze sokkal lassabban mint ahogy tudott volna. Ahogy utolérte elkezdett csapkodni a kezével,de Nelson mindig sikeresen kitért előle.
-Carla ne feljesd el, hogy tudom mikor és honnan ütsz. - ordibálta Nelson, majd hirtelen megállt Carla pedig elfutott mellette és után három méterre állt meg.
-"Már megint kezdik?" - szólalt meg Valeri hangja a fejembe. Hátra néztem és láttam ahogy az angyal arcú lány felénk sétál, majd lehuppan mellénk. Nelson is mellénk kocogott majd helyet foglalt Denis mellett. És végül Carla is csatlakozott. Ahogy végig néztem magunkon rá kellett jönnöm, hogy ez egy nagyon jó csapat lesz. Nehéz lesz irányítani főleg Nelson és Carla miatt, de megoldható. Ja igen és Davis, aki jelenleg nem itt van. Nagyon titokzatos, vagyis az egyik pillanatban még elmeséli a szülei akaratát, a másikba pedig csöndes és titokzatos.
-"Ebben hasonlít rád" - vigyorgott rám Valeri. Teljesen elpirultam. Valószínűleg igaza van.
-Mennyi az idő? - kérdeztem halkan.
-20 óra. - mondta egyszerre Nelson és Carla.
-Százhárom - ordította Nelson, majd emelte az öklét, hogy bele boxoljon Carla válába.
-Ha meg ütsz kiverem a fogsorod.-mondta Carla nyugodtan. Denis csalódottan az ölébe ejtette a kezét.
-Azt hiszem nekünk ideje mennünk. - tápázkodott fel Denis, majd felsegítette Dakotát.
-Maradtok. - hallottuk meg Trevor hangját mögöllünk. - Most beszéltem a szüleitekkel. A héten maradtok. Fejlesszük a kondíciótokat és manipulációs harcokat is csinálunk. - dörzsölt össze a tenyerét Trevor. - Az igazolásotok is meg van a suliba. Most pedig menjetek a szállásra. Holnap reggel hatkor itt találkozunk. - azzal visszament a terembe.
-Akkor gyerünk. - szólalt meg Davis és már el is indultunk Minelo utcáin. A lámpák fénye jól megvilágította a hatalmas felhőkarcolókat és a parkokban sétáló mutánsokat. 10 perc múlva megérkeztünk egy világos kék színű nagy ikerházhoz. A házat egy hatalmas kert vette körül. Az egész területet pedig egy fehér kerítés.
-A lányoké a jobb szárny, a fiúké a bal. Holnap találkozunk. -mondta Davis majd ránk kacsintott. A házba belépve az előszoba fogadott. Tovább menve pedig a nappali,ami halvány sárga színben úszott. A szoba közepén egy fekete kanapé állt, előtte pedig egy egész falat befedő tv állt. Felmetünk a lépcsőn és megálltunk egy zárt ajtó előtt.
-Ez a ti szobátok. Úgy alakítjátok ahogy szeretnétek. Az ajtó mellett van egy konzol ahol betudjátok állítani a fal színét. - mondta kedvesen Carla.-Ha pedig segítség kell szóljatok nyugodtan. - azzal beléptek a mellettünk lévő szobába. Mi is bemtünk a sajátunkba és körül néztünk. Két szekrény sor, két francia ágy és két fésülködő asztal. Utcára kinéző nagy ablak amit egy fehér függöny fedett. Dakota a konzolhoz lépett és elkezdte állítgatni a szoba színét. Hol piros, hol kék, mindig más színben volt.
-Ez legyen. - szóltam Dakotának, aki bólintott. Így lett a szobánk színe halvány tengerkék.
-Szerintem majd holnap rendeszkedjünk. - mondta Dakota.
-Jó ötlet. - helyeseltem.
Mindketten lezuhanyoztunk majd lefeküdtünk.
Őrület, hogy pár órával ezelőtt még a gyülölködő pillantásokat és beszólásokat kaptuk, most pedig épp fekszünk egy másik dimenzióban lévő szuper kényelmes francia ágyban.
Azt hiszem hivatalosan is elmondhatom, hogy ez egy új kezdet.