MineloÁtírás alatt

1.rész

                                      
A nyárnak vége újra itt a szeptember. A főutak megint tele vannak diákokkal akik az iskola felé igyekeznek.
Reggel kómótosan keltem ki az ágyból. Beleléptem a papucsomba és átcsoszogtam a fürdőszobába. Arcot mostam, hogy egy kicsit éberebnek tűnjek. A hajamat a szokásos módon felfogtama egy lófarokba. Felvettem az előre kikészítette ruhámat és lementem a konyhába, hogy egyek valamit. Anyu szendvicseket készített amit lerakott az asztal közepére.
-Jó reggelt! - köszöntött.
-Jó reggelt! - mondtam én is majd az asztalhoz leülve neki láttam egy szendvics elfogyasztásának. Miután megreggeliztem megmostam a fogam majd lementem az előszobába és indulásra készen álltam az ajtóba. Anyu is elkészült és mielőtt kiléptünk volna az ajtón kérdőn felém fordult.
-Elraktál mindent?
-Igen. - válaszoltam szűk szavúan. Anya sóhajtott egyet majd kinyitva az ajtót kinentünk.
Kint hűvös volt a nap már sütögetett. Az autóba beülve elindúltunk a gimi felé. Az út csönbe telt. Amióta először megráztam anyut azóta nem igazán szoros a kapcsolatunk. Amikor megráztam azonnal összeesett és eszméletét vesztette. Ekkor jöttek el a Mineloról először hozzám. Engem és anyut is magukkal vittek. Anyunak törölték az emlékezetéből, hogy megráztam engem pedig felvilágosítittak hogy mutáns vagyok. Mint mondtam hat éves voltam és nem igazán fogtam fel, hogy mi is történik velem. Azt viszont tudtam, hogy soha többé nem érhetek hozzá anyuhoz. Távolság tartó lettem vele és tudtam, hogy ezzel nagyon megbántom. De inkább ez mint hogy miattam haljon meg.
A gimi kapuja előtt leparkoltunk.
-Szép napot! - mosolygott rám kedvesen anyu. Mosolyogva bólintottam egyett majd kiszáltam és bementem a gimibe. A fejemre húztam a kapucnyit és belépetem a gimibe. A diákok izgatottan mesélték el egymásnak a nyári élményeiket. A tanterembe csak egy - két osztálytársam ücsörgött. Leültem az ajtófelőli utolsó padsorba és elővéve a telefonom és fülesem zenét hallgatni kezdtem. Megszeppenve néztem fel amikor éreztem, hogy valaki a padomhoz lép.
-Szia Jane. - mosolygott rám kedvesen Haily.
-Szia! - köszöntem én is halkan. Haily volt az a lány aki mindenkivel kedves, mindenkivel jóba van, népszerű, szép, jó tanuló. Szóval mondhatni, hogy egy tökéletes gimnazista.
-Hogy telt a nyarad?
-Gyosan. -feleltem. Én is a jó tanulók táborát erősítem. Népszerű nem vagyok. Külsőleg pedig szinte átlagos. Barna vállig érő hajam van, szeplős vagyok és egészségesen vékony inkább azt mondanám sportos alakatom van. Ami különleges bennem, hogy a szemem az a legvilágosabb kék.
Haily várta, hogy majd visszakérdezek de nem tettem. Nem mélyítettem el senkivel a kapcsolatom. Rám mosolygott egy utolsót majd a helyére sétálva leült.
A terembe folyamatosan szálingóztak be az osztálytársaim. Miután az osztályfőnök is meg érkezett (Mr. Keller) mindenki csönbe lett.
-Mindenkit köszöntök! - mosolygott körbe az egész osztályon.-Remélem jól telt a nyaratok, de ha nem baj akkor nem kérdezem meg egyesével, hogy ki mit csinált. - ekkor az osztály egyként felmordult jelezve a nem tetszést.
-Bocsánat de nagyon sok dolgunk van. - jelentette ki határozottan,majd elkezdte ledarálni a szokásost. Elmondta, hogy körülbelül mire számíthatunk az évben és lediktálta az óra rendet. Ez volt az első óra. Amikor csengettek mindenki egyszerre ugrott fel a helyéről. Én megvártam míg mindenki kimegy, hogy tuti ne érjek hozzá senkihez. Lementem a büfébe ahol vettem egy üveg vízet. A büfés néni tartotta az üveget hogy vegyem el de én csak néztem. Aztán nagyot sóhajtva lerakta elém. Kifizettem majd vissza fel mentem a terembe ahol már nem csak egyedül voltam.