MineloÁtírás alatt

21.rész

Ahogy átértünk Mineloba egész nagy társaság fogadott minket. A kémeket azonnal átvették tőlünk az orvosok, illetve nekünk is ellátták a sérüléseinket.
Épp tisztították a karomon a vágást, amikor Trevor ült le mellém.
-Büszke vagyok rátok. Bevallom alábecsültelek titeket.-mosolygott szégyenlősen. Nem mondtam semmit, csak megöleltem. Erre persze felmorgott az ápoló.

A tárgyaló terembe mentünk, ahol a megszokott társaság ült. Az asztalfőn Fernand, két oldalán Cemeron és Lilien, Trevor, Talia, Liana és persze én meg a  csapatom.
-Először is szeretnék gratulálni nektek. Minelo büszke rátok. - kezdte Fernand. - A kémeink egész jól megúszták. - itt nem igazán volt őszinte az arca. - Cemrontól megkaptam a jelentést. Illetve az egyik kém tudott egy pár szót beszélni. A genszeszek kiméra hadsereget szerveznek be. Készülhetünk az első nagy csatára. - ez  a  mondtat egyenesen a szemembe nézve hangzott el. Tehát ez nekem szólt.
-Jane a következő napokban el kell menned megszervezni a hadsereget.-gyorsan végig gondoltam az egészet.
-Rendben. Esetleg kapok valami segítséget? - kérdeztem és sandán rápillantottam Cemreronra,aki rám szegezte tekintetét és elfolytotta mosolyát, majd meg is szólalt.
-Én segítek neki. - ajánlotta fel egyből. Megkönnyebültem ugyanis eféle szervezkedést még nem csináltam.
Cemeron megint rám nézett, eltátogtam egy köszit erre ő rám kacsintott. Úgy látszik megbékélt velem.
Davis megfeszült mellettem. Éreztem mert elég szorosan ültünk a teremben. Ránéztem és a szeme villámokat szórt Cemeron felé. Ösztösen cselekedtem. Megkerestem az asztal alatt a kezét és megfogtam. A keze szorosan az enyémre kulcsolódott. Mélyen kifújta a levegőt, becsukta egy pillanatra a szemét,majd rám sandított. Megnyugodott.
A megbeszélés után Trevor haza vitt minket. Denis már az ajtóban várt. Dakotát, Carlat és engem jól megölelgetett. A fiúkkal lepacsizott,aztán meglátta Valerit. Elé lépett, majd a derekánál fogva magához rántotta és megcsókolta. Nem voltunk meglepve, hiszen tudtuk, hogy ez nem sokára bekövetkezik. Nem úgy mint Trevor.
-Hű micsoda szerelmi szálak alakultak ki.
Valeri szégyenlősen elmosolyodott és szinte ordítottak a gondolatai. Nem tudta kontrolálni őket. Mi lányok ezt aranyosnak tartottuk, míg a fiúk kisomfordáltak a konyhába.
Este aztán körbe ültük az étkező asztalt és mindent elmondtunk Denisnek.
-El sem tudjátok képzelni mennyire izgultam értetek.
-Ne érzelgősködj haver.Még a vég~n megrígatsz minket. - vigyorgott Nelson. Erre Denisnek csak annyi volt a válasza, hogy a tenyerét kitárta, a nyitott ablakon keresztül pedig bekúszott egy fa ág ami egyenesen tarkón csapta Nelsont. Ezen mindannyian nagyon jót nevettünk. Jó volt megszabadulni a harc és a genszeszek gondolatától.

Ahogy ment le a nap kiültem a lépcsőre. Gondolkoztam egy kicsit. Ám hamar társaságom lett. Davis ült le mellém.
-Hogy vagy? - kérdezte.
-Ömm jól... Csak gondolkodok.
-Elmondod?
-Tudod amikor először öltem meg egy genszeszt bűntudatom volt. Kioltottam egy életet és ezt rossznak gondoltam. De most... Most nem érzek egyáltalán bűntudatot. És nem tudom, hogy ez jó e vagy rossz. - Davis összekulcsolta a kezeinket majd nagy ujjával simogatni kezdte a kézfejem.
-Nem gondolom, hogy rossz az ha nincs bűntudatod. A népedet véded azzal, hogy megölöd őket. - ennyit mondott majd, megcsókolt. A szívem hevesen kezdett el verni, a gyomrom egészen picire összeszűkült. A fellegekben éreztem megam. De csak egy kis ideig. Davis megszakította csókot.
-Én ő... - Davis gyorsan felpattant és nagy léptekkel  bement a házba. Kb.vagy 15 percen keresztül ott ültem a lépcsőn és próbáltam feldolgozni ezt az egészet Davis megcsókolt, aztán itt hagyott. Ez mégis mit jelent?! Mivel nem jutottam semmire, a nap pedig lement feltápászkodtam a lépcsőről és bementem. De ahelyett, hogy a szobámba mentem volna az edzőterem felé vettem az irányt. Tudtam, hogy ott lesz, ezért csak résnyire nyitottam ki az ajtót és úgy kukucskáltam be. A zsákot püfölte. Minden egyes ütésnél megfeszült a hátán és a karján az izom. A következő pillanatban megállította a zsák lengését majd lassan hátrafordult Mintha érezte volna, hogy itt vagyok. Gyorsan behajtottam az ajtót és fel szaladtam a szobába. Már csak az hiányzik, hogy azt higgye kukkolom. Bár az csináltam de ez lényegtelen.
Jó pár órát csak forgolódtam az ágyba és folyamatosan Davisen kattogott az agyam. Amint elaludtam, folyamatosan az a csók játszódott le egymás után az álmomban.