MineloÁtírás alatt

18.rész

1 hét telt el,hogy Denisnek szilánkosra tört a válla. 1 hete, hogy genszeszek ellen harcoltunk. 1 hete, hogy Trevor nem szól hozzám. A napi edzések elmaradtak. Minden olyan lett, mint az előtt, hogy idehoztak volna. A hét első felét Minelóban töltöttem. Minden nap legalább 3 órát edzettem Davissel. Egyre jobban használom az erőmet. Régen átokként gondoltam rá. Most viszont,a részem, a fegyverem. Én magam vagyok az erő.
A többiek is a képességük fejlesztésével foglalkoztak. Két személy kivételével:Denis és Valeri.
Denis a sérülése miatt nem tudott gyakorolni. Bár mostanában már annyira unja magát, hogy a ház kertje tele van 1000 színban pompázó virágokkal és  hatalmas fennyőkkel.
Valeri a másik. Egész héten Denis körül flangált, egy percre se hagyta magára. És ahogy észrevettem,kialakulóban van valami köztük. Csillog a szemük ahogy egymásra néznek,mindig szorosan egymás mellett ülnek és ha jó láttam, akkor egyszer kézenfogva sétálgattak a ház előtt.  Úgy, hogy ők elvannak most ketten.
Carla és Nelson között a szokásos piszkálódás ment egész héten. Nelson beszól Carlanak, Carla cséreben nyakon vágja. Minek is ellenség, ha ilyen barátaid vannak.

A hét második felében Dakotával haza mentünk. Ahogy megálltunk a bérház előtt, az otthonunk előtt, akkor jöttem csak rá, hogy anyát egyedül hagytam. Olyan bűntudat fogott el, mint még soha. Nagyon lassan lépdeltem fel a lépcsőn.
-Jane! Gyere már!-markolt rá a karomra Dakota és húzni kezdett. Majd megálltunk az ajtónk előtt és bekopogott. A közeledő halk léptek egyre hangosabban lettek,majd kinyilt az ajtó. Anya ott állt, haját kontyba fogva, lisztes arcal, köténnyel a nyakába. Először elkerekedett a szeme, majd átszelve azt az egy méter távolságot köztünk magához szorított. Gyorsan visszaöleltem. 1 percig álltunk így. Majd óvatosan eltolt magától, de a kezét a vállamon hagyta. Tetőtöl-talpig végig mért, gondolom, hogy nincs-e valamilyen sérülésem.
De csak egy karcot talál a jobb arccsontomon, amit gyakorláskor szereztem, amikor elbuktam a saját lábbamba és úgy gondoltam jó muri lenne arcal feltörölölni a padlót.
-Nagyon hiányoztál kincsem. - szórított még egyszer magához. Aztán Dakotához fordult és őt is megölelte.
-Gyertek meséljetek el mindent. - tolt be minket az ajtón.
Az edzésekről kezdve a csapoton át, a genszesz támadást, mindent elmondtunk. Dakota folyamatosan beszélt. Lelőhetetlen volt. Elmondtunk mi történt Denissel. Este 6-kor álltunk fel az asztaltól, hogy most már ideje menni. Egy doboznyi pogácsát csomagolt.
-Jane!-szólított meg az ajtóban. - Vigyázz magadra! - mondta és a szemében lévő anyai aggodalom most sokkal erősebb volt, mint áltálban szokott. Úgy, hogyigen, jó kis hét volt.

A számhoz emelem a vízzel teli poharat és egy húzással megiszom. Lerakom magam elé a poharat.
-Már megint csinálod. - hallom meg a hátam mögött Davis hangját.
-Mit? - kérdezem.
-Nézel ki a fejedből, miközben nagyon gondolkodó valamin. Azát felidegesíted magad és megint lecsapod az áramot. - mondja mosolyogva és a kézét nyújtja felém. Nagyot sóhajtva negfogom a kézét, ő pedig felhúz és az edzőterem felé vezet.
-Mi lenne, ha edzenénk egy  kicsit? - bólintok egyet.
Amint beérünk a terembe Davis lekapja magáról a pólót. A szekrényhez sétál és elkezd kotorászni benne.
Nem nagyon szoktam látni fiúkat félmeztelenül, de azt garantálom, hogy Davis minden lány álmába föszereplő lenne. Piszok jól néz ki a srác, nem mellesleg a személyisége is megnyerő.
Becsapja a szekrény ajtót és felém fordul. Két fejvédő van a kezébe, az egyiket felém dobja, amit
,, jó reflexemnek" köszönhetően nem kapok el így kiesik a kezemből. Mikor lettem ilyen béna? Davis felhorkan, majd pár lépéssel átszeli a közöttünk lévő távot és felveszi a fejvédőt.
-Kicsit mintha máshol járnál. - húzogatja fel-le a szemöldökét és magára mutat.
-Ja épp elvakít az izmos felsőtested meg a nagy egód.-mindom neki unottan.
-Szóval izmos a felsőtestem? - kérdezi, miközben elfojt egy nevetést magában. Szemforgatva veszem fel a fejvédőt. Ő is magára húzza, majd felém dob két kesztyűt. Mindketten felhúzzuk és egymás elé állunk.
-Vigyázz a nagy egómra. - vigyorogja el magát.
-Nem ígérhetek semmit. - azzal felé rúgok, de elép a lábam elől, így nem találja el. Ugrál egy kicsit, majd combom rúg, amitől megingok. Nem úgy rúg mint egy igazi küzdelembe. Vigyáz rám és ezt értékelem benne.
-Ne nézd azt a területet ahova ütni vagy rúgni akarsz. A szemembe nézz. - mutat a fejére. Ütni próbált de ellöktem a kezét, majd kirúgtam a bokáját így fenékre ült.
-Szép volt. - mondta elismerően,majd felpattant és egyből rúgott.
Így ment ez kb. egy félóráig. Egyszer ő ütött vagy rúgott, egyszer én.
Fáradtan és izzadtan dőltem le a földre. Davis mellém feküdt.
-Sokat fejlődtél.
-Jó volt a tanárom. - vigyorogtam rá. Viszonozta majd elkomolyodott.
-Szerinted meddig tart Trevornál "A nem szólok hozzátok" idő? - kérdezte.
-Nem tudom. - feláltam, majd felé nyújtottam a kezem. Megfogta a kezem és felállt. Egy lépéssel  közelebb lépett hozzám és felém tornyosult. Ahogy felnéztem a szemébe végig siklott a szemem egész felső testén. Átható tekintettel nézett le rám. Felemelte a kézét és egy kósza hajtincset a fülem mögé símított. Elakadt a lélegzetem és borzongás futott végig rajtam. Apró szikrák pattogtak közöttünk. Majd egy puszit nyomott a homlokomra és hátrébb lépett. Eltünt az a borzongás és a szívem és újra normális ritmusba kezdett verni.
-Ne haragudj. - emelte fel e kezét. - Ezt nem kellett volna bocsánat.
-Se... Semmi baj. - nyögtem ki.
Fel kapta a pólóját és kiviharzott az edzőteremből. Dakota lépett be az ajtón.
-Mi baja van Davisnek? - kérdezte.
-Nem tudom. - mondtam még mindig kábán.
-Történ valami? - ráncolta a homlokát.
-Nagyon közel voltunk egymáshoz. Mármint olyan közel. Aztán megpuszilt és elment. -Dakota ráncolta a homlokát, majd mint aki megvilágosodott a fejéhez kapott és vigyorogni kezdett.
-Mi az? - kérdeztem.
-Jaj semmi. - legyintett,majd leült a szőnyegre. - Szóval. Van köztetek valami? - kérdezte és felhúzta az egyik szemöldökét. Kitört belőlem a nevetés. Komolyan azt hiszi van közöttünk valami? Nincs közöttünk semmi. Ugye? A nevetésem elhalkult.
-Nincs. Azt hiszem. - Dakota bólintott és minden tudó nézéssel állt fel.
-Rendben. Lassan gyere fel. Trevor látogatóba jön. - azzal felment a lépcsőn és magamba hagyott a hülye gondolataimmal.