MineloÁtírás alatt

24.rész

Pár hónap kellet ahhoz, hogy gyökerestől megváltozzon az életem. Kiderült, hogy apám egy hatalmas hadvezér volt, aztán Minelora kerültem, öltem genszeszt, kiszabadítottam a kémeket, most pedig anyámat akarom megmenteni. Madoc azt mondta, hogy egyedül kell odamennem, vagyis csak is magamra számíthatok. Semmi félelem nincs bennem, csak is düh. És hozzáteszem elegem van Madoc játékaiból, bár még nem volt sokba részem.
Felveszem a nekem elkészített ruhát és egy kicsit végig gondolom, hogy mit is fogok kezdeni. Ugyanis semmi tervem vagy ötletem nincs, vagyis a véletlenre, a szerencsémre és a spontán dolgokra bízom anya és a saját éltem is.
Kopognak az ajtón és nem sokkal ezután Denis dugja be a fejét.
-Ha leakarsz beszélni, hogy egyedül menjek akkor hagyd. Ne is próbálkozz.
-Jól ismersz. - mondja, majd leül az ágyra. Lehuppanok mellé.
-És mi a terved?
-Hát... Az nincs.-húzzom el a szám.-De erre nem is lehet igazán felkészülni. Semmi biztos pont nincs benne.
-Ezért kéne segítenünk és nem egyedül odamenned.
-De ha ezt mondta Madoc. Ezt egyedül kell megcsinálnom. Honnan tudhatnánk, hogy nem ölné e meg ott helyben, ha nem egyedül megyek.
-És azt honnan tudjuk, hogy biztosan ott lesznek?
-Nem tudjuk. De jobb követni azt amit mond.
-Nem tudlak lebeszélni róla ugye? - megrázom a fejem. - Egy próbát azért megért. - feláll, majd kimegy a szobából.

Hamar eljött az indulás ideje. A két kardot a hátamon lévő tartóba raktam, majd a derekamon lévő övre rakatam két tört. Biztos ami biztos. Bár az erőm elég nagy és már kezelni is jól tudom, jó ha van nálam pár fegyver is.
A többiek a nappaliba vártak.
-Készen állsz? - kérdezi Trevor miközben a vállamra teszi a kezét és enyhén megszorítja. Csak bólintok.
Sorra megölelek mindenkit. Davis maradt utoljára. Eléléptem, ő pedig azonnal megölelt. Kissé felemelt így átöleltem a nyakát, ő pedig a derekamnál fogva szórított magához. Pár pillanat múlva lerakott.
-Vigyázz magadra. - majd egy puszit nyomott a homlokomra. Ahogy megfordultam azonnal a többiek kutató pillantásai vettek körül.
-Akkor ideje indulni.-húztam ki magam.
-Rendben. - Trevor fog elvinni az erdő szélre, onnan pedig már magamtól megyek tovább.
Szótlanul üljük végig a 10 perces utat. Ahogy közelítünk az erdős részhez akaratlanul pásztázni kezdem a sötétséget. Hány genszesz rejtőzködhet a fák takarásában?
Trevor lassít majd megáll a kijárt ösvény kezdeténél.
-Sok sikert! - mondja, majd kattan a zár, így kitudok szállni. Egy utolsót int nekem majd óvatosan megfordul és elhajt. Nézem ahogy távolodnak a sötétségben a piros lámpái, majd fújok egy nagyot és elindulok az erdő sűrűlyébe.
Hát mit ne mondjak nem egy leányálom este, a sötétben egyedül bóklászni az erdőben. Néha meg-meg mozdul valami, amit madárnak könyvelek el, nem pedig rám leselkedő genszesznek. Csak, hogy tuti legyen a horrorisztikus élmény a szél is sűvíteni kezd.-Király... - suttogom magamnak. A kezem automatikusan a késhez simul.
Pár perc múlva a szabályos kör alakú tisztás szélén álltam, még egy bokor mögött elrejtőzve. Két alak tünt föl a tisztás közepén. Az egyik megvolt kötözve, az biztos anya, mellette pedig Madoc állt. Előbújtam a rejtekhelyemről és közelebb sétáltam. Mondhatni az egyik szemem anyát kutatta, hogy jól van e, a másik pedig a környezetet pásztázta. Egyenlőre csak hárman vagyunk.
-Itt vagyok. Most pedig ereszd el anyát! - mondtam magabiztosan és nyomatékosan.
-Neked is szia Jane! - mosolyodott el. -Úgy látom anyukád nem tanított meg köszönni.
-Nem köszöngetni és társalogni jöttem.
-Pedig kénytelen leszel társalogni velem. - húzta vigyorra a száját.
-Mit akarsz?
-Elmondok neked egy történetet.-meg se várva a válaszomat bele kezdett. - Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két nagyon jó barát. Kis koruk óta ismerték egymást, felnőttkorukban pedig együtt harcoltak a gonosz ellen. Együtt jártak le a Föld nevű bolygóra is. A két barát mindent együtt csinált. Még együtt lettek szerelmesek is. - húzta el undorodva a száját. - Csak a baj az volt, hogy ugyanabba a lányba szerettek bele. Itt kezdődött a probléma. A lánynak döntenie kellett. És rosszul döntött. - nézett rá villámló szemekkel anyámra. - Az összetört szívű srác, aki mellesleg sokkal jobb volt a másáiknál nagyon kifordult önmagából. Annyira, hogy kitagadták a mutánsok világából. A genszeszek elfogták és megkínozták,majd... - emelte fel a mutató ujját. - Vezérré válsztották. A mutánsok azt állították róla, hogy haza áruló. Pedig mindeki tudta, hogy ez nem így történt. Aztán jött a nagy háború. A két barát most nem egymás mellett, hanem egymás ellen harcoltak. Azonban az egyikük meghalt. - görbítette le a szája szélét. - És itt a vége fuss el véle. - moslyodott el újra, majd várakozva nézett.
-Kitalálom, te volt az aki nem kapta meg szíve hölgyét, aki kifordult magából, majd kitagadták, megkínozták és így tovább. A másik szereplő a sztoriban pedig apám ugye? - kérdeztem mire bólintott. - És kizárásos alapon a lány pedig anyám. És most bosszút akarsz állni? - kérdeztem.
-Okos lány vagy. - csak ennyit mondott, majd intett a kezével, mire portálok jelntek meg amiből genszeszek lépkedtek ki. Nem öt meg tíz, egy egész sereg.
-Tudod egy sereg egy ellen nem fer játék.
-Hát Jane majd megtanulod mi minden nem fer még a világban. Már ha ezt....-mutatott a genszeszekre. - Túl éled. És hát valjuk be elég csekély esély van rá. Voltál olyan buta, hogy egyedül jöttél ide. Többet vártam volna tőled. - azzal intett negint a kezével, mire a genszeszek záporozni kezdték rám fekete olajos lövedékeiket.
Egy gömböt kezdtem formálni a kezeimből kiáramló energiából. Az egyre csak nőt és egy energiapazsot vontam magam köré, így lepattantak a lövedékek.