A fehér sárkány (Befejezett)

💐Második rész💐

Kai Feng pov.
Mar napot óta járjuk ezt a nyavajás erdőt és meg csak nyoma sincs sárkányoknak. Pár pikkejt és lábnyomot találtunk, de azok már több hetesek is lehettek. Valószínűleg visszahúzódtak. Estére tábort vertünk àm én résen maradtam, ugyanis az az érzésem volt, hogy figyelnek. A többiek úgy vélték, hogy paranoiás vagyok, de kiatrtottam e mellett nem is sejtve, hogy igazam van. Hajnalok hajnalán ért minket a támadás mindenhonnan sárkányok támadtak és sokunk azonnal meghalt. Néhányan elmenekültek, engem meg ott hagytak sorsomra. Harcoltam az utolsó levegővételig, de kaptam egy szép nagy harapást a vállamba. Az egyik vörös sarkány már épp nekem rontott volna, de hirtelen egy mennydörgő ordításra mind felkapták a fejüket, ahogy én is. A felhők közül kitört egy fenyes, fehér valami, majd pont előttem földet ért. A többi sárkàny mind fejet hajtott előtte, majd felém fordult. Ő volt az. A fehér sárkány. Negy lábán öt hosszú ujj, amin csak úgy csillognak fekete karmai. Maga a sárkány talán úgy 30 méter hosszú. Hosszú fehér sörénye csak úgy csillog a napfenyben és szenei fekete drágakőként csillognak. Elismerem, ez a sárkány valóban gyönyörű. A fejeven elkezdett bökdösni mire felszisszentem a fajdalomtól. Morogva fordult a vörös sárkany felé, aki megharapott mire az a földön lapult. Azt hiszem megszidta, amiért bántott. Nevettem volna ha tudok, de hirtelen minden elsötétült.
Amikor magamhoz tértem letaglóztam. Nem a gondos, takaros háztól, amiben voltam, nem a puha ágytól, amiben feküdtem, hanem a két kicsi, kék szempártól, amik kíváncsian meredtek rám az ágy széléről. Egy kisgyerek volt, olyan 3 éves forma. Pici kezei az ágy szelet markolásztak és onnan figyelt, lesben állva. Csak kérdően ránéztem, mire az arca kívancsiból csodálkozóvá változott.
- A - Meng! Ne bámuld az urat! Illetlenség! - hallatszott a szoba másik végéből. Mikor oda néztem elallt a légegzetem. Egy fiatal fiú hosszú, dús,  fehér hajjal és fehér bőrrel. A szemei feketén csillogtak ezzel kiemelve telt, vékony arcát. A kisfiú mosolyogva hozzá szaladt és a labára csimpaszkodott.
- De, mami! Ő az! A vadász, a mesékből!!!
- Jaj, ne butáskodj! Jobban érzi magát, uram? - lépett elém és egy csésze teát nyújtott felém, amit elfogadtam. A kisfiú még mindig árgus szemekkel figyelt a fiú háta mögül.
- Igen, köszönöm.
- Ennek igazán örülök. Sajnàlom, hogy Ling Dong megharapta önt, de az ő feladata, hogy megvédjen engem. - magyarázta bocsánatkérő arccal mire en kiköptem a teát.
- Ki az a Ling Dong?
- Én vagyok és ha nem a királyomon múlik, maga már halott. - lépett be egy vörös hajú férfi majd meghajolt.
- Felség? Hercegem? - tehát akkor ez a fiú a fehér sárkány?