A fehér sárkány (Befejezett)

💐Tizennyolcadik rész💐

Xian Lee pov.
- Biztos, hogy menhek el? - szólal meg a katona. A hangjára felkaptam a fejem és amikor megláttam az arcát folyni kezdtek a könnyeim. Hozzam sétalt és leülve mellém szorosan magához ölelt.
- Nagyon hiányoztál. - suttogta miközben magához szorított. Belőlem pedig kitört az elmúlt hetek fájdalma zokogva borultam rá és karoltam át a nyakát.
- Elvették! Elvették A - Menget és... És itt tartanak mint egy szolgát, ha nem leszek újra a császár párja, akkor a hasamban... - itt elhallgattam, ugyanis most esett le, hogy miről beszélek, de csak mosolyogva a szemembe nézett.
- A - Meng biztonságban van, én hiztam el innét, ne aggódj miatta. Ami pedig őt illeti... - tette a hasamra a kezét.
- A - Meng talán kicsi, de korahoz képest nagyon okos. Arra kért, hogy legyek az ő apukája is. Te, hogy vagy ezzel? - kérdezte mire én elmosolyodtam és válaszkènt az ajkaira tapadtam. Annyira hiányzott ez az érzés. Hogy valaki szeressen. A romantikus pillanatnak egy rúgás a hasamban vetett véget.
- Mi volt ez? - kérdezte meglepetten, a keze ugyanis még mindig a hasamon volt.
- Mocorgott.
- Mi?! - nézett rám meglepetten és ujra tapogatni kezdte a dudorodó pocakomat. A kicsi ismét rugdalózni kezdett.
- Mintha tudná, hogy ki vagy. - mondtam mosolyogva.
- Talán tudja, de ahhoz, hogy egy nap tényleg megtudja, ahhoz ki kell hoznom innen teged. - mondta komoly hangon. Bolintottam, hisz egyetértek vele, de fogalmam sincs, hogy mi lesz ebből. Hirtelen mintha hideg vizet öntöttek volna a nyakamba.
- Dragám, én vagyok! - kopogtattak az ajtómon. Annyira bepanikoltam, hogy azt se tudtam fiú vagyok e vagy lany, de szerencsére Kai Feng észnél volt. Elbújt az ágy alá. Én pedig beengedtem életem megrontóját.
- Zajt, hallottam. Minden rendben? - kerdezte miközben leült.
- Persze, csak aludtam és majdnem leestem az ágyról. De minden rendben?
- Hála istennek. - mondta majd megpaskolta maga mellett a helyet, hogy üljek le. Megtettem, de igazsag szerint szétfeszített az ideg.