A fehér sárkány (Befejezett)

💐Tizenegyedik rész💐

Kai Feng pov.
Mind a ketten megrökönyödve álltunk a csukott ajtó előtt. Apunak hívott. Engem! Ez, hogy történhetett meg? Pár másodperc sem telt el mire Xian Lee sírva elaszaladt. Utána akartam menni, de aztán beláttam, hogy jobb ha most egyedül hagyom.
Másnap csendben ültünk és ettük a reggelit. Csak a kis A - Meng pörgött mint egy tornádó. Xian Lee és én semmit sem szóltunk egymáshoz.
- Mami! Kimehetek játszani? - kérdezte a kisfiú mire Xian Lee megsimogatta az arcát és igent mondott. Miután a kis szelvihar kiszaladt megint beállt a kínos csend.
- Meddig akarjuk ezt csinálni? - szólaltam meg végül. Tovabbra sem volt hajlandó megszólalni. Már épp felállt volna, hogy kimenjen, de megragadtam a kezét.
- Eressz!
- Nem! Xian Lee, kérlek! Mondd el mi bànt! - könyörögtem mire hallottam, hogy szipogni kezd majd zokogva csapódott a melljasomhoz és átkarolta a nyakamat.
- Nem akarom, hogy elmenj! Maradj velünk! - zokogta. Ekkor már, talán sok év után először, nekem is eleredtek a könnyeim. Magamhoz öleltem és így együtt sírtunk. Tagadhatatlan, hogy egymásba szerettünk és ez talán csak a kezdet. Egy hét és itt a tavasz. Én akkor mehetek vissza. De, hogy hagyhatnám itt őket? Őt és a kis A - Menget.
- Szeretlek titeket.
- Tudom. Én is téged. Miért nem maradsz itt?
- Nem tehetem. Egyszerűen nem tehetem. - ingattam meg a fejem mire ismét zokogásban tört ki.
Órákig csak sírtunk. Könyörgött, hogy maradjak, de egyszerűen nem megy. Annyira félek most a jövőtől. Olyan sok mindenem van odalent. A bátyám, a klán. Minden. De most már idefent is van valamim, ami az èletemnél is többet ér. Egy család. Egy szerető és gondoskodó család, amiről mindig is álmodtam. De talán ez az egész, amúgy sem működne. Hisz én ember vagyok, ő pedig sárkány, ráadásul a sárkányok királya. El kell mennem innen, de ha az életembe is kerül, akkor sem árulom el őket. Csak az a baj, hogy a lelkem is itt fog maradni velük.