A fehér sárkány (Befejezett)

💐Huszonharmadik rész💐

Kai Feng pov.
Ling Dong elvezetett minket egy hegyhez, ahol egy vízesés takarta barlangba léptünk. Jó mélyen mentünk lefelé. Én csak arra ügyeltem, nehogy Xian Lee és a gyerekek esetlen elcsússzanak vagy megsérüljenek.
- Erre! - mutatta az utat Ling Dong. Nekem feltűnt, hogy időközben egy csomó Buddha szobor mellett eljöttünk. Mint valami templom. A barlang végén fény tűnt fel. Ahogy egyre közelebb értünk, egyre jobban látszódott, hogy hová megyünk, de a teljes kép csak akkor tárult elénk mikor kileptünk. Egy hatalmas völgy, tele fákkal, folyókkal és hatalmas épületekkel. Egy elrejtett város?
- Felség! Üdv újra itthon! - mosolygott Ling Dong mire én Xian Leere néztem.
- Újra? Itthon?
- Igen, én itt születtem. Ez itt Shangri - la. - magyarázta mire nekem leesett az állam. Shangri - la? A halhatatlan város? Tehát akkor innen származnak a sárkányok.
- Gyertek! - mentünk tovabb. Bementünk a városba, ahol szívszorító látvány tárult elénk. Mindenhol sebesült sárkányok feküdtek, akik jól voltak, azok a többieket ápolták. Hua Cheng vett minket észre először.
- Ling Dong visszajött és... Felség! Kiralyom! - kiàltotta, mire minden szempár ránk szegeződött. Körbevettek minket és mindenfélét kérdezgettek, de néma csend lett mikor meglátták A - Linget.
- Egy kèk sárkány!
- Már 100 éve nem született kèk sárkány!
- Ez egy jel! - mondogattàk mire én értetlenül néztem Xian Leere. Felallt egy sziklára, a karjában A - Linget tartva.
- Népem! Tudom, hogy a fekete sárkàny, kit az emberek császár ként ismernek, bantott minket, de nem pusztított el minket! Még itt vagyunk! Tudom, hogy féltek, de én is félek, hisz itt állok két védtelen gyermek anyja kènt. Azt hittem végem mikor a császár palotájába kerültem. Kai Feng szabadított ki engem és a kisfiamat, ő hozta el nekem újra a reményt! Aztán megszületett a másik kisfiam, Kai Ling! Ekkor ráébredtem, hogy a remény sosem hal meg! Ott él bennünk! Bennem! Bennetek! Mindannyiunkban! Nem adhatjuk fel, hisz nincs mit nyernünk, de oly sokmindent veszíthetünk! Drága népem! Harcoljunk, azert, ami maradt nekünk! Én utolsó lehelletemig harcolok ha kell! Harcolok a fiaimért, a szerelmemért, értetek és az otthonomért! Mondjátok! Velem tartotok! - kiáltotta mire mindenki hangosan felkiàltott. Vérbeli uralkodó! Semmi kétség!