A fehér sárkány (Befejezett)

💐Huszonkettedik rész💐

Kai Feng pov.
Miutàn Xian Lee új erőre kapott elhagytuk a várost. A kicsi A - Ling a hátán szundikált, míg A - Meng a nyakamban utazott.
- Még mindig alszik? Miért alszik ennyit? Én is ennyit aludtam? - kérdezgette A - Meng. Xian Lee mosolyogva csapódott mellém.
- Igen, alszik. Azert alszik ennyit, hogy egy nap épp olyan energikus kisfiú legyen mint te. Te talán még többet aludtál. - válaszolt nevetve.
Már egy hegy aljában jártunk mikor hirtelen morgás ütötte meg a fülünket. Xian Lee es a gyerekek gyorssn elbújtak amíg én kardot rántottam. A morgas egyre hangosabb lett aztan egyszercsak egy sárkány rontott ki a fák közül. Egy vörös sárkány. Harcoltam, egészen addig, amíg teljesen ki nem merültem. A sárkány már majdnem rámrontott mikor a szemébe néztem és megtorpant. Mintha rám ismert volna. Emberré változott és ekkor vált előttem világossá minden.
- Ling Dong!?
- Kai Feng! Te vagy az? Ezt nem hiszem el! - kiáltotta és megölelt. Furcsa volt attól a sárkánytól, aki megpróbált kivégezni, de ráhagytam. Ami viszont azonnal szemet szúrt nekem az a karja. A könyöke alatti rész hianyzott.
- A karod...
- Tudom. A császár emberei... Azok a nyomorultak!!! Fél éve itt bújkálok és egyszerűen nem teketek semmit! Drága királyom! Kicsi A - Meng! Istenem mi lehet velük?! - fakadt sírva.
- Drágám! Gyertek elő!! - kiáltottam mire Xian Lee és a gyerekek előmásztak. Mikor meglátták a mellettem álló sarkányt, mind más reakciót mutattak. Xian Lee a szájára tapasztotta a kezét és sírva fakadt. A - Meng pedig sikítva ugrott a nyakába, de akkora erővel, hogy szegény Ling Dong fel is esett.
- Ling Dong! - sikította. Xian Lee is sírva átölelte a regi testőrét.
- Édes istenem! Azt hittem meghaltál! - szipogta. A vöröshajú barátunk szintúgy sírva fakadt és magához ölelte a két legfontosabb embert az egész életében és ekkor vette észre a szerelmem hátán mocorgó aprósagot.
- Felség... Ő...
- Jai Feng és az én fiam! A neve Kai Ling! És most meséld el, mi történt veled?