Schachspiel - Sherlock 2. generation

Szilveszter éjszaka

~OLIVER~

  - Van Dieren meghalt - jelentette ki Ignis. - Felakasztotta magát, ezt mindenki tudja. 

  Két nappal később, mikor sikerült végre összehívnunk a kupaktanácsot, a fordulat még mindig erősen felkavarta a kedélyeket. Darius és Sera a szokottnál is hallgatagabbak voltak, én pedig azóta nem bírtam rendesen kialudni magam - rettegtem a gondolattól, hogy egy pszichopata sorozatgyilkos feltámadt a sírból, s ismét köztünk garázdálkodik. Még Ignis tűnt a legnyugodtabbnak; homlokát összeráncolva, töprengőn támasztotta állát az öklébe; feszültségéről csupán a csuklóján megfeszülő erek tanúskodtak. 

  - A teszt hibátlan volt - pillantott fel Sera. - Apa is megnézte, Molly is, sőt, még a Yard három szakértője is. Nem találtak benne egyetlen sornyi tévedést sem. 

  - De hogyan gyilkolhat egy halott? - tártam szét a karom. Hacsak nem egy Stephen King regényben vagyunk, ennek elég kevés az esélye. 

  - Úgy, hogy valószínűleg nem halott. 

  - Szerintetek képes volt megszökni abból az intézetből? - fordultam körbe. 

  - Mindenhonnan meg lehet szökni, amit emberek őriznek - vélekedett Darius, mire másik két barátom egyetértően bólogatni kezdett. 

  - Lehet, hogy valaki mást akasztott fel maga helyett - vetette fel Ignis. - Egy ápoltat, vagy nővért, aki hasonlított rá. Ha voltak összeköttetései, simán megpattanhatott. Talán az országot is elhagyta. 

  - Ez a legvalószínűbb - töprengett Sera. - Sőt, inkább az, hogy a szökés után egyenesen ide jött. 

  - Ácsi, ő nem brit? - kaptam fel a fejem felriadva, mire barátaim ismét olyan lealacsonyító pillantást vetettek rám, mintha megkérdeztem volna, a Nap kering-e Föld körül, vagy fordítva. Megesküdtem magamnak, hogy most már tényleg utánaolvasok ennek a csajnak, csak hogy képben legyek. 

  - Német - rázta a fejét a szobatársam. - Rostocki. 

  - Szóval megrendezte a saját halálát és ide szökött, hogy... Miért is? 

  - Na ez az, amit nem tudunk - bólintott Sera összeszorított ajkakkal. - Mi oka lehetett egy sorozatgyilkosnak, akit kis túlzással a fél világ ismer, hogy az egyik legzsúfoltabb európai városba költözzön? 

  - Oda, ahol Sherlock Holmes már elintézett pár ilyet - mutattam rá, mire a testvérek kelletlenül ugyan, de bólintottak. 

  - Itt sok a potenciális áldozat - vont vállat Ignis. - Egy pszichopatának ez maga a mennyország. 

  A másik lány ahelyett, hogy felelt volna szó nélkül felkelt a szőnyegről, hogy az asztal egyik fiókjából előhalássza a noteszét, s egy üres oldalra lapozva ismét felírjon pár szót. Gondterhelt arcán láttam, hogy az ügy jobban megmozgatja, mint azt kimutatná - ha nem ismertem volna elég jól, azt hittem volna, megrémült.

  - Van egy súlyosabb problémánk - szólalt meg hirtelen Darius. - December harmincadika van. Hamarosan vissza kell utaznunk Aberdeenbe. Hogyan fogjuk onnan folytatni a nyomozást, ha apa mindenről előbb értesül nálunk? 

  - Én nem megyek vissza - közölte Sera, mire úgy éreztem, a szobában vagy tíz fokot zuhant a hőmérséklet. Megrökönyödve bámultam az ablaknál álló barátnőmre: otthagyja az egyetemet? De hát az azt jelenti, hogy velünk sem találkozik már olyan sokat... 

  - Apáék soha nem hagynák, hogy... 

  - Fütyülök rá, mit nem hagynak! - fordult a bátyja felé a lány ingerülten. - Nem tudom feltűnt-e, de ez az ügy már nem babra megy! Nem fogom malmozva várni, mikor kapok engedélyt a nyomozásra, amikor itt van egy valós, véres, izgalmas eset, amiben ráadásul már nyakig benne vagyok. Nem fogom most feladni, még az ő kedvükért sem.