Schachspiel - Sherlock 2. generation

Nyom helyett

~SERA~

  - Egyetemes gyilkos? - pillantottam fel az orrom alá tolt újságból, s fintorogva löktem vissza Ignis felé a lapokat, amiket tegnap este szerzett be egy közeli újságostól. - Ez most komoly? 

  - Mintha csak apámat látnám - nevetett fel Oliver halkan. Ahogy visszagondoltam arra a pár blogbejegyzésre, amelyet olvastam az idősebb Watsontól, ráébredtem, barátomnak igaza van; ahogy e cikk szerzőjének, a címadás neki sem ment túl fényesen. 

  - ,,Hátborzongató gyilkosság rázta meg a skóciai Aberdeen lakosait" - fogott a felolvasásba Ignis. - ,,Az eddig békés kisváros életét drámaian forgatta fel, mikor hétfő este egy középkorú férfi töredelmesen bevallotta a rendőrségen az ismert riporter, Janine Hawkins meggyilkolását. Az újságírónő holttestét a település egyetemének alagsorában találta meg néhány diák múlt hét szombaton; a Scotland Yard emberölés ügyében indított nyomozást, arra azonban senki nem számított, hogy az elkövető ilyen rövid idő elteltével feladja magát a helyi irodában."

  - Senki, csak aki ért a nyomozáshoz - forgattam a szemem unottan. 

  - ,,Az elkövető, akinek nevéről nem tehetünk említést, úgy nyilatkozott; magától nem lett volna képes ezt meglépni - kellett valaki, aki megadja a löketet."

  Ignis és Oliver horkantva felnevettek, s még Darius is megeresztett egy hitetlenkedő mosolyt, jókedvük azonban nem tartott sokáig; telefonom, amit az éjjeliszekrényemre raktam tölteni hirtelen rezegni kezdett - volt egy sejtésem, hogy ki hívhat pont most, épp ezért csigalassúsággal nyúltam a készülékért. 

  - Mindenki fogja be - rendelkeztem feszülten, miután vetettem egy pillantást a kijelzőn villogó névre. - Te is, Ignis. 

  Az említett gonosz vigyorra húzta a száját, ám még akkor sem szólalt meg, mikor nehéz sóhajjal benyomtam a ,,hívás fogadása gombot". Ez nem lesz egy kellemes beszélgetés. 

  - Olvastad? - Nekem annyi. A kötelező udvariassági köröket apám legalább egy ,,Szépnapottal" le szokta rendezni, ha most még ezt is lehagyta, valószínűleg szétvetni az ideg. Illetve, dehogy valószínűleg; hangja elfojtott tónusa és a tény, miszerint a hangsúly által indokoltnál másfélszer lassabban ejtette ki a szót, még akkor is elárulta volna, hogy remeg a fortyogó indulatoktól, ha történetesen nem ismerem. 

  - Igen. 

  - Darius itt van? 

  - Itt. 

  - Hangosíts ki! 

  Szó nélkül elemeltem a fülemtől a készüléket, s egy ideges pillantást követően, melyet a bátyámmal váltottam, a paplanra helyeztem a telefont. Ignis és Oliver kíváncsian csusszantak közelebb, hogy vethessenek egy pillantást a hívó nevére, ám a tekintetükben csillogó tartózkodás és hitetlenkedés elárulta, pontosan tisztában vannak vele, kivel beszélek. 

  - Darius? - Apa hangja olyan élesen csattant a szoba reszkető csöndjében, akár az ostor. 

  - Jelen - sóhajtotta a testvérem összeszorított ajkakkal; ő is tudta, hogy most nagyon ki leszünk osztva, hisz kettes számú felmenőnk mindkettőnk elutazása előtt beleverte a fejünkbe az arany házi szabályt: nincs nyomozás, míg tapasztalatlanok vagyunk. 

  - A többiek? 

  A csapat másik két tagja megrökönyödött pillantásokat váltott, miközben én azon agyaltam, vajon honnan jöhetett rá - ezer és egy teóriám volt, a legrémisztőbbet azonban makacsul elvetettem: hogy azt hiszi, egyedül nem jutottam volna ilyen hamar eredményre.