Sera Holmes már kiskorában a feje tetejére állította a ,,tökéletes világ" definícióját. Nála akkor van minden a helyén, ha a családján kívül senki nem tud a létéről, a Baker Street 221B cím alatti kilincset egymásnak adják a képtelen történetekkel e...
Ignis még akkor is nevetett, mikor két posztos hátrabilincselve csuklóját kivezette a teremből. A hátborzongató hang sokáig visszhangzott a poros falak közt, még tovább az emlékeimben - akkor is a fülemben csengett, mikor apámmal taxit fogtunk magunknak egy forgalmasabb utcán.
Éreztem a belőle áradó feszültséget. Ideérkezésünkkor úgy tűnt, megtört köztünk a jég, most azonban mintha még a szokottnál is ridegebben viselkedett volna velem - összeszorított állkapoccsal bámult ki az ablakon, s ha szólt hozzám néhány szót, kötelességből tette, s egyszer sem fordult közben felém. Szinte láttam egyre növekvő haragját, amely kegyetlenül lecsap rám, amint becsukjuk a lakás ajtaját.
- Tényleg az a kislány tette? - pillantott rám Mrs.Hudson lesújtottan, mikor ráléptem az első fokra. Némán bólintottam, s lehajtott fejjel felkullogtam az emeletre - kettes számú felmenőm az ablaknál állt, háttal nekem.
- Apa... - vettem egy nagy levegőt, ő azonban szinte azonnal felemelte a kezét, jelezvén, nem kíváncsi a magyarázatomra. - Figyelj...
- Tűnj a szemem elől.
- Fogalmam sem lehetett róla... Nem láthattam...
Gyűlöltem, hogy pont azzal szemben nem találom a szavakat, aki ellen fontos lenne.
- Nem láthattad, hogy a legjobb barátnőd egy instabil pszichopata?! - perdült meg a tengelye körül; szikrázó szemei kereszttüzében úgy éreztem magam, mintha pisztolyt szegezett volna a mellkasomnak. - Hány jel is utalt rá?
Megráztam a fejem. Nem akartam belegondolni.
- Így szeretnél nyomozó lenni?! - sziszegte gyűlölködve. - Így, hogy képtelen vagy megkülönböztetni egy beteg embert egy normálistól? Felfogtad, mit okoztál az ostobaságoddal?! Emberek haltak meg és ártatlanok kerültek börtönbe, mert képtelen voltál elfogadni a képzetlenséged! Ha az első alkalommal használod az eszed és nem gyűjtöd magad köré görcsösen az embereket, akik táplálják a feltűnési viszketegséged, az a lány már rég rács mögött lehetne!
- A feltűnési viszketegségem? - tátogtam megsemmisülten.
- Izgalmasnak tartottad. Jó játéknak. Imponált, hogy nem láttál át rajta elsőre és szórakoztatott, ahogy megpróbáltad kinyomozni ennek az okát. Határtalan büszkeségedben bele se gondoltál, hogyan lehetséges ez. Majdnem mindenre megtanítottalak, amire tudtalak, mert úgy tűnt, elég tehetséges vagy hozzá. Mindketten tévedtünk.
Még azelőtt felrohantam a szobámba, hogy könnyeim kicsordulhattak volna a szememből. Levetettem magam az ágyamra, s összegömbölyödve igyekeztem csillapítani a rám törő hányingert. Apámnak igaza volt. Képes voltam belekontárkodni egy ügybe, ami messze túlmutatott a képességeimen pusztán azért, mert elismerésre vágytam. A hiúságom mindenkit veszélybe sodort, akit szerettem, hisz Ignis ennyi idő alatt bőséggel feltérképezhette, kivel hányadán állok - szinte biztos voltam benne, ő előbb tudta, hogy érzek Oliver iránt, mint én magam. És most belőle is célpontot csináltam, ahogy Dariusból, Brodie-ból, apából és ki tudja még kikből. A kínzó haragon és lelkiismeret-furdaláson egyedül az enyhíthetett, hogy tudtam; magam is a jelöltek listáján szerepelek.
Feloldottam a telefonom, aztán remegő kézzel lezártam. Beszélni akartam a bátyámmal, de féltem, már így is épp eleget ártottam neki - őt ismerve képes lenne, és hazarohanna, ha megtudná a fejleményeket. Jobb lesz, ha mindenről hallgatok.
Egyvalamiről azonban tudtam, hogy meg kell tennem, mielőtt kiszállok az ügyből. Valakinek még tartoztam egy beszélgetéssel.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
