Schachspiel - Sherlock 2. generation

Mit ér meg a győzelem?

~SERA~

  Akkora svunggal tártam ki a Bart's laborjának ajtaját, hogy ha nincsenek ilyen áldott jó reflexeim, az egyik visszacsapódó szárny simán pofon vág. Molly ijedten perdült meg a tengelye körül a zajra, és tekintetén látszott, mindenkire számított a világon, csak rám nem. 

  - Segítened kell - közöltem óne zsinór. - Melyik a legalacsonyabb híd Londonban? 

  A kifejezés, amit Molly arca magára öltött, nagyon nem tetszett. Összevonta a szemöldökét, és tekintetét önkéntelenül az egyik sarokba kapta; felidézett valamit. Egy közeli emléket. Hirtelen szörnyű gyanú kezdett körvonalazódni a fejemben. 

  - Apám már járt itt - suttogtam. Remegő gyomorral vártam a bólintást, de családi barátnőnk arca előbb elárult mindent. 

  Csak ezt ne. 

  - Sera, mi ez az egész?! - ragadta meg a karomat, mikor megperdülve a tengelyem körül vissza akartam indulni a kórházba. Időközben Darius is megérkezett; abban a percben hajtotta be maga után az ajtót, hogy megfordultam. 

  - Szólj doktor Watsonnak - rendelkeztem. - Mondd neki, hogy jöjjön ide, nem érdekel, mit csinál. 

  Lelövetted Olivert - üzentem a tekintetemmel. - Ha most egyetlen percet is késlekedsz, apánk vére is a te kezedhez tapad majd. Azt pedig nem bocsátom meg soha. 

  Darius bólintott, és kifordult a sötét helyiségből. 

  Visszaléptem a pulthoz, és rátámaszkodva igyekeztem hadrendbe állítani a gondolataimat. Nem tudtam, apám mennyivel előzött meg, így meg se próbáltam tervet kovácsolni; majd útközben eldől, hogy lesz. Remélem, mi jövünk ki belőle jobban. 

  - Mikor járt itt? 

  - Körülbelül egy órája. - Ádáz arckifejezésem megrémisztette Mollyt; láttam, volna pár kérdése, de nem merte őket feltenni. Idegesen doboltam a lábfejemmel, és türelmetlenül szuggeráltam az órát a falon: vajon meddig tart Dariusnak megtalálnia Johnt? És Johnnak hogy lejöjjön ide? 

  - Sera... Mondd, mire készül megint? 

  - Meg fogja ölni magát. 

  A beálló csöndben tisztán hallottam, ahogy a mutatók váltanak. A szemeim előtt rémesebbnél rémesebb képek villantak fel, úgyhogy megráztam a fejem, és erőnek erejével Mollyra néztem, aki sápadtabb volt, akár a fal. 

  - Ignis sakktábláján a király a halál. Azt pedig úgy lehet legyőzni, ha túlélünk valamit, amibe akár bele is halhattunk volna. Meg fogja próbálni megölni magát... - Vissza kellett nyelnem a könnyeimet. Dühösen a tenyerembe vájtam a körmeimet, hogy újra visszataláljak magamhoz. - Ha túléli, nyertünk. Ha belehal, Ignis nyert. 

  Molly arcából a szemem láttára szaladt ki minden vér, csakúgy, mint az enyémből is; mégsem omlott össze, csupán hátrasöpörte a haját az arcából, vett egy nagy levegőt, és feszülten felém fordult. Kezdtem érteni, apám miért szeret annyira vele dolgozni. 

  - Ő is ugyanazt kérdezte, amit te. Hogy melyik a legalacsonyabb híd.

  - Mit mondtál neki?