Schachspiel - Sherlock 2. generation

Köszönetnyilvánítás

  Nem is tudom, hol kéne kezdenem, annyi mindenért vagyok hálás Nektek. Nagyon sok aggályom volt ezzel a történettel kapcsolatban, és nagyon sok hullámvölgybe kerültem, ti mégis itt voltatok, támaszt nyújtottatok és tovább lendítettetek, bármilyen akadályba ütköztem is. 

  A második évad felé jártam, amikor megfogalmazódott bennem az alapötlet. Neki is ültem az írásnak, de akkor még az egész teljesen máshogy nézett ki, és nem is szándékoztam semmi komolyat tenni vele - egy egészen más fanfictionnek akartam nekikezdeni, de csak nem hagyott békén az ötlet. És hát ki vagyok én, hogy szembeszálljak egy ilyen késztetéssel?

  A kezdetekben nagyon sokat szívtam ezzel a történettel. Már ott elakadtam, hogy milyen szemszögből írjam meg, vagy hol kezdjem - eredetileg az E/3-at választottam, de az nagyon nem tetszett. Végül úgy döntöttem, hogy jó, akkor legyen E/1. 

  Innentől már gördülékenyebben ment a dolog. Hatalmas lendülettel álltam neki az írásnak, mert időközben kialakult bennem a sakk-metódus elmélete is, és annyira a szívemhez nőttek a karakterek, hogy most nagyon nehezen engedem el őket. Voltak persze nehezebb időszakok, írói blokkok, és persze nem volt egyszerű odafigyelni arra a millió és egy kisebb-nagyobb szálra, amelyeket beleszőttem. A legtöbb sarokpontot elterveztem, de volt egy pár jelenet, ami teljesen a légből jött írás közben; erről majd odalent bővebben. Büszke vagyok arra, amit végül kiadtam a kezemből, mert nagyon sokat fejlődtem az alkotás alatt. 

  Felfoghatatlan mennyiségű az a szeretet, amit kaptam tőletek. Ha volt egy rossz napom, csak visszaolvastam pár kommentet, és máris mosolyra húzódott a szám, és miután megláttam a részekre érkezett visszajelzéseket, megbizonyosodtam róla, hogy igenis van értelme annak, amit csinálok. Az egész lelkemet beletettem ebbe a könyvbe, és rettentő hálás vagyok nektek, amiért azzá tettétek a történetet, ami. Mindennél jobban szeretlek titeket, és tényleg, csak köszönni tudom, amit tetteket értem és a könyvért. Remélem, még velem maradtok a további írásaim alatt is, ha találtok kedvetekre valót, de főleg azt, hogy nektek is annyira meghatározó élmény volt ez a történet, mint nekem. 

  Sokszor elmondtam már, de ismét csak köszönöm, hogy itt vagytok és voltatok velem!

  Ugyan annyira nem tartott sokáig az egész folyamat, hogy egy egész fejezetet megtöltsek érdekességekkel, de pár kulisszatitok és easter egg azért összegyűlt. Remélem, ti is érdekesnek találjátok majd őket! 

  1. Ignis Brookot egy régi barátnőmről formáltam. Természetesen csak addig a pontig, amíg ki nem derül, ki is ő valójában, azonban azelőtt teljes egészében az ő viselkedéséről, jelleméről és kinézetéről mintáztam. 

  2. Sok jelenetet a Romeó és Júlia című musical zenéire írtam. Erre egy helyen utaltam a könyvben, amikor Sera felidézi a régi lovas emlékeit, hősünk lovát ugyanis Júliának hívták. 

  3. Ennek a könyvnek nagyon (NAGYON) sok verziója a világra jött, mielőtt véglegesítettem. Az ötletek között volt például az, hogy Ignis helyett egy fiú szerepelt volna, aki úgymond Moriarty utódja (esetleg fia - hogy hogyan és miért, ne kérdezzétek), és Oliver helyett ő csavarta volna el Sera fejét. Nagyon sokáig ezzel a verzióval dolgoztam, már a végkifejletet is kitaláltam (még idézeteket is írtam hozzá), de végül, mire nekiültem az írásnak, Ignis mellé tettem a voksomat. 

  4. Darius meghalt volna. Ezen nagyon sokat tépelődtem, még annak a fejezetnek a megírása közben sem tudtam dönteni, ahol Oliver és Sera megtudják a ,,halálhírét". Akármennyire szerettem is vele dolgozni, ki akartam írni a történetből, de végül úgy ítéltem meg, hogy a Verával kötendő házassága sokkal többet ad hozzá a karakteréhez, mint a halála Seráéhoz.