Schachspiel - Sherlock 2. generation

Az alagsor

~SERA~

  Késő esti rosszkedvem még másnap reggelinél is makacsul kitartott. Darius kaján pillantásainak kereszttüzében borús tekintettel kanalaztam a hűtőből magammal hozott natúr joghurtot, miközben még véletlenül sem pillantottam a mellettem ülő szőkeségre: tegnap egész éjszaka nem jött álom a szememre a fiúk szobájában történtek miatt, így másra sem vágytam kevésbé, mint pont az ő társaságukra. Életem során először történt velem, hogy valamire nem találtam egzakt magyarázatot: a testvérem is ugyanúgy ott ült mellettem, miért Oliverhez fordultam védelemért? 

  Tán a bátyámnál izmosabb kiállása tette. Tán megbízhatóan csillogó, sötét szemei. Tán a tény, hogy tudtam, jó ember. Bizonyos volt, hogy sose jövök rá a megoldásra, s ennél mi se bosszanthatott volna kevésbé. 

  - Guten Morgen!* - huppant le egyszer csak Ignis (aki ismét a semmiből került elő) az utolsó üres székre. - Hogy sikerült az este? 

  - Nem volt rossz - vonogatta a vállát a mellettem ülő zavartan. 

  - Ja, amúgy tegnap megfeledkeztem a bemutatkozásról. Ignis vagyok, Ignis Brook. 

  - Oliver Watson - mosolygott rá melegen a szőke. 

  - Darius Holmes.

  - Holmes? - kerekedtek ki a vörös lány szemei, mire úgy éreztem magam, mintha ráléptem volna egy lépcsőfokra, amely nem volt ott. Hát ő se különb, mint a többiek? - Az a Holmes? 

  - Az. 

  - Érdekes - mustrálta a bátyám arcát elmélyülten Ignis, majd hirtelen pillantását rám kapta. - Meg nem mondanám, hogy testvérek vagytok. 

  - Felosztottuk az örökségünk - vont vállat Darius az ajka szegletében bujkáló mosollyal. - Sera lett az okos, én pedig a szép. 

  - Tényleg, ez az analizálós dolog nálatok genetikus úton terjed? - pillantott ránk kíváncsian Oliver is. 

  - Mondhatni - bólintott óvatosan a bátyám.

  - De ő soha nem gyakorolta, így nekem megy jobban - dőltem hátra elégedetten, s tekintetem egyértelműen jelezte: a diskurzust mind én, mind Darius lezártnak tekintjük. Mikor másik két barátunk nem figyelt, lopva figyelmeztető pillantást váltottunk; jobb lesz mihamarabb eloszlatni a kételyeket, hogy a családunk veszélyes vizeiről valami nyugodtabb téma felé evezzünk. 

  - Nos, én megyek, mindjárt kezdődik az első óra - ásította Ignis, majd karjával oly mód nyújtózva, mint a macska felállt, és fekete fülhallgatóját a haja alá csúsztatva az ebédlő ajtaja felé indult. 

  - Jó, hogy szól, nekem is lassan indulnom kell - kapta fel a fejét Oliver. - Ti nem jöttök? 

  - Csak kilencre kell beérnünk - vontam vállat, majd egy lusta intéssel búcsúzva a sietve távozó szőkétől magam is megmarkoltam az időközben kiürült joghurtos poharam, s kérdőn fordultam Darius felé. - Ettől függetlenül felmehetnénk. 

  - Ja - vont vállat a tőle megszokott nemtörődöm módon, majd követve a többiek példáját a lépcsők felé vettük az irányt, csak épp mi fölfelé indultunk, nem ki a bejáraton, a kampusz felé.