- Michael! --üdvözölt George jókedvűen, de jól tudtam miután közlöm miért is jöttem már nem lesz ilyen boldog hangulatban.
- George, beszélnünk kell --álltam meg az iroda közepén.
- Mit komolykodsz itt, Grey? --röhögött a szemembe, és úgy tűnt valami nagyon jó hírt kaphatott nem régiben.
- Kiakarok szállni --feleltem, és próbáltam magamra erőltetni a komoly hangnemet.
- Mi van? --fordult felém értetlen és szórakozott arccal.
- Nem akarok már a maffia tagja lenni... Megszületett a lányom azt akarom, hogy biztonságban legyen és ha benne maradok a balhékban, azzal csak a családomnak ártok --mondtam összeszorított ököllel.
- Most nem szállhatsz ki --csattant fel és a kemény faburkolatba ütötte az öklét.
- De pont, hogy most kell --sziszegtem majd így folytattam: - Neked is jobb lenne, ha kiszállnál! A kisfiadat olyan veszélynek teszed ki, amit te felsem fogsz!
- A fiamat ebbe ne keverd bele! És semmi pénzért nem lépnék ki a maffiából, mi egy család vagyunk, amit te nem tudsz értékelni! --ordította felém a szavakat.
- George! --szóltam rá csitítva őt.
- Michael! --hunyorgott rám mérgesen.
- Kiszállok, nem nyitok ebből vitát --fordultam meg, de mielőtt egyet léphettem volna előre, újra megszólalt.
- Egy utolsó balhéra maradj még --ellent akartam azonnal mondani, de képtelen voltam rá.
- Mennyit kapok érte? --fordultam felé.
- A felét az összegnek --felelte rafinált tekintettel.
- Rendben --sóhajtottam.
Két héttel később már a fekete furgonban ültünk, és az utolsó balhéra készültünk vagy is nekem az utolsó volt. George ült mellettem, hátul pedig Jennifer aki szintén rég kiakart szállni a balhékból, de Daniells nem engedte neki.
- Ha elmentek, bemegyünk -szuggerálta George az épületet.
- Lehet nem kellene bejönnie Jennifernek --szólaltam meg, mire idegesen felém kapta a fejét.
- Miért ne jöhetne be? Ne kezd el a prédikálást, Grey! --mordult rám, én pedig a fejemet ingatva hátra dőltem.
- Hé, elmennek --szólalt meg előre húzódva Jennifer, mi pedig Georgeal egyszerre kaptuk a fejünket az épület irányába. Ahogy beszálltak Wilhelmék az autóba és az erdős utón eltűntek, mi egyszerre szálltunk ki. Én mentem előre majd ahogy bejutottunk az épületbe, George a széfhez indult, én pedig az ajtónál őrködtem Jenniferrel, aki az ablak előtt állt.
- Siess --szóltam rá sürgetve őt, mert kezdett rossz előérzetem lenni.
- Nem jó a kód --fújtatott dühösen.
- Ne csináld már --hörögtem rá idegesen. A következő pillanatban pisztolylövés hallatszott, majd Jennifer összeesett. Ijedten rogytam mellé, közben pedig golyók hada csapott le ránk. Az ablak alá húzódtam karomban Jenniferrel, akinek a hátából ömlött a vér. Tudtam, ha nem látja gyorsan orvos biztosan elvérzik.
- Mi a franc?! Nem úgy volt, hogy elmentek? --kiabáltam túl a hangzavart.
-Úgy tűnik átvágtak minket --húzódott mellénk George.
- Kicsim, jól vagy? --fogta meg gyengéden Jen arcát, aki egyre rosszabbul nézett ki.
- Mondd meg Justinnak, hogy szeretem --suttogta Jen utolsó szavait, majd a karjaimban meghalt. Mi élve kijutottunk Georgeal kisebb sérülésekkel, de egy életre tönkre ment a barátságunk. Engem hibáztatott Jennifer halála miatt, és bosszút esküdött ellenem.
Ha tetszett a fejezet egy csillaggal jelezd! :D
Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal
Sziasztok! Itt az új könyvem! Nagyon sokat ötleteltem ezen a könyvön, így remélem tetszeni fog nektek! A történet előzményeiről szól a prológus és az első fejezet már jelenben fog játszódni. Úgy gondoltam az első fejezettel várok a bizonyos időpontig, amit instán említettem, de ha sok jó vissza jelzést kapok, akkor már a héten felteszem a többi fejezetet! :D Ja és instagramon az előzetes is fent van! :D
YOU ARE READING
Dangerous | BEFEJEZETT
Teen FictionJustin Daniellsnek az a feladata, hogy megölje apja ellenségének legféltettebb kincsét, még pedig a lányát, de mi van akkor ha a fiú képtelen meg tenni apja kívánságát? És ezzel a saját életét is kockáztatja? 2019